gazda, a m. tudom. akadémia level. tagja, előbbinek testvérbátyja, szül. 1799. jan. 11. Szegeden; nagyváradi nemesi convictusban nyert neveltetése után a m. kir. udvari kancelláriánál lépett hivatalba, hol Királyi Lajos gróffal ismerkedett meg, ki terjedelmes uradalmai kormányzását reá bízta. Habár K. lehetőleg az összes grófi uradalmakat gondozta, mégis kiváló előszeretettel foglalkozott a tótmegyeri (Nyitramegye) uradalommal, hol állandó lakása volt és hol a kedvező helyzet az újításoknak biztos sikert igért. Ő szerezte meg az uradalomnak azt az osztatlan, a bel- és külföldön elismert hírnevet, melyet mai napig is megtartott. 1833. nov. 15. a magyar tudom. akadémia levelező tagjává választotta. 1838-ban Rohonczra (Vasm.) tette át lakását, hol gazdasági tanintézetet alapított. Sajnos, hogy ezen intézet, melynek egyik kiváló érdeme volt, hogy az oktatás, az akkoriban hazánkban fennálló két másik gazdasági intézettől eltérőleg, magyar nyelven folyt, rövid másfél év alatt megszünt. K. ekkor a magánéletbe vonult vissza. Néhány évvel később azután Batthyány Gusztáv gróf két vasvármegyei birtokát, a tarcsait és a borostyánkőit, vette bérbe, azon czélzattal is, hogy a birtokokon bérrendszer útján való kezelésének okszerűségét kimutassa. E vállalkozásában Egan Eduárddal szövetkezett, ki a bérletet K. halála után is folytatta. Utóbb Czilchert Róbert társaságában Oroszváron (Mosonm.) növénytenyésztő intézetet alapított, melynek feladata volt, minden érdemes növényt nagyban termelni, nemesíteni s eladás útján forgalomba hozni; tehát a növénytermelési kisérleti állomás eszméjét hazánkban K. már a 40-es években tényleg megvalósította. Az országos magyar gazdasági egyesületnek ő volt legbuzgóbb alapítóinak egyike. Meghalt 1847. márczius 5. Bécsben. A m. tud. akadémiában 1847-ben Török János tartott fölötte gyászbeszédet; az országos m. gazdasági egyesületben 1847. nov. 13. Czilchert Róbert mondott emlékbeszédet, arczképét pedig az egyesület gyűléstermében kifüggesztetni határozta.
Róza és Kálmán czímű beszélye a Hebeben (1821.). Czikkei közül fontosabbak a Gazdasági Tudósításokban (1837. I. Néhány tekintet Magyarország földmívelésére. 1838. II. Juhászati tisztek s némely juhászati viszonyok gróf Károlyi Lajos uradalmaiban, 1841. Saját jószág-kezelés, haszonbér és tiszti száztoli); a Rohonczi Közleményekben (1840. I., III. Melyik jelenleg a legjövedelmezőbb merinójuh és melyek tenyésztésének fő elvei? V. 1842. I. Saját jószágkezelés, haszonbér és száztoli); a M. Gazdaságban (1842. Az anyagi elemek befolyása az állati alakulásra); a Társalkodóban (1845. Juh- és növénytenyésztői vállalat); a Gazdasági Lapokban (1849. K. előadásai, közli Benkő Bálint 1854.).
Munkái:
1. Ft. Fejér Gábor úrnak, a nagy-váradi kir. nemes nevendékház felső kormányzójának... midőn hivatalába beiktatódna. Ajánlják a nemes háznak tudománybéli előljárói s nevendékjei. Nagy-Várad, 1815. (Költ.)
2. Extremum pietatis officium guod, adm. rev. ac eximio dno Antonio Ladislao Thurótzi, dum diem supremam viveret praestitit moesto ac lugente spiritu. U. ott, 1815. (Költ.)
3. Székhelyi Majláth György, Tolna vármegye fő-ispányának szenteli ... április 24. 1816. Pest, (Költemény.)
4. A magyar hazának, midőn Csábrági és Szitnyai Koháry Ferencz herczeg ország fő-cancelláriusának neveztetett máj. 2. 1820-ban Hely n. (Költ.)
5. Klauzál Imre és társa juh- és növénytenyésztése Tarcsán Kőszeg mellett. Vágókosok. Dáhliák (Geogrinák), Fuchsiák, Verbenák, Petuniák, Phloxok és némely egyéb évelők. Hely n. 1845. (Magyar és német szövegel. Ugyanaz. Tavasz és nyár. Bécs, 1846. Ugyanaz Ősz 1846. és tavasz 1847. U. ott, 1847.)
Levelei Bártfay Lászlóhoz, Pest 1831. május 28., Tót-Megyer 1832. január 18., Kerékegyház 1836. márcz. 26. (a m. n. múzeumban).
M. Gazda 1847. I. 20. sz., II. 39. sz. (Czilchert R. emlékbeszéde).
M. Tudós-Társaság Évkönyve VIII. 1. oszt. 98. l.
M. Akadémiai Értesítő 1847. 299. l.
M. tud. társasági Névkönyv 1848. 90. l.
Ujabbkori Ismeretek Tára V. 106. l.
Kelet Népe 1856. 125. l.
Dánielik, M. Irók II. 147. l.
Der ungarische Landwirth. Pest, 1860. 10. sz.
M. Gazda 1860. 10. sz. arczk.
M. Világ 1866. 121. szám (Évkönyv).
Galgóczy Károly, Emlékkönyv I., V.
Petrik Bibliogr.