bölcseleti doktor, rabbi, szül. 1866. nov. 30. Gyöngyösön (Hevesmegye), hol atyja K. Lipót városi tanító volt; középiskoláit 1876-tól a gyöngyösi r. kath. nagygymnasiumban a IV. osztályig végezte; mire 1881-ben a budapesti rabbiképző intézet növendéke lett; a főgymnasiumi tanfolyam öt évét végezve, 1885-ben a felső (szintén öt évi) tanfolyam és az egyetem bölcseleti karának hallgatójának iratkozott be. 1889. jún. 17. bölcseleti doktorrá avatták. Az ötödik év és az ezt követő készenléti idő eltelte után, az előírt vizsgálatok alapján, 1891. febr. 23. rabbivá lett. Még ezt megelőzően a marczali izraelita kerület rabbijává választatott; ezen állását 1891. márcz. 8. foglalta el és ott 1896. áprilig működött, midőn (még januárban) a szabadkai izraelita hitközség választotta meg rabbijának; ezen állásába máj. 3. lépett. 1896. decz. a kassai izraelita hitközség választotta rabbivá, mely hivatalát 1897. júl. foglalta el. A budapesti magyar izraelita társulatnak keletkezése óta tagja.
Czikkeket írt az Egyenlőség s az Ungarische Vochenschrift cz. felekezeti lapokba; levelezője a berlini Jüdische Pressenek.
Munkái:
1. A siralmak könyve. Bölcsészettudori értekezésül ford. és magyarázta. Bpest, 1889.
2. A vegyes párok megáldása a zsinagógában a tudomány, az erkölcs és hazafiság szempontjából. Válasz dr. Rosenberg Sándor aradi rabbi (Theologiai értekezlet) cz. füzetére. U. ott, 1896.
M. Könyvészet 1896. és önéletrajzi adatok.