orvosdoktor, szinműíró s irodalomtörténetíró, a m. tudom. akadémia kültagja, Heyman Klein jómódú zsidó szállító fia s Kilényi (Klein Hermann) János hirlapszerkesztő s fordító testvérbányja; szül. 1804-ben Miskolczon (Borsodm.); atyja Németországból hozatta a tanítókat gyermekei számára, kik azért a tősgyökeres magyaros Miskolczon is inkább németeknek mint magyaroknak neveltettek. A 13 éves K. főleg a classikus és modern nyelvekben kitünően előkészítve. 1817-ben a kegyesrendiek pesti gymnasiumába jött, hol többek közt Szentkirályi Móricz iskolatársa volt; az V. és VI. osztályt 1819-1821-ben (a IV. osztályt Miskolczon) végezte; mint maga írja, kitünő tanuló volt és hogy az érettségi vizsgálat alkalmával M. Accius Plautusról írt dolgozatának quintilianusi latinsága nagy dicséretet nyert; hogy 14 éves korában, mint poéta, az iskola új igazgatóját egy latin költeményben üdvözölte, melyet kinyomatásra érdemesnek ítéltek; orvosdoktori értekezése elegans latinságával is kitünt. Roppant nyelvismereteit azonban legjobban bizonyítja az a tény, hogy 1828-ban Reviczky Ádám grófot Borsodmegye főispánjává való beiktatásakor az akkor Bécsben élő K. a miskolczi zsidó község felszólítására kilencz nyelven: németül, magyarul, latinul, spanyolul és héberül írt költeményben üdvözölte. E széles körű nyelvismerete nemcsak későbbi tudományos dolgozatainál vált kiválóan előnyére, hanem egyik főeszköze volt élete fentartásában is, midőn a gymnasium elvégzése után 15 éves korában Bécsbe ment, hol a szokásos philosophiai cursus elvégezte után, orvosi tanulmányoknak szentelte magát. Bécsi tanulmányainak végeztével Olaszországba utazott és egy évig sikerrel űzte ott műtörténelmi tanulmányait; műkritikákat is írt a külföldi lapokban. A hajlama ellen választott tudomány tanulmányozása, de még inkább szüleinek anyagi állapota, mely a háború végeztével annyira rosszra fordult, hogy a fiatal orvosnövendék teljesen a maga erejére lőn utalva, megkeserítették életét. Most kitünő hasznát vette nyelvismereteinek, mert előkelő családok felfogadták őt gyermekeik nevelőjévé. Már fiatal korában nemcsak a nyelvek és irodalmak ritka ismeretében multa fölül környezetét, hanem kitünően tájékozott volt a történetben és a természettudományokban is. A költő és tudós, ki tehetségben és tudományban annyira felülmulta számos kortársát, anyagi és társadalmi sikernek soha nem örvendhetett; drámái nem jutottak színpadra s a mennyiben ez kivételesen néhány esetben megtörtént, a kisérletet nem követte siker. Nagy irodalomtörténeti művén óriási erőmegfeszítéssel dolgozott; ez azonban túlságos terjedelménél és élvezhetetlen stilusánál fogva folytonos támadásoknak volt kitéve; társadalmi állása pedig egyáltalában nem volt. Berlin külvárosának egy kis lakásában meghuzódva, csak egy kis körben ismerve s méltatva, folyton anyagi szükséggel küzdve élt. Az a zsidó család, melynél nevelősködött Bécsben, áttért a keresztény vallásra s K. is követte e példát, Lipót nevet vevén fel a keresztségben és ettől fogva Dr. J. L. Kleinnak írta nevét. Most egymásután a legelső családok fogadták föl nevelőül, előbb Colloredo-Mansfeld gróf Bécsben, utóbb Luchesi-Palli herczeg osztrák követ Nápolyban. De sem ott, sem itt nem volt maradása. Személyiségénél, gondolkodásánál fogva minden alárendelt állás tűrhetetlen volt neki; ismételt surlódások és összeütközések csakhamar az alig megkötött viszonyok felbontására vezettek. Nápolyból visszatért Miskolczra, azonban ideáljának itt sem talált megfelelő tért; anyja, hogy fia elpártolt apai hitétől, e miatti bújában lázas betegségbe esett és 1830-ban meghalt, mire K. rögtön elhagyta Miskolczot. Egy Berlinben élő rokona meghivására oda költözött, hol tanulmányait befejezte s orvosdoktori oklevelet nyert. De orvosi gyakorlatot nem folytatott, hanem Olaszországba utazott és onnét Görögországba, hol két évig tartózkodott és rövid ideig mint attaché a porosz követségnél Athenben is dolgozott; Berlinbe visszatérte után pedig a hirlapírói pályára lépett és a drámai költészetnek szentelte életét. Berlinben barátságban állott Rötscherrel, Seydelmannal és Carrierel, Crelinger asszony házánál és szivesen látott vendég volt; azonban zárkozott és különcz természete miatt mindinkább a magánéletre szorult. 1868-tól a Schiller-egylet segélyezte évi 300 tallérral. A magyar tudom. akadémia 1869. ápr. 14. kültagjai sorába választotta. 1876. aug. 2. egy berlini kórházban, hová azért vitték, hogy gondosabb ápolásban részesülhessen, meghalt. 1897. jan. említették ismét a hirlapok a nagy drámaíró nevét, lányának Berlinben történt tragikus halála alkalmából. A m. tudom. akadémiában 1881. jan. 31. Heinrich Gusztáv tartott fölötte emlékbeszédet.
