árvák atyja, városbiró, később polgármester Temesvárt; atyja K. Károly 1780 körül vándorolt be Znaimból Morvaországból; nőül vette Dávid Borbálát és Temesvárt telepedett le. Tanult gyógyszerész volt; azért tábori gyógyszertárak felállításával bízta meg a kormány a Bánságban és a szomszéd megyékben, melyek közül később fáradozásainak jutalmául néhányat átengedtek neki. Mint tekintélyes férfiú nagy vagyonra tett szert; tagja volt a városi tanácsnak; mikor 1817. ápr. 23. Temesvárt meghalt, 250,688 frt 38 krra felbecsült vagyon maradt utána, és pedig egy emeletes ház Temesvárt a belvárosban, abban gyógyszertár, mely az övé volt, egy fiók gyógyszertár a gyárvárosban, több házhely a Józsefvárosban, 11 hold Keszinczen és öt hold Murányon; gyermekei voltak: Károly Antal, Károly József, Franciska, Miszelbacherné és Borcsa. K. József 1805-ben részt vett a nemesi felkelésben. 1807. jan. 3. esküdött meg első nejével Dávid Terézzel Temesvárt: ettől születtek: József városi irnok (meghalt 1840-ben). Ferdinánd, cs. kir. vezérőrnagy (szül. 1808. megh. 1895. aug. 3. Brünnben, nejétől Valentie Valeriától három lánya s fia: Emil mérnök Budapesten), Adolf, táborkari mérnök (megh. Galicziában cholerában) és Terézia Sprung Antalné (mikor 1817-ben született, anyja meghalt gyermekágyban, ő megh. 1861.); második nejétől Kehrer Juliától gyermekei: Julia, Ötvös Józsefné (szül. 1819-ben és jelenlegi is él Temesvárt) és György, az 1848-49. honvéd tábornok; harmadik nejétől, ekenbergi Bachmer Annától nem maradtak gyermekei. 1809-ben a városi polgárőrségben kapitánynak és 1812-ben árvák atyjának választották. Mikor atyai örökségét átvette, 1817-ben nyomdáját, melyet első nejével kapott Temesvárt, kibővítette; már ekkor helyettes városbiró s 1819-től 1833-ig polgármester volt; közben 1825 és 1832-ben a város követe a pozsonyi országgyűlésen. Azután is mint tanácsos befolyt a város ügyeibe. Nyomdája mellett könyvkereskedést és kölcsönkönyvtárt is alapított. Jegyzéke megjelent Temesvárt 1816. és 1817-ben. Érdemeinek elismeréséül V. Ferdinánd királytól ő és gyermekei 1841. július 15-én Bécsben kelt czímzetes magyar nemeslevelet nyertek. 1849. szept. a Komáromot cernirozó osztrák hadseregen Haynau engedélyével átbocsáttatott, hogy fiát még utolszor láthassa. Aztán visszavonult Aradra, hol 1863. máj. 11. meghalt 77 éves korában.
Munkája: Reden, welche am 16. u. 17. April zu Temeswar an den Restaurations-Commissär Thomas Bedekovich de Komor, und an die auserwählte Gemeinde abgehaltan wurden. 2. Anrede an die Temeswarer Bürgermilitz. Temesvár, 1838.
Temesvárt 1840-ben ő indította meg az első hirlapot: Banater Zeitschrift für Landwirthschaft, Handel, Künste und Gewerbe cz., mely kis 4rét egy íven Intelligenz-Blattal negyed íven jelent meg. Klapka adta ki és szerkesztette 1828. jan. 3-tól az év végeig (gazdasági s ipari czikkeken kívül közölt költeményeket, művészeti és színházi ismertetést); szerkesztette Temesvárer Wochenblatt für nützliche Unterhaltung und heimatliche Interessen cz. hetilapot (ebben vannak a város érdekében írt és külföldi lapokból fordított czikkei); ezen tudományos, szépirodalmi és értesítő lap kis 4rét egy íven szombaton jelent meg; ő adta ki és szerkesztette 1844 végeig, mikor Wachtel Dávid orvosdoktor vette át a lapot.
Kézirati munkája a budapesti egyetemi könyvtárban: Observationes thermometricae et barometricae a 1-a Septembris 1780, usque ad ultimam Decembris 1803. Temesvarini per C. J. Klapka. Ivrét (Kataibel Pál professor hagyatékából. Ezen munka azonban inkább atyjának tulajdonítandó s K. annak csak folytatója lehetett.)
Hölgyfutár 1863. I. 58. sz.
Klapka György, Emlékeimből. Bpest, 1886.
Gyászjelentés; nemesi oklevelének másolata gyűjteményemben és Lendvai Miklós szíves közlése a Temesmegyei s Temesvár városi levéltárból.