apát-kanonok és főesperes, szül. 1818-ban Veszprémben iparos szülőktől; a gymnasium első hat osztályát Veszprémben, a VII. és VIII-at Székesfehérvárt végezte s ott vétetett fel a kispapok közé, mire a központi papnevelőbe Pestre küldetett. 1840-ben praebendárius volt és 1841-ben pappá szenteltetett föl. 1844-46. segédlelkész, azoután 1849-ig a veszprémi seminarium vice rectora s házasságvédő; 1849-től nagybajomi (Somogym.) plébános, 1857-től alesperes, 1874-től veszprémi kanonok, a város plébánosa s a gymnasium püspöki biztosa; 1878-tól següsdi főesperes, 1878-tól bátai apát; 1880-ban nyerte a III. osztályú vaskoronarendet; 1883-tól pápai főesperes. több adománya vanenvelési czélokra, a veszprémi főgymnasium tőkéjéhez is 4000 frttal járult. Országgyűlési képviselő is volt. Meghalt 1885. máj. 9. Veszprémben.
Czikkei a Munkálatokban (VI. 1839. Szent Cyprián értekezése a halandóságról, VII. 1840. Levelek az egyház tekintetéről, A papi beteglátogatásról.)
Munkája: Gyászbeszéd saárdi Somsich Miklós felett Kaposvár, 1871.
1885: Budapesti Hirlap 128.,
Fővárosi Lapok 109. sz., Függetlenség 28. sz., M. Állam 139. szám (Rozgonyi György).
Schematismus Veszprimiensis 1885. XI. 1.
Catalogus Bibl. Joan. Card. Simor 724. l. és gyászjelentés.