1859-ben a berlini Preussische Zeitungnak tárczaírója volt; később is mint szinházi kritikus működött közre a hirlapoknál.
Munkái:
1. Auf den Tod meiner geliebten Mutter Barbara Klein Sieben Sonette, Miskolcz, 1830.
2. Maria von Medici. Trauerspiel in 5 Aufzügen. Berlin, 1841. (2. kiadás, a szinpadra alkalmazta A.- Leon báró. Lipcse, 1877.)
3. Die Herzogin. Lustspiel in 5 Akten. Berlin, 1848.
4. Kavalier und Arbeiter. Soziale Tragödie in 5 Akten. U. ott, 1850.
5. Ein Schützling. Lustsiel in 3 Akten. U. ott, 1850.
6. Maria. Trauerspiel in 5 Akten. U. ott, 1860.
7. Strafford. Trauerspiel in 5 Akten. U. ott, 1862.
8. Voltaire. Lustspiel in 5 Akten. U. ott, 1862.
9. Babiana. Berlin, 1863.
10. Heliodora. Trauerspiel in 5 Aufzügen. U. ott, 1867.
11. Geschichte des Drama's. Leipzig, 1865-76. 13. rész, 15. kötetben. (I., II. Theil: Geschichte des griechischen und römischen Drama's. III. Th. Geschichte des aussereuropäischen Drama's und der lateinischen Schauspiele nach Christus bis Ende des 10. Juhrhunderts. IV.-VII. Th. Geschichte des italienischen Drama's, VIII.-XI. Th. Geschicte des spanischen Drama's, XII., XIII. Th. Geschichte des englischen Drama's 1. u. 2. Bd. Ezzel műve éppen ott szakadt meg, hol Shakespere tárgyalását megkezdette volna; ezt a Shakespere-imádótól a sors véletlene megtagadta.)
12. J. L. Klein, dramatische Werke. U. ott, 1871-72. Hét kötet. (1. Maria von Medici. Luines. 2. Zenobia. Die Herzogin. 3. Strafford. Cavalier und Arbeiter. 4. Maria. Alceste. 5. König Albrecht. Ein Schützling. Moreto. 6. Heliodora. Voltaire. 7. Richelieu).
Szerkesztette 1838-ban a Baltische Blätter III. évfolyamát Wismarban. Több műkiállításról is jelentek meg füzetei, melyeket azonban nem sikerült felfedeznem.
Kayser, Bücher-Lexikon, Leipzig, 1841-1877. IX. 505., XI. 523., 553., 554., XV. 523., XVII. 590., XIX. 700. l.
Figyelő 1872. 4., 8. sz. (Névy László).
Pesti Napló 1876. 195. sz. esti k. (Alexander Bernát.)
Figyelő II. 1877. (Heinrich G.)
Életképek 1876. 138. sz.
Bajai Közlöny 1878. 55. sz.
Ellenőr 1881. 55. sz.
Allgem. Deutsche Biographie. Leipzig, 1882. XVI. 96. l.
Heinrich Gusztáv, Emlékbeszéd Klein Lipót Gyula kültag felett. Bpest, 1882. (Értekezséek X. 10. Szinműveinek tüzetes ismertetésével).
Pesti Hirlap 1884. 293. sz.