költő és szerkesztő, a Petőfi-társaság tagja, szül. 1843. nov. 8. Mező-Csáton (Borsodm.), hol atyja Klein István szegény zsidó kiskereskedő volt. Három éves korában szülei Tisza-Csegére költöztek és ott laktak 1850-ig, mikor Serkére tették át lakásukat, hol atyja mint regalebérlő gazdálkodott. K. itt a palóczokközt nevelkedett pár évig; az ev. ref. lelkész Almási Balogh Sámuel az eleven eszű fiút magához eljáratta s megnyitotta előtte könyvtárát. K. már tíz éves korában ismerkedett meg a magyar költőkkel s igen korán olvasta Geothét Schillert is. Szülei is gondosan nevelték, házi tanítót is tartottak mellette; azután, mivel a papi pályára szánták, Miskolczra vitték egy magán tanfolyamra (akkor még nem lévén rabbi-seminarium), melyben 13 éves koráig héber tanulmányokkal foglalkoztatták. E miatt későn, 14 éves korában került a rimaszombati gymnasium I. osztályába. 1861-ben a debreczeni ev. ref. kollegium IV. osztályába járt. Mikor anyja 1862-ben meghalt, atyja pedig leégett és elpusztult, kénytelen volt ott hagyni az iskolát és maga gondoskodni fentartásáról. Tanítóskodni ment tehát vidékre; Máté-Szalkán, Okányban, Német-Kereszturon, Pásztón, Boros-Jenőn, legtovább az Alföldön, Hevesben és Biharban működött, mindenütt érintkezett a néppel és ott szerette meg a népdalt, azonkívül bugzón olvasott és minden kis pénzét könyvszerzésre fordította. Balladái legtöbb anyagát Pásztón és vidékén szerezte, ott élt péld. a Hosszú Jónás eredetije is. Utolsó állomása Déva-Ványa volt, melyet 1867 végén hagyott el. 1868-ban Pestre jött és a Deutsch-féle nyomdában korrektor volt másfél évig. A Zsidó dalok cz. műve főleg hitsorsosai körében nagy várakozást keltett tehetsége iránt; e dalok közt volt első balladája is: Dal a szegény Arjéról. Nem lévén azonban termékeny költő, egy ideig megmaradt szerény helyzetében. A Képes Világ cz. lapot, melyet eleinte korrigált, 1870-ben átvette Vértesi Arnoldtól és 1873-ig szerkesztette. Egyébként távol tartotta magát az irodalomtól. 1873. ápr. 28. nősült, egy rokonát vette el és eleinte sokat kellett küzdenie. 1874-ben súlyos beteg lett és a Budapesti rejtelmek cz. regényét ágyban írta tovább Budakeszen. 1875 tavaszán a Simon Judit balladája Toldy Ferencz kezébe került, ki a költeményt bemutatta a Kisfaludy-társaság ülésén. A költemény és vele a költő neve csakhamar országszerte ismeretessé lőn, balladáit és egyéb verseit attól fogva jelentékenyebb érdeklődéssel fogadták. 1877-ben a Petőfi-társaság tagjai sorába választotta; ezután írt balladáit és dalait többnyire e társaság ülésein mutatta be. 1876-ban Temesvára költözött, a hol a zsidó hitközségnél jegyzői hivatalt viselt. E malariás vidéken sokat betegeskedett. 1882-ben ismét a fővárosba került vissza, hol a magyar-franczia biztosító társulatnak tisztviselője lett. Költői híre ezalatt nőttön-nőtt, különösen mint ballada-költő tűnt ki (Ágota kisasszony sat.), bár költeményeinek első kötete heves polemiára adott okot. Rákosi Jenő s a Budapesti Szemle között, mely K. költői működését szigorúan birálta. Költeményeit németre is lefordították és Lewinsky Budapesten és másutt is hatással szavalta. A fővárosba költözése után a pesti izraelita hitközség magyar egyházi énekek szerzésével bízta meg és K. a régi zsoltár-eszméket modern foglalatban sok egyéni felfogással dolgozta fel. Dogmatikus észrevételek merülvén fel az énekek ügyében, a szerző a kivánt változásokat nem teljeítette, hanem inkább lemondott a kitűzött jutalomról és arról, hogy művét énekkönyvvül elfogadják; maga adta ki énekeit Ünnepnapok cz. Mikor a magyar-franczia biztosítótársaság 1889-ben megbukott, K. ismét állás nélkül maradt. Ekkor indította meg 1890. jan. A Hét cz. szépirodalmi hetilapot, melyet azóta szerkeszt.
