hirlapíró, 1869 körül született Budapesten; 1882 után hagyta el hazáját és hosszas vándorlás után Amerikában hirlapírással tartotta fenn magát. 1896-ban Chicagoban hirlapírók és festőművészek társaságában Hurt az ottani Herold munkatársa azt állította, hogy a láb az embernek leghaszontalanabb testrésze, mert nem lehet vele hírnévre szert tenni. K. elhatározta, hogy Budapestig gyalog megy s bebizonyítja, hogy az embert a lába is teheti hiressé. Fogadtak. Az 5000 angol mérföldnyi utat a hajó utazással együtt 90 nap alatt igért megtenni; máj. 18. elindult pénz, eleség és podgyász nélkül, csupán egy kampós bottal. Ajándékot nem volt szabad elfogadnia. Ugy segített magán, hogy olyan munkát végzett, a milyen akadt, hogy legyen mit ennie. Clevelandban két csavargó szegődött hozzá; ezeket a legközelebbi városban átadta a rendőrségnek, a miért öt dollárt fizettek neki. Ohio államból nagy nélkülözések között, ázva, fázva, éhezve eljutott New-Yorkba. A szerkesztőségeket bejárta s kérte őket, hogy írják ki a lapjukba, hogy a hajójegy árát megszerzendő egy utczasarkon czipőt fog tisztítani, párját egy krajczárért; a hír megjelent és ő nem győzte tisztítani a sok czipőt. Estére megvolt az ötszáz forintja s másnap hajóra szállt; a hajón szakácsnak szegődött és ezért enni kapott. A hajó Koppenhágában kötött ki. Ott Szautenberg bárónak tett szolgálatokat, a ki egy kilo cigarettával fizette ki őt; Szauterben pedig Mietzner borkereskedőnek volt éjjeli őre, a miért ismét kapott egy pár forintot, mire tovább ment Berlinig, a hol a Berliner Tageblatt szerkesztőségében egy jó adomával szolgált rá arra az utravalóra, amelylyel eljutott Drezdáig. A Neueste Nachrichten szerkesztősége az elrongyolt czipőit vásorolta meg és ezzel a pénzzel jött el Csehországon át Bécsbe. Öt órai pihenés után sietett haza felé. Dévénynél lépte át a határt; aug. 8-10. közt a Csallóközön ment keresztül. Minden faluban, a mely útjába esett, fölkereste az előljáróságot és hitelesíttette jelenlétét. Igazoló könyve tele van nevezetes férfiak emlékirataival. A Csallóközben Somorjában és Dunaszerdahelyen tartott felolvasásokat. Innen Komáromnak ment és Esztergomon, Visegrádon, Váczon keresztül aug. 16. a kitűzött időben megérkezett Budapestre. Itt a szerkesztőségekben elbeszélte élményeit és adatokkal bizonyította be, hogy három hónap alatt nem kevesebb mint ezerkétszáz ujság emlékezett meg róla összesen 1260 rövid hírben és apró czikkben. A fővárosi s vidéki hirlapok is közölték utazási kalandjait. Ezek ellenére a chicagói Szabadság (1896. 33. sz.) azt írta róla, hogy Amerikában nem volt hirlapíró, hanem kereskedő-segéd, kereskedésben azonban nem dolgozott soha; árult csodahatású szemorvosságot, csodacseppeket és rendezett színi előadásokat sat. Egy-két nap mulva Marosvásárhelyre az édes anyjához utazott; ott és Magyarország több városában felolvasásokat tartott; azután visszatért Budapestre, hol jelenleg lapszerkesztő.
Czikkei a Marosvidékben (1896. 37. sz. Egy néger lakodalom Amerikában); a Közérdekben (1896. 72. szám, Az amerikai magyarok parlamenti élete); ez Egyetértésben (1896. 236. sz. Koldusok és csavargók kongreszszusa Amrikában, mutatvány Chikagóból Budapestre gyalog cz. sajtó alatt levő munkájából); a Pesti Hirlapban (1896. 256. szám, Mi érdekli az amerikait?); a Debreczenben (1897. 9. sz. Egy debreczeni juhászbojtár Amerikában); a Debreczeni Hirlapban (1897. 9. Egy chikagói reporter fogása); a Debreczeni Ellenőrben (1897. 9. sz. Texasi élet); a Debreczeni Reggeli Ujságban (1897. 12. sz. Az amerikai nőkről.)
Szerkesztette a Víg Lapokat 1897. jún. 17-től egy ideig Budapesten.
Budapesti Hirlap 1896. 221., 226. sz.
Uj Idők 1896. 35. sz. arczk.
Pesti Hirlap 1896. 252. sz.