ág. ev. tanítóképzőintézeti igazgató-tanár, K. János néptanító s Felix Julianna fia, szül. 1810. jan. 20. Nyiregyházán (Szabolcsm.); tanulmányait szülőföldén kezdte, míg 1822-ben Eperjesre, 1827-ben a hittanszakra Pozsonyba vitetett. Kedvencz tantárgyai voltak itt különösen a latin, zene s ének; terjedelmes és erős hangja ez utóbbira kiválóan képesítette őt. A latin verselés s az ének mindvégig szenvedélye maradt; mint hittanhallgató, sőt később mint tanár is több ízben lépett fel nyilvánosan templomok- és hangversenyeken. 1830-ban már a pozsonyi Gsettner-féle nevelő-intézet vezetését bízták reá; 1831-ben előbbi tanárát Grosst helyettesítette a pozsonyi lyceumban. 1832-ban letette a candidaticumi szigorlatot. Ugyanez időben nevelőséget vállalt vaszójai Scherz Fülöp családjánál. 1834-35-ben Bécsben hallgatta a theologiát és innen indult 1835-ben tanítványával Scherz Jánossal első európai útjára, hol 9 hónapig időzött, bejárta Német-, Franczia- s Angolországot, Belgiumot, Hollandiát és Svájczot. Hazatérve Forgách Károly fia mellett nevelősködött Ghymesen 1842-ig, miért utóbb életfogytig járó 200 frt évi elismerési díjat kapott. A telet a grófi családdal rendesen Bécsben töltötte s itt szerezte ismeretségét az osztrák főváros szellemi kitűnőségeivel, kik közül Grillparzert, Lenaut, Pyrkert, Arnethet, Sulzertszokta volt emlegetni. 1842-ben Selmeczbányán mint rendes tanár, majd mint igazgató tanította az ág. ev. lyceumban a latin nyelvet és és természettudományokat; egyidejűleg a bányász-akadémián a franczia s angol nyelvek magán tanára volt. 1853-ban mint gymnasiumi igazgató Sopronba költözött. Itt 1856. és 1858-ban a kerület határozata folytán fölállítandó tanítóképző érdekében Kolbenheyer és Pálfy társaival beutazták Angol- és Francziaországot, Hollandiát és Svájczot, huszonöt ezer forintot gyűjtöttek a tanítóképzőintézetre; a Gusztáv Adolf egylet Lipcsében 15,024 frtot adott. 1858-ban megnyilt az intézet, melyet a kerület 3 ezer forint segély mellett pártfogásába vett s azóta 500-nál több tanítót bocsátott ki kebeléből. 1869-ben képzőintézeti igazgató lett; erről 1882-ben, tanári állásáról 1883. máj. 7. mondott le s nyugalomba vonult. A legfelsőbb elismerés a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Azóta Kismartonban élt családjának és a múzsáknak, kiket egész életében kedvelt. Meghalt 1887. ápr. 26.
Czikkei a soproni ág. ev. lyceum Értesítőjében (1857. Utazási vázlatok, a tanügy tanulmányozása külföldön, 1858. Latin ünnepi szónoklat az intézet 300-as jubileuma alkalmával). A Humbolt- és Eötvös-ünnepélyre magyar és német költeményeket és hirlapi czikkeket is írt.
Munkái:
1. Epigrammata nova. Vindobonae, 1843.
2. Erinnerungen. I. Abschnitt. Forgách. historische Erzählung aus der Tataren-Zeit, II. Reiseerlebnisse, III. Gedichte satyrischen, launigen und ernsten Inhalts, Oedenburg, 1866. (A tiszta jövedelem az ev. seminarium javára fordíttatott.)
3. Szózat a magyarhoni szabadkőmívesek nagy páholyához. U. ott, 1877.
4. Hódolat a magyarhoni orvosok- és természettudósok XXI. szombathelyi nagygyűlésének. U. ott, 1880.
5. Gymnasium. Gúny-humoros eposz minden magyarhoni középtanodáknak ajánlva. U. ott, 1881.
Ernst und Scherz cz. munkáját 1885-ben sajtó alá rendezte. (Mejelent-e ?)
Kézirati munkái a m. n. múzeumban: Reizeskizzen I. Band (1835. okt. 11.-deczember 18.) von Wien über Norddeutschland bis Paris, II. (1835. decz. 19-1836. ápr. 11.) Aufenthalt in Paris, III. (1836. árp. 12-től júl. 7.) Rückreise in die Heimath durch Belgien, England, Holland, die Rheingegenden, die Schweiz und Baiern. 8rét 150, 127 és 226 levél. Családi jegyzetekkel. Végén azt is följegyezte, hogy kilencz hónap alatt utitársával együtt 3364 váltóforintot költöttek; Liber rerum poeticarumu secundus 1839-47. 8rét 187 levél (latin, német és magyar versek).
Müllne Mátyás. A soproni ev. főtanoda története. Sopron, 1857. 114. l.
Uj Magyar Athenas, 209. l.
Prot. Egyh. és Iskolai Lap 1887. 19. sz.
Sopron 1885. 35. sz.
Petrik Bibliogr.
Kiszlingstein Könyvészete.