1848-49. kereskedelmi miniszter; atyja K. János cseh eredetű cs. kir. ezredes-kapitány, ki érdemeiért 1793-ban magyar nemességet nyert és Csongrádmegyében telepedvén le. Babarczy Ágnest vette feleségül; meghalt 1831-ben. K. született 1804. nov. 18. Pesten; ugyanott tanult; (a pesti gymnasium 1818. clasificatiója szerint K. a VI. osztályban első eminens volt, Kossuth Lajos ugyanakkor az V. osztályban 28. eminens, Toldy Ferencz 42. eminens és Vukovics Sebő az I. rendűek végén volt jelezve.) 1824-ben tette le az ügyvédi vizsgálatot és ugyanazon évben Csongrádmegye tiszteletbeli törvényszéki ülnökévé neveztetett ki. A lelkes ifjat, kinek már első fellépése a megyei életben fényes volt, szünet nélkül érték a kitüntetések. Már 1827-ben országgyűlési követté választották, mit azonban akkori betegsége miatt el nem fogadhatott. Még 1827-ben, az országos összeírás alkalmával, esztergommegyei összeíró biztos lett, 1828-ban pedig Deák Antal társaságában, nádori biztos Horvátországban. Az 1830. országgyűlésre nem lépett fel, de 1832-36-ban, 1840. és 1844-ben, ezen három nevezetes országgyűlésen, fényesen képviselte azt a megyét, melyben a törvényes ellenzék lelkes és ékesszóló vezére volt. Az országgyűlésen mindenkor a fontosabb, befolyásosabb és ragyogóbb tehetségű vezértagok egyike volt, ki minden haladási s ellenzéki kérdésben lelkes és megnyerő szónoklatokat tartott; a sérelmi politika harczaiban hősileg és fáradhatatlanul küzdött. Ő volt 1840-ben a záradékok, azon védbástyák nagymestere, melyek közé a többség által szorongatott ellenzék lépésenként visszavonult, és ezért csinálta valaki reá az ismeretes epigrammot: "Klauzál clausulae nomen et omen habet". Az 1840. V. törvényczikkely által a büntetőtörvénykönyv és az azzel kapcsolatos büntető s javító rendszer behozása iránti véleményezésre kiküldött országos választmánynak, a legjelesbekkel együtt ő is tagjává választatott és annak munkálataiban Pesten folytonosan buzgó részt vett. A politikai, egyesületi s irodalmi élet gyönyörű fejlésnek indult; mindenütt a legszebb jövendő csirái mutatkoztak; rokon érzelmű, hasonló lelkességű elvtársaival töltve nemes és a hazára üdvös társalgásban a napokat, még akkor romlatlan egészség és példás nejével tiszta házi boldogság birtokában, rózsaszínben látta a hazát és benne az életet; mely neki csak a szabad magyar hazában volt becses és kedves. Az 1843-1844. országgyűlésen, melyről a vezér Deák Ferenczet megbuktatni nem sikerült, lett az országgyűlési haladópárt és törvényes ellenzék vezére. Nem részesülhetett olyan általános elismerésben, mint Deák Ferencz, pártoskodások keserítették pályáját. Ezen kevés eredményű országgyűlés után, az administrátori rendszer és a vesztegető s erkölcstelenítő politika felülkerekedtével, csaknem egészen visszavonult a politikai élettől; inkább a társadalmi s egyesületi téren fejtette ki hazafiúi buzgalmát, mindenkor karöltve barátjával és elvtársával Deák Ferencz-czel. Az 1847. országgyűlésen nem jelent meg; egészsége szenvedő lett és nejének halála megtörte lelke vidámságát és erelyét. Midőn azonban 1848-ban kiütött az európai forradalom s Magyarországon is az ellenzék jutott a kormányra, Klauzálnak is, mint a nemzeti törvényes ellenzék egyik leghívebb és legnevezetesebb bajnokának, ki kellett állani a már-már elhagyott politikai küzdtérre. Ekkor Pesten időzvén, fontos részt vett a politikai mozgalmak vezérletében és mindent elkövetett, hogy a felzavart hullámok túl ne csapongjanak medrükön. Batthyány Lajos miniszteriumában az ipar- és kereskedelmi tárczát fogadta el. A miniszter-tanácsban Batthyány Lajossal és Deák Ferenczczel mindig a mérsékeltebb és a végső szakadást távoztatni, megelőzni törekvő, békéltető s kiegyenlítő politikát védelmezte. A pesti nemzetgyűlésen erélyesen lépett fel néhányszor a veres tollas párt ellen és Lamberg gróf meggyilkolása után, midőn az utczai nép ragadta magához a hatalmat, neki volt bátorsága ezen tény rosszalását indítványozni s a tettesek megbüntetését kivánni a nemzetgyűléstől. Mikor Kossuth politikája győzött, K. különben is kénytelen lévén gyengélkedő egészségét ápolni, egészen elhagyta a politika viharos terét és visszavonult. Azontul magánéletet élt, gazdálkodott, tétényi szőlőit művelte, rokonait gyámolította s megrongált egészségének ápolása végett a helgolandi tengeri fürdőt látogatta. Az 1860. és 1865. országgyűlésen mint Szeged képviselője mégis részt vett. Meghalt 1866. aug. 3. Szegeden, hol róla egy tért elneveztek. Pestnek szintén egyik utczája képviseli nevét. Trefort Ágoston 1866. szeptember 2-án mint a békésmegyei gazdasági egyesület elnöke tartott fölötte emlékbeszédet.
Munkái:
1. Klauzál Gábor földmívelés, ipar és kereskedelmi minister által 1848. jún. 9. kiadott czéhszabályokat módosító rendelet. Pest, 1848. és 1861. (Németül. U. ott, 1848.)
2. Klauzál Gábor és Tanárki Gedeon beszédeik. U. ott, 1861.
Országgyűlési beszédei az egykorú politikai lapokban és a Naplókban vannak. Toldy István, A magyar politikai szónoklat kézikönyvében (Pest, 1866. A szólásszabadságról, A magyar nyelv ügyében, A zsidó emancipatióról, A megyei választások szabályozásáról, A felirati javaslatról.)
Levele, Pozsony 1844. máj. 22. (Tört. Lapok I. 1874. 22. sz.)
Arczképe névaláírásával: kőnyomat Eybltől 1842., nyomt. Leykum A. Bécsben, Wagner József tulajdona Pesten.
Hazai s Külf. Tudósítások 1831. I. 46. sz.
Der Ungar 1842. 32. sz.
Országgyűlési Almanach 1843. 22. l.
Neue Croquis aus Ungarn. Leipzig, 1844.
Zur Geschichte des ungarischen Freiheitskampfes. Leipzig. 1851.
Ujabbkori Ismeretek Tára V. 107. l.
Ungarns politische Charaktere. Mainz, 1851.
Hazánk és a Külföld 1865. 51., 1866. 8. sz. arczk., 32. sz.
Vasárnapi Ujság 1861. 3 sz. arczk., 1866. 32. (Nekr.)
Ország Tükre 1863. 5. sz. arczk.
Hon 1866. 183. sz. (Életr.)
Országgyűlési Emlékkönyv 1866. 86. l. arczk.
Pesti Napló 1866. 183. sz. (K. temetése), 188. sz. (Dáni Ferencz emlékbeszéde), 219. szám (Trefort emlékbeszéde).
Győri Közlöny 1868. 35., 36. sz. (Deák Ferencz levele 1843. szept. 3. K-hoz).
Egyetemes M. Encyclopaedia X. 153. l.
Petrik Bibliogr.