jószág-igazgató, K. István a Zichy János gróf uradalmaiban tiszttartó s bajánházi Baján Rozina fia, szül. 1835. május 8. Kis-Lángon (Fehérm.), középiskoláit a székesfejévári, akkor még hat osztályú gymnasiumban végezte, hol Szvorényi József cisterci írónak kedves tanítványa volt. 1849. júl. 11. nyert bizonyítványt; ezzel a bölcseleti szakra (VII. és VIII. osztály) a pesti egyetemre ment és 1852. okt. 13. érettségi vizsgát tett és ugyanott 1852-1853-ban jogot is hallgatott; de közbejött betegsége folytán tovább ment tanulhatván, Székesfejérvárt Detrich Zsigmond uradalmi jogügyi igazgató mellett nyert alkalmazást és 1854. jún. 4. Zichy János gróf örököseinek nagy kiterjedésű urdalmaikban mint gazdatiszt nyert alkalmazást. További kiképeztetése végett 1854 őszén a magyar-óvári felső gazdasági tanintézetbe küldetett, honnét 1856-ban gazdasági oklevéllel tért vissza. Mint gazdatiszt Fejérmegyében Kis-Lángon nyert alkalmazást. Itt nősült meg 1862. ápr. 29. nőül vevén furtenbachi Pentz Józsefnek, a Lamberg grófok moóri uradalmi tiszttartójának Mária leányát. 1875-ben Eszterházy Pál gróf a Pápa, Ugod, Devecser, Mezőlak és Toronyi uradalmak felügyelőjévé nevezte ki. A pápai róm. kath. hitközség világi elnöke, miniszteri iskola látogató, Veszprémmegye bizottsági tagja s a megyei gazdasági egyesület alelnöke volt. Tevékeny részt vett a gazdasági kiállításokon; azok biráló bizottsági jegyzője s elnöke volt; ő rendezte a fejérvári 1879. kiállításon a pápai uradalom pavilonját, felolvasást tartott a gazdasági congressuson, ő dolgozta ki fejérmegye gazdasági statisztikáját; tevékeny részt vett a pápai szinház létesítésében; a szinházi részvénytársaság elnöke s a szinház intendansa lett. Évekig sokat fáradozott és írt a pápa-keszthelyi vasút létesítése érdekében is. A politikai téren, mint a kormánypárt tagja, szintén közreműködött nyilvános szónoklatokkal és hirlapi czikkekkel, Eszterházy Pál gróf halála után ő tervezte a nagy kiterjedésű uradalmak felosztását az örökösök közt és részt vett a hitbizomány végrehajtásában. 1886. szept. 30. nyugdíjba lépett; de már azon év október 2. Pápa városa polgármesterévé megválasztatott. Első terve volt Pápa városát egészséges és elegendő ivó vízzel ellátni, ez okból vízvezetéki mű felállításán fáradozott (mely tíz év után létesült) és midőn ez okból 1887. jan. 22. árosi közgyűlést tartott, ott a tanácsteremben szívszélütés érte s meghalt.
Beszélyeket és verseket írt a Budapesti Viszhangba (1852-54), a Hölgyfutárba (1853), a Divatcsarnokba (1853), a Napkeletbe (1857, 1860); közgazdasági, mezőgazdasági és statisztikai czikkeket a Gazdasági Lapokba (1858. Nagy-Lángi takarmányfüllesztő gép, 1860. Néhány szó a Garett-sorvetőről, 1865. Felelet Tóth József úrnak a gőz- és lőerejű cséplőgépek munkaeredményeirőli értekezésére), a Victoria-buza Fehérmegyében, 1875. A szék-kukacz), a Pesti Naplóba, a Székesfehérvárba sat.; a Pápai Lapoknak állandó munkatársa volt.
Munkái:
1. Élet és költészet. Beszélyek. Székesfehérvár, 1855. (Ism. Budapeti Hirlap 1854. 253. sz.)
2. Mezőgazdasági Értékesít és-tan. Pabst Henrik Vilmos után ford. Pest, 1858.
3. Fehérmegye földrajzi, mezőgazdasági statisztikai viszonyai.. Bpest, 1874.
Álnevei: Gaja, Egresi, Mezőföldi.
Szinnyei Könyvészete.
Petrik Bibliogr.
Pápai Lapok 1887. 5. sz.
Önéletrajzi adatok és gyászjelentés.