orvosdoktor és tanár, szül. Debreczenben, hol 1685-ben a togátus diákok közé vétetett föl és midőn tanulmányait ott bevégezte s seniori hivatalt is viselt, a város- és iskolai tanács által 1692-ben külföldi akadémiára küldetett. 1697. nov. 9. Hallében orvosdoktori oklevelet nyert. Hazájába visszatérve, a debreczeni főiskolában a bölcseleti tanszékre hivatott meg, hol (utolsó évében megtébolyodva) 1726-ban meghalt.
Munkái:
1. Dissertatio Philosophica de Studii Mathematici Utilitate ejusdemque Certitudine, Franekerae, 1695.
2. Dissertatio theologica de Paternitate Abrahami. U. ott. 1696.
3. Dissertatio inaug. medica de Simplissimo Doloris Podagrici Remedio. Halae Magd., 1697.
Weszprém, Succincta Medicorum Biogr. I. 77. l.
Horányi, Memoria II. 349. l.
Szinnyei Könyvészete.
Történelmi Tár 1886. 799. l.