orvosdoktor, megyei főorvos, K. Ferencz emeli iskolai tanító és Nagy Zsuzsanna fia, szül. 1833. szept. 1. Fugyiban (Biharm.); az öt gymnasialis osztályt, mint a Dobozy-fiúk instruktora tartván fenn magát, Debreczenben az ev. ref. iskolában végezte; ekkor az 1848. szabadságharcz kitörvén, ő is honvéd lett és több erdélyi csatában vett részt; ott a dévai vár felrobbantásakor és 1849-ben mint tiszt vett rézt Szászváros alatt az oroszok ellen vívott csatában, hol elfogatott és 1850. febr. 2-ig fogoly volt Szebenben. Haza kerülvén, folytatta tanulmányait Diószegen (VI. osztályt) és Debreczenben (VII., VIII. osztályt). Az orvosi pályára 1853-ban lépett és 1859-ben orvosdoktorrá avattatott. Ezen év őszén Bécsbe ment és ott az általános kórházban pár évig gyakornokként működött. Mint gyakorló orvos Székelyhidon telepedett le; 1864-ben Nagy-Szalontára tette át lakását. Az iteni gymnasiumban 1865-től 1874-ig a növény-, állat- és ásványtant mint rendes tanár minden díj nélkül tanította. 1867-ben járásorvos lett. 1883-ban Biharmegye főorvosi állásba helyezte. 1891. júl. 1. nyugalomba vonult. A magyr orvosok és természetvizsgálóknak 1869-től 1888-ig minden gyűlésén részt vett. Meghalt 1897. ápr. 5. Nagyváradon.
Czikkei a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (XXII. 1883. A Felső-Tiszavidék közgazdasági jelen helyzete); az Orvosi Hetilapban (1888. Emlékbeszéd Miskolczi Mihály Biharmegye tiszti főorvosa felett).
Nagyvárad 1897. 152. sz. (Emlékbeszéd dr. Popovics Györgytől).