orvosdoktor, m. kir. honvédségi törzsorvos, szül. 1847. decz. 23. Bogáros községben (Torontálm.); gymnasiumot Szegeden (1861-66.) és Temesvárt (1866-68.) járta, az orvosi tudományokat a feloszlott bécsi József-akadémiában hallgatta s 1874. ápr. 17. az összes gyógytudományok dokotává avatták, mire forvosi rangfokozatban a budapesti 16. sz. helyőrségi kórházhoz osztatott be, hol két évig maradt; azután több helyőrségben (Igló, Brünn, Nagy-Becskerek, Temesvár, Arad, Lugos és Bosznia) működött a csapatnál vagy a kórházban. Előszeretettel gyakorolta a szemészetet és sebészetet; műtői oklevelét 1887-ben Kovács József tanárnál nyerte. 1880. máj. 1. ezredorvossá, 1884. ezredorvos-főnökké s 1897. törzsorvossá neveztetett ki. 1886 óta a honvédség kötelékébe tartozik. 1887-ben a Jászberényben történt dynamit-robbanás által megsérült huszárok gyógykezelésére volt kivezényelve. Jelenleg Lugoson van alkalmazva. Az általa feltalált tapasz: tela adhaesiva elnevezés alatt a katonai gyógyszerkönyvben van felvéve s kiegészítő részét teszi a tábori egészségügyi felszerelésnek.
Czikkei a Wiener Medizinische Presseben (1881. Zur Anwendung der gelben Quecksilbersalbe in der Augenheilkunde); a Medizinische Wochenschriftben (1885. Statistische Studie über den Skorbut), a Szemészetben (1882. A neuropalalyticus szemgyulladásról, néhány eset kapcsán); a Ludovica Academia Közlönyében (1888. Néhány szó a lábfeltörésekről, 1889. Reflexiók a sorozás után, 1890. Van-e a hiányos táplálkozásnak befolyása a katonák harczképességére. Elégséges-e a mi katonáink rendes tápláltatása?, 1892. Bizonytalanság a trachoma-kérdésben; utóbbi négy czikk a Gyógyászat mellékletébe, a Honvédorvosba is felvétetett).
Önéletrajzi adatok.