egri püspök, kir. tanácsos, szül. 1598 körül Szécsényben (Nógrádm.) középsorsú szülőktől; miután a gymnasiumot itthon elvégezte, az esztergomi főérsekmegye növendékpapjai közé lépett és kitűnő tehetségei tekintetében Rómába küldetett, hol a bölcselet és hittudományok tanszakait az Apollinarium Collegiumban kitűnő sikerrel végezte. 1622-ben visszatért Rómából és nov. 30. fölszenteltette. Pázmány Péter az ifjú áldozó papot udvari káplányul maga mellett alkalmazta. Itt tanulta ő a bibornok főérsek szellemnagyságát közelebbről megismerni, kit aztán pályaképül tűzött maga elé egész életére. A főpapi udvarból vallásos buzgalma a lelkészi térre vonzotta; előbb püspökiben, majd Sélyén nyert lelkészi hivatalt; mindkét helyen többeket a r. kath. hitre térített. 1624-ben pozsonyi, 1626. ápr. 21. pedig esztergomi kanonokká s honti főesperessé neveztetett ki. 1629. okt. 4-re Nagyszombatban Pázmány Péter által tartott egyházmegyei zsinaton K. neve is feltünt, a ki öt társával azonban bizottmány tagjává neveztetett, melynek tiszte volt Nagyszombatban állandó vizsgálószéket alkotni, a lelkészségért folyamodó egyházi férfiak tanulságának kipróbálása végett. Az esztrgomi káptalanban 1631. a szent Györgyről czímzett prépostsággal, 1636. olvasókanonoksággal jutalmazták és Losy Imre nevében, mint primási helyettes, a főérseki megyét kormányozta. 1638-ban a boldogságos szűz Mária hatvani prépostjává s a magyarországi kath. püspöki kar végrendeleteinek végrehajtójává neveztetett ki, s minthogy neve országszerte nagy tiszteletben állott, a fejedelemnek is kegyeltjévé lőn. 1644. szept. 24. szerémi, 1646. ápr. 21. nagyváradi püspökké neveztetett ki. Az 1647-ben Pozsonyban tartott országgyűlés jegyzőkönyve többször kitűntetőleg emlékezik meg róla. 1648. febr. 2. III. Ferdinánd király közelismerést nyert ügyességeért egri püspökséggel tisztelte meg. Főpásztorságának első gondjai közé tartozott az országgyűlésen szorgalmazni, hogy a káptalan biztossági tekintetből Kassára tétessék át, mely oda 1650-ben Jászóról át is költözött, isteni tisztelet gyakorlására a szent Ferencziek templomát nyervén, hol 1657-ben művészi kivitelű oltárt emeltetett. Legnevezetesebb tette volt azonban a kassai akadémia alapítása. Már 1643. jan. 16-án a kassai jezsuiták királyi adományként kapták a mislyei jószágot, alkalmasint tanárok eltartása végett. De kezdetben a helyiség szűk volta nem engedte a közoktatásnak kellő mérvben berendezését és a tanítás is csak egyetlen tanár vezérlete alatt kezdetett meg. 1657. febr. 26. kelt K. alapító oklevele, melylyel hatvanezer forintból álló tőkét tett le a bölcseleti s hittudományi kar tanárainak kellő ellátására, miáltal alapját vetette meg a kassai akadémiának. Leopold király Kisdinek ezen tervét 1660. aug. 7. oklevélben megerősítette s az akadémia még azon év aug. 7. megnyilt. K. ezt már nem érhette meg, mert 1660. jún. 22. meghalt Jászón. Halála előtti napon tett végrendeletében a Kassán állítandó papnevelőintézetre harmincezer forintot hagyományozott. Az egri püspökmegyei növendékpapoknak anyagi jólétének eszközléséről azonkívül is bőkezűen gondoskodott; Kassán telket vásárolt a rajta levő házzal együtt a papnevelő intézet számára; annak illő eltartására egyszersmind Gönyű helységben egy részjószágot ajándékozott, székesegyháza káptalanainak pedig hatezer forintot hagyott.
Vallásos költészetünkben neveztes munkát adott ki e czímmel: Catvs Catholici Régi és Uj Deak és Magyar Ajitatos Egyházi Enekek, es Litaniak: Kikkel a Keresztyének esztendő által való Templomi Solennitásokban, Processiókban, és egyéb ájitatosságokban szoktak élni: Most újonnan egybe szedettek és a Keresztyéneknek Lelki épületekre, és vigasztalásokra kibotsátattak Anno M.DC.LI. Hely n. (Újabb kiadásai: Kassa, 1674. és Nagyszombat, 1703.)
Katona, Historia Critica XXXII. 918. I. (Az alapító oklevél).
Religió és Nevelés 1845. 31., 32. sz.
Religio 1853. 2., 20., 43. sz.
M. Sion 1863. I. (Vass József).
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 363., 480., 661. l.
Koncz Ákos, Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren. Eger, 1892. 132. l.
Zelliger, Egyházi írók Csarnoka 235. l.
Németh, Ludovicus, Series Parochorum 685. l.
Molnár Aladár, A közoktatás története 232. l.