1848-49. honvéd tábornok, szül. 1813. máj. 24. Felső-Pokorágyon (Gömörm.), hol atyja ág. ev. lelkész volt; atyját 1818. febr. elvesztvén, nagybátyja Schulek János ág. ev. lelkész Nyiregyházán, vette át nevelését (ki két év mulva szintén meghalt); azért bátyja segítségével tanult előbb az ottani iskolában, majd az eperjesi ág. ev. kollegiumban és később a pozsonyi ev. lyceumban. A külföldi ösztöndíjtól elesvén, e miatti elkeseredésében a lekészi pályáról lemondott, Bécsbe ment és az ottani katonai intézetben a hadtudományokban képeztette magát. 1833-ban a 19. sz. magyar gyalogezredbe tétetett át, hol azonban előléptetése lassan ment. 1838-ban lett hadnagy és később főhadnagy. 1848-ban ezredével Olaszországban feküdt; a hazában megindult mozgalmak hirére mint főhadnagy Magyarországba jött és a Győrött alakuló 23. honvédzászlóaljba (Rákócziak) mint őrnagy belépett. Eleinte Görgei táborában volt, és csakhamar ezredes lett. Mint dandárparancsnok főleg az isaszegi ütközetben (1849. ápr. 6.) tünt ki; Budavár ostrománál ő vitte a támadást az egész ostrom alatt a vizivárosi oldalon; Csornán (jún. 13.) Wyss tábornok támadó seregét hősi ellenállással szuronynyal verte vissza, hol Wyss maga is elesett. Ekkor tábornokká neveztetett ki; mikor Görgei Komárom alól visszavonult, K. parancsot vett, hogy a Bácskába vonuljon; itt több fényes apró ütközetet vívott, de végre visszavonulni kényszerült. A temesvári csatában a balszárny parancsnoka volt és késő estig hősiesen védte magát; midőn a jobbszárny és közép visszavonult, az ő csapatai képezték a fedező utóhadat. Rékason foglalt állást, honnan azonban nemsokára Lugosra vonult; itt 3000 emberével és 12 ágyúval födözte a visszavonulást; kemény csata után Bem és Guyon menekülését segítette elő. Görgeit mint a haza vesztének okozóját gyülölte. Kmety Törökországba menekült, az izlámra tért és Aleppoban telepedett le. 1851 végén más menekültekkel eyütt Angolországba ment; 1853-ban azonban az orosz-török háború kitörésekor hadosztály parancsnoka lett és 1855-ben Murawjew orosz tábornok ellen Karszt várának védelmét vezérelte és szept. 29. a Taknan hegyek közt fényes ütközetet vívott, melyben a 30,000-nyi orosz sereget tönkre tette. 1860-ban utazást tett Nyugat-Európában és mindenütt nagy kitüntetésben részesült. Ugyanez év nov. Syriában a főparancsnokságot letette, mivel Fuad pasa szemére vetette, hogy igen részrehajló a keresztények irányában. Mint Izmail pasa török császári évdíjjal nyugalomba vonult és megtelepedett Londonban, hol 1865. ápr. 25. 9 héti tartott hátgerinczgyuladásból származott szélütés következtében meghalt; a Kensal-Greeni köztemetőben nyugszik. Kardja s érdemrendei a magyar nemzeti múzeumban vannak.
Munkái:
1. Refutation of some of the principal misstatements in Görgeis life and actions in Hungary, in the years 1848 and 1849. London, év n. Németül: Arthur Görgei's Leben und Wirken in Ungarn. Beurtheilt von ... gewesenem ungarischen General. U. ott, 1853. (Magyarul előbb a Magyarországban, azután különnyomatban. Pest, 1861.)
2. A narrative of the defence of Kars on the 29. of Septembre 1855. Translated from the German of George Kmety. London, 1856.
Arczképe: olajfestés Orlay Petrich Somától és Brockytól.
Közlöny 1848. 131., 146., 161., 1849. 84., 154. sz.
Schlesinger, Max. Aus Ungarn. Berlin, 1850. 444. l.
Theater Zeitung, Wien, 1850. 144. sz.
M. Hirlap 1851. 568. sz.
Die Zeit. Berlin, 1855. 263. sz.
National Zeitung. Berlin, 1856. 569. sz.
M. Sajtó 1860. 274. sz.
Hazánk és a Külföld 1865. 38. sz. képpel. 1867. 26. sz. (Siremléke).
Korunk Tárczája 1865. 21. sz.
Hon 1865. 97., 104. sz. (Rónay Jáczint), 1867. 11. sz.
Fővárosi Lapok 1867. 11. sz. arczk.
Vasárnapi Ujság 1867. 21. sz. (Siremléke), 1877. 24. sz. arczk., 1896. 9. sz.
Alföldi Hirlap 1868. 24., 26. sz.
Honvéd 1868. 4., 8., 10. sz.
Kossuth-Album 1868. arczk.
Honvéd-Album 1868. arczk.
Heti Posta 1868. 93. l.
M. Salon 1886. 376. l.
Hazánk 1888. (Thurzó Miklós).
Petrik Bibliogr. II. 418., IV. 57. l.
Magyar Könyv-Szemle 1895. 272. l.
1848-49. Tört. Lapok 1897. 17., 18. sz.