Kis Bálint, (baczka-madarasi),
földbirtokos, cs. kir. kamarás, K. Sámuel, földbirtokos és kir. pénztárnok (ki 1848. okt. 29. a magyar-igeni föllázadt oláhság által megöletett) és hilibi Gál Amáliának fia, szül. 1848. febr. 14. Nagy-Enyeden; házi nevelésben részesült és a gymnasium négy alsó osztály vizsgáit Marosvásárhelyt, a négy felsőét a kolozsvári róm. kath. gymnasiumban tette le 1866-ig. 1867-ben a kolozsvári kir. jogakadémiára iratkozott be, hol miniszteri engedélylyel szintén magántanulóként végezte a négy éves tanfolyamot és tette le a jog- és államtudományi vizsgáit. 1870-ben Alsó-Fehérmegye tiszt. aljegyzőjévé választotta s annak közgyűlésein tevékeny részt vett. 1872-ben a gyulafehérvári kir. törvényszék aljegyzője latt; itt alig maradt félévig, midőn 1873 tavaszán a vallás- és közoktatási minisztériumnál fogalmazó gyakornoki állást foglalt el, hol 1874 elején tiszteletbeli fogalmazóvá nevezték ki. Ez időben (1873., 1874. és 1875-ben) titkárul küldték ki a gör. kel. szerb egyházautonomiai ügyekben Ujvidéken és Karlóczán működő Hueber Zsigmond kir. biztos mellé. 1875-ben ő felségétől a Ferencz József-rend lovagjává neveztetett ki. Az ellenségeskedő szerb klerikálisok és az ezeknek kedvező magyar lapok ellenségeskedő támadásai elkedvetleníték; ezért az év végén hivataláról lemondott és alsó-fehérmegyei birtokaira vonult, hol azóta gazdálkodásban, a megyei közéletben és tudományos működésben keres foglalkozást. 1878-ban Alsó-Fehérmegye közigazgatósági bizottságának tagjává választotta. 1891-ben a cs. és kir. kamarási méltóságot nyert. Az 1897. kath. congressusra a gyulafehérvári választókerület képviselőjévé választotta.
A kolozsvári Magyar Polgárnak 1871-ben és azután is több évig munkatársa volt, a rumén lapok szemléjét állandóan vezette, főleg a dáko-román túlzások ellen dolgozott. Hajlamai azonban a történelmi, különösen a régészeti s genealogiai kutatások és gyűjtések felé vonzották. Ujvidéki s karlóczai működése alatt (1873-75.) a Kelet Népébe írt vezérczikkeket, a görög keleti egyházautonomiai ügynek törvényes megoldását czélozván; a Budapesti Hirlapba a 80-as években írt leveleket a görög keleti szerb egyházi ügyekről; a Turulban 1891-től csaknem évenként jelennek meg czikkei (Erdély régi családai, A homoród-szent-páli Szentpály család, A Petki család, Erdélyi család-történelmi adalékok); a Történelmi Tárban (1894. A Barcsayak családi levéltára, 1895. Gróf Pekri Lőrinczné végrendelete). 1894-ben a Nemzeti Ujságban, 1897-ben pedig a Hazánkba írt a kath. egyházi ügyről.
Munkái:
1. Történelmi gyöngyök. Betűrendes sorban. Kolozsvár, 1863.
2. Egyházpolitikánk. Irta Spectator. Gyulafejérvár. 1893.
3. Az Árpádok királyi vére Magyarország családaiban. Ötvenhét nemzedékrendi táblával. Bpest, 1895.
Kéziratban: Hajótörés után cz. négy kötetes eredeti regényére 1879. febr. Kolozsvárt hirdetett előfizetést.
Kriszlingstein Könyvészete.
M. Könyvészet 1895. és önéletrajzi adatok.