Ferencz-rendi szerzetes, magyar hitszónok és hitelemző, szül. 1867. aug. 9. Pápán (Veszprémm.) földmívelő szülőktől; az alsó gymnasiumot ugyanott végezte; 1884. aug. 10. a Ferenczrendiek szerzetébe lépett és a bölcseletet Nagyszombatban, a theologiát Esztergomban és Pozsonyban hallgatta. 1890-ben fölszentelték; első működési helye Veszprém volt; jelenleg Székesfejérvárt ünnepi hitszónok, a kath. kör titkára s hitoktató.
Czikkei a Havi Füzetekben (1887. ford. Hondry, Bibliotheca Concionatiából), a Hitvédelmi folyóiraban (1889. Pongrácz István és Rodek Menyhért élete a jezsuita Martirologium után, 1891. könyvismert.), a Veszprémi Közlönyben (1891. A veszprémi Ferenczrendi zárda könyvtára, a veszprémi Ferenczrendi zárda története, czikksorozat, 1892. Karácsonyi miszteriumok és könyvism.), a Veszprémben (1794. polemikus czikkek), a Fejérmegyei Naplóban (1895 óta rendes munkatársa).
Munkái:
1. Lelki ibolyák. Oktató imakönyv a szónok számára. Veszprém, 1894.
2. Szent beszéd, melyet a veszprémi szent Fernczrendiek templomában Jézus szentséges szivének szobra megáldásakor mondott. U. ott, 1894.
3. Vezérkönyv Jézus legszentebb szivéről nevezett társulat ájtatosságaihoz. U. ott, 1895.
M. Könyvészet 1894. és önéletrajzi adatok.