nyug. m. kir. postatáviró tiszt, szül. 1847-ben Szomolnokon (Szepesm.), hol atyja zenetanár volt s zeneleczkékből tartotta fenn nagy családját; azonban korán elhalt; az anya minden vagyon nélkül maradván, K. kénytlen volt iskoláit félbeszakítani és irnoknak állott be a kincstári irodába; üres idejét és éjszakáit önművelésre fordította s megtanulta a latin, görög, franczia s olasz nyelvet; 17 éves korában írt egy nagy bölcselmi költeményt, mely négy évvel utóbb a gráczi Freidenkerben megjelent. A magyar nyelv elsajátítása czéljából magyar vidékre ment nevelőnek, hol hat évig volt. Megszerezvén a szükséges hivatalnoki képesítést, mivel anyját is folyton segítenie kellett, postahivatalnok lett. A postai szaklapokba czikkeket írt és egy ideig a Posta-Közlönyt szerkesztette is. Mikor Baross Gábor a postát a távíróval egyesítette, a legelső szaktanfolyamon a postaszabályok és földrajz előadója volt; később pedig a Budapesten életbelépett posta-távirda segédtiszti szaktanfolyamokon mint tanár működött. A rendkívüli hivatalos és szellemi foglalkozás idegessé tették; azért 1892-ben nyugalomba vonult szülővárosába Szomolnokra.
Politikai czikkeket, tárczát és szini kritikát írt különböző lapokba; a Kaschauer Zeitung munkatársa.
Munkái:
1. Die Gründler. Eine Entdeckungsreise in das Ländchen der Mántáken. Bpest, 1894. fényny. képpel. (A szepesmegyei Gründlereket ismerteti nép és helyrajzi, valamint tájszólási tekintetben szepesi Gründler tájnyelven; hozzájárul Petőfinek tíz költeménye K. által ugyanezen tájnyelvre fordítva s három kis színműve. Ism. Főv. Lapok 116. sz.)
2. A magyar postaigazgatás 1867-től 1895-ig. U. ott, 1895. (3000 példányban nyomatott).
Kéziratban több kötet munkája van, ezek között több színdarab.
A szepesmegyei történelmi társulat millenniumi kiadványa. Lőcse, 1895. I. 105. l. és önéletrajzi adatok.