bölcseleti s theologiai doktor, Jézus-társasági áldozópap és tanár, később világi pap, előbbinek testvérbátyja, szül. 1717. aug. 30. Pozsonyban; 17 éves korában a jezsuita-rendbe lépett és 1752-ben a negyedik fogadalmat is letette. Tanított bölcseleti s hittudományokat a bécsi, győri, nagyszombati, budai s kassai főiskolában és a rendház főnöke volt később Pozsonyban, Sopronban, Beszterczebányán és Kőszegen. A rend felosztása (1773) után, 1774-ben káplán lett Iglón, 1776. plébános Felkán; később Pozsonyban volt, hol 1791. nov. 11. meghalt.
Munkái:
1. De tabaco Georgicorum libro duo. Tyrnaviae, 1744. (Tanítóköltemény.)
2. Dialogi tres de celeritate gravium cadentium. Graecii, 1754.
3. Philosophia universa. Jaurini...
Nevét Klausznak is írják.
Katona, Historia Critica XXXIX. 969. l.
Fejér, Historia Academiae 70.
Staeger, Scriptores 186. l.
Szinnyei Könyvészete.
Magyar Állam 1888. 227. sz. (Récsey V.)
De Backer-Sommervogel, Bibliothèque-Bibliogr. IV. 1093.
Necrol, Strigoniense 63. l.