Klárné, családi nevén Angyal Ilka,
szinésznő, Angyal Antal földbirtokos és Sellner Auguszta lánya, szül. 1839-ben Felcsútban (Pestm.); édesanyja korán elhalt és így nagyanyja, Stettner Imréné, Kenessey Klára nevelte; 13 éves korában Pestre hozta Kalchbrenner Karolin magánnevelő intézetébe, hol két évig, nagyanyja haláláig tartózkodott. Ekkor haza ment. Nem sokáig maradt otthon, férjhez ment. Azonban a fiatal asszony csakhamar arra a tapasztalatra jutott, hogy még elhagyatottabb, mint eddig volt... Húsz éves korában (három hónapi férjnél létel után) már özvegy asszony lett. Rongyos Tóth János szinigazgató rábeszélésére szinésznővé avatták Fejérvárt és ott vendégszerepelt. 1859. ápr. 1. Szuper Károly társulatánál lépett fel Veszprémben és azóta egyik társulattól a másikhoz vetődött (direktorai voltak: Sipos, Hubay, Mannsberger, Szigeti, Aradi), folyton haladva s a közönség becsülésében gyarapodva. Közben tetemes örökséget is kapott, de ennél többre becsülte a jó szerepeket. 1872. febr. a pesti nemezti szinházhoz kapott meghívást vendégszereplésre. Szerződtették és 1873. ápr. foglalta el szerepkörét. Vizváry Gyulával lépett fel egyszerre a Csizmadia mint kisértetben (a vén szűzek, a gonosz boszorkányok, a pártában maradt rossz nénikék sat. személyesítője volt). Paulay bukásával az Orczy régime idején ő is elhagyta a nemzeti szinházat. Visszament a vidékre s onnan szerződtette a népszinházhoz, ennek megnyiltával Rákosi Jenő, kinek sokat köszönhet, különösen azt, hogy 17 évet tölthetett a népszinháznál, írja önéletrajzában. 1893. szept. 13. lépett fel utólszor a Peleskei Nótáriusban mint Dorka géczi boszorkány; ekkor elbucsúztak tőle pályatársai, Szabó Antal monda a bucsúbeszédet. Átadták neki a pályatársak közt gyűjtött 200 frtot, a tehénrevalót, mert az volt a vágya, hogy ha visszavonul a szinpadtól, tehenet vásárolhasson. 1864. decz. óta Klár Józsefnek volt neje.
Czikke a M. Geniuszban (1892. 37. sz. Klárné önmagáról).
Színművei: Az árendás zsidó, ered. népszinmű dalokkal 3 felv., zenéje Hegyi Bélától és Bátor Sz.-tól (először adatott a népszinházban 1884. nov. 21.); Urak és cselédek. ered. bohózat dalokkal 3 felv. (először a népszinházban 1885. decz. 1.); 1887-ben a Ne vígy minket a kisértetbe cz. népszinműve a vidéken aratott sikert; Szép Darinka, népszinmű 3 felv. (először a népszinházban 1892. ápr. 23.); hír szerint 1893-ban a kolozsvári népszinmű-pályázaton a Boris asszony cz. népszinművel fele díjat nyert.
Faylné-Hentaller Mariska, A magyar irónőkről. Bpest, 1889. 175. l.
Nemzet 1892. 254. sz.
M. Geniusz 1892. 37. sz. arczk.
Budapesti Hirlap 1892. 254. sz. (Rákosi Jenő).
Pesti Hirlap 1892. 252. sz.
Fővárosi Lapok 1893. 328. sz.