bölcseleti doktor, kegyes tanítórendi főgymnasiumi tanár, K. Ferencz szabómester és Barta Julianna fia, szül. 1854. nov. 18. Mindszenten (Csongrádm.); a gymnasium I-III. osztályát Félegyházán, a IV-VI. osztályt Kolozsvárt végezte; innen lépett 1871. szept. 8. a kegyes tanítórendbe; az újoncz év után a VII. és VIII. osztályt Kecskeméten járta. A rend kormánya a veszprémi nagygymnasiumba helyezte próbaéves tanárnak azon utasítással, hogy a hittudományokból magánúton készüljön vizsgálatokra. Itt négy évig tanított s a hittudományokból levizsgázott, mire 1878-ban áldozópappá szenteltetett; a következő tanévben pedig a nyitrai gymnasiumba rendelték tanrának. 1879-ben a rend kormánya Budapestre helyezte át tanárnak és egyetemi hallgatónak. 1884. június 4. tanárvizsgálatot tett a magyar nyelv- és irodalomból, és a bölcseletből. 1885-ben Nagy-Kanizsára, 1886. Kolozsvárra helyezték; itt 1888. decz 16. bölcseleti szigorlatot tett. 1889 óta a nagy-becskereki főgymnasiumban tanít.
Költeménye a kolozsvári Hajnalban (1871.); elbeszélései, czikkei a Kecskemétben (Zrinyi Ilona, Zrinyi a költő, tört. elb.); a Veszprémben (mint a lap munkatársa irodalmi tárczákat: Toldy Ferencz, elbeszéléseket és költeményeket, és apróbb alkalmi czikkeket írt); a kegyestanítórendiek budapesti főgymnasium Tudósítványában (1882. A magyar Horacról), a Mindszentben (1888. Petőfi bölcselete), a Mindszent-Szegvár és Vidékében (az alkalmi egyházi beszédek); a kolozsvári Ellenzékben (költemények); a Torontálban (1891. 21., 44. sz. költ.) Költeményei jórészt hazafias, ünnepi alkalmi ódák, ismertebbek: Föl a zászlót!, Mária-ének, A magyar ifjúsághoz, A pásztorokhoz, Az utolsó bujdosó. Kossuth Lajos nevenapján, Márczius idusán, Az engesztelődés ünnepén, Felköszöntés, Király-köszöntő, Ezer év, Hymnus, A nagy napon. Nagy-Becskereken több irodalmi felolvasát tartott (részletekben közölte a Torontál).
Munkái:
1. A kuruczvilág költészete. (I. Rákóczy előtti korszak. Kolozsvár, 1887. Ism. Kolozsvár, 157. sz.)
2. A kolozsvári róm. kath. főgymnasium önképzőkörének huszonöt éve (1863-1888.) U. ott, 1888.
3. Révai Miklós. A tanuló ifjúság és a nagy közönség számára. Nagy-Becskerek, 1893.
4. Publius Terentius Afer vígjátékai, Bpest, 1895. (Verses magyar fordítás. A magyar tudom. akadémiai Karátsonyi-díj 200 aranyát nyerte. (Ism. 1896: Erdélyi Muzeum, Hét 17. sz., M. Nyelvőr, Revue Critique 25. sz.)
5. Emlék 1898. évi márcz. 15-én. Nagy-Becskerek. (Költ.)
Önletrajzi adatok.