bölcseleti doktor, szomolnoki származású, kanonok, mint szent Istvánról nevezett papnevelő növendéke 1770-ben Nagyszombatban hallgatta a bölcseleti, 1771-75-ben Bécsben a theologiai tudományokat, (1773-ban szentírás licentiatusává avatták); azután segédlelkész lett Gajáron, majd tanulmányi felügyelő a nagyszombati egyetemes papnevelőben, 1776-ban viczerector a bécsi Pazmanaeumban, 1778-ban a nagyszombati szent Adalbert érseki convictusban, 1780-tól egyúttal szentszéki házasságvédő. 1793. nov. 19. kineveztetett csejtei plébánosnak, decz. 4. bevezettetett hivatalába; de csakhamar az érsek parancsára régi hivatalát ismét elfoglalta s csak 1784. júl. 4. ment plébániájára. 1815-ben kanonok lett Pozsonyban, hol 1818. aug. 15. meghalt.
Munkája: Krizant a Daria, to gest: werni swég wíre a swému Bohu krestan Smutná hra, w patich zmluwach predložená. Nagyszombat, 1793. (Krizant és Daria; vagy a vallásához és istenéhez hű keresztény, tragédia öt felv.)
Még több munkát is fordított tótra, de ezeket nem ismerem.
Pressburger Zeitung 1818. II. 70. szám.
Schaffarik, Geschichte der slav. Sprache u. Literatur 394. l.
Némethy, Ludov. Series Parochiarum et Parochorum 688. l.