m. kir. állami főállatorvos, szül. 1841. febr. 2. Vopažanban (Csehországban); a felső reáliskolát Prágában, az állatorvosi tanfolyamot Bécsben 1862-ben végezte. Ezután mint cs. kir. állatorvos Bábolnán négy évig működött. Részt vett az osztrák-porosz háboúban Csehországban; mire két évig az eperjesi méntelep állatorvosa volt. 1869-ben Zemplénmegye központi állatorvosának neveztetett ki; 1882-ben ezen állásáról lemondott és a magángyakorlatnak élt. 1884-ben m. kir. állatorvosnak, később főállatorvosnak neveztetett ki Sátoralja-Ujhelybe.
Czikkei a Wiener Vierteljahrschrift für Veterinärkundeban (XXIII. Sarcoptes suis. Vorkommen von Haaren an der Bindehaut), a Monatschrift für Thierheilkundeban (1877. Echinorrhynchus gigas Hämoglobinurie bei Pferden), a Gazdasági Lapokban (Lótenyésztési viszonyok Felső-Magyarországban), az Egyetértésben (1883 A lovak mirigybetegségéről, 1884. A métely), a zemplénmegyeri orvos-gyógyszerész-egyesület ismeretterjesztő estélyein tartott Népszerű előadások Gyűjteményében (S.-A.-Ujhely, 1889. IV. 41-65. l. Hogyan bánunk házi állatainkkal).
Munkája: A lótaknyosságról. Irta s a zemplénmegyei orvos-gyógyszerészegylet közgyűlésén felolvasta ... Németből forditotta dr. Hodoly Elek, Sátoralja-Ujhely, 1875.
Szinnyei Könyvészete és önéletrajzi adatok.