Költeményei és czikkei a Vasárnapi Ujságban (1856. Két Mikes, ballada, Buzdítás, költ. 1857. Kakas Márton, siralmas historia 1529-ből költ.); a Magyarország és a Nagyvilágban (1870-75.); a Képes Világban (1870-től); a Koszorúban (V-VII. 1881-82. költ és A kik engemet fölfedeztek); a Pesti Hirlapban (1882. 201. sz. Gedővár asszonya, ballada); a Pesti Naplóban (1882. Az ár ellen cz. az antisemita-áramlatok ellen írt lyrai költeménye nagy hatást tett, Falk Miksa németre fordította, lefordították héberre is és Oroszországban a templomokban is énekelték), a M. Zsidó Szemlének is munkatársa sat.
Munkái:
1. Zsidó dalok. Pest, 1868.
2. Budapesti rejtelmek. Regény. U. ott, 1874. Nyolcz kötet, 28. füzet. (Szentesi Rudolff névvel.)
3. Kis József költeményei 1868-1876. Bpest, 1876. (Ism. Temesv. Lapok 1876. 130. sz., Pesti Hirlap 1881. 343. sz., Vasárnapi Ujság 1881. 50. sz., Fővárosi Lapok 1882. 26. sz., Budapesti Szemle XXIX.)
4. Kis József költeményei 1868-1882. U. ott, 1883 (2. bővített kiadás. Ismert. Délmagyarországi Lapok 1882. 18-ik szám, Koszorú, Fővárosi Lapok 26. sz., Budapesti Szemle XXXV. Németül: ford. Steinbach József. Bécs, 1886.)
5. Mese a varrógépről. U. ott, 1884. (Badicz Ottó rajzaival. Ism. Budapesti Szele XL., Pesti Napló 1883. 344., Főv. Lapok 294., Nemzet 343., P. Hirlap 345., Élet és Irodalom 2., M. Állam 47., Harmonia 5., Egyetértés 344., 1884. 137. sz. 2. kiadás, 1885., 3. kiadás előszóval megtoldva, 1889. U. ott. Ism. Élet és Irodalom 2. sz. Ferenczi Zoltán sat. Németül: ford. Neugebauer László. Lipcse, 1884.)
6. Mesék a hó alól. Jó gyermekek számára. Képes könyv. Bpest, (1885. 2. kiadás. U. ott, 1887.)
7. Ünnepnapok. Bpest, 1888 (és illusztrált kiadás Cserna Károly rajzaival. Zenésítette Major J. Gy. Ism. Budapesti Szemle LVI., Nemzet 270., Pesti Hirlap 247., Főv. Lapok 259., Irod. Értesítő 19., Egyetértés 230., Délmagyarországi Közlöny 191. sz., M. Salon X. 324. 1., 2. kiadás U. ott, 1889. M. Zsidó Szemle).
8. Kis József újabb költeményei 1883-1889. U. ott, 1891. arczk. (Ism. Fővárosi Lapok 22., Nemzet 4. Kozma Andor, Hét 3., Vasárnapi Ujság 2., Budapesti Hirlap 12., P. Lloyd 8. sz.)
9. Kis József költeményei. U. ott, 1897. (Nagy album-alakú illustrált díszkiadás, 20 heliogravure műmelléklettel, 12 autotypikus színes carton műmelléklettel, 30 szövegrajzzal.)
Költeményeinek németre fordításával Neugebauer és Sturm Albert is foglalkoztak.
Szerkesztette a Képes Világot 1871. jan. 1-től 1873. szept. 16-ig, a Zsidó Évkönyvet 1875-76-ra Szentesi Rudolf álnévvel (I. évfolyam, több nem jelent meg.)
Álneve: Ádám Géza.
Irodalmi Értesítő 1874. 57., 168. l.
Győry Vilmos, Koszorú, Bpest, 1875. 801. l.
Budapest, 1881. 338., 339. sz.
Szabadság (Székesfehérvár) 2882. 30. sz.
Petrik Könyvészete.
Koszorú 1885. arczk.
Aradi Közlöny 1886. 338. sz.
Pécs 1887. 2. sz.
M. Könyvészet 1887-1888., 1890.
Ország-Világ 1890. 51. sz. arczk.
Kiszlingstein Könyvészete.
Egyenlőség 1890. 47., 48. sz. (Kóbor Tamás, önéletrajzi bevezetéssel).
Élet 1891. (Jancsó B.)
Pallas Nagy Lexikona X. 602. l. (Négyesy László.)
Alkotmány 1896. 213. sz.
P. Napló 1896. 13. sz.