bölcseleti s theologiai doktor, Jézus-társasági áldozópap és tanár, szül. 1675. szept. 8. Bécsben; 15 éves korában lépett a rendbe; tanulmányainak bevégeztével tábori pap lett Magyarországon és több helyen lelkészkedett. A belgádi ostorm alkalmával kapott sebéből kigyógyulván, bölcseletet és theológiát tanított Klagenfurtban, Bécsben, Gráczban és Nagyszombatban. Ezután ismét tábori lelkész lett Eszéken; de csakhamar visszatért nagyszombati tanszékére; innét a lázadók kiűzték, mire előbb Bécsbe, majd Sopronba távozott, hol az ostromot is kiállotta. Passauban és végre Klagenfurtban az egyházjogot adta elő, hol 1712. jan. 3. meghalt.
Munkái:
1. Ilias nuce inclusa h. e. D. Austriae tutelaris Josephus symbolica pharaprasi elegiisque adumbratus. Viennae, 1694.
2. Hebdomada Theopolitici ad mentem Marci Antonini imp. exacta. U. ott, 1695.
A rend évkönyveiben több magyarázó czikke van; utóbbi Nagyszombatban tartózkodása alatt: Tractatus de Deo cz. értekezést írt.
Stoeger, Scriptores 187. l.