Rákóczi bujdosó társa, a naplóíró, Szathmáry (máskép Szakmáry) Miklós, II. Rákóczi Ferencz ezredese, ki a szathmári békét is aláírta, és óvári és liptó-szent-miklósi Pongrácz Borbála fia, szül 1692. júl. 9. Nyomáron (Borsodm.); gondos neveltetését különösen nagyatyja Szathmári Király János felügyelete alatt kapta, a kinél gyermekkorában Királyiban lakott és a szomszéd tornallyai falusi iskolát látogatta; a latin nyelv megtanulása végett 1703. jan. a kassai kollegiumba vitte öregapja. Itt érte a Rákóczi-harczok vihara. Kassát a kuruczok körülzárolták, de csak 1704. okt. 1. vehették kézhez. K. valószinűleg 1707. vagy 1708-ig folytatta iskolai pályáját, midőn őt, atyja kértére, Rákóczi fejedelem udvarába fölvette a nemes apródok közé, ki atyailag gondoskodott róla és a tudományokban, nyelvekben, diplomatiában, hadászatban, szépírásban, rajzban, vívásban, avatott mesterek, leginkább francziák által képeztette őt. 1711. febr. 29. Rákóczihoz (ki Nagy Péter czárhoz ment a hadi segélyt sürgetni) ment Munkácsról, márcz. 4. lépte át a határt Vereczkénél és Sztryben csatlakozott a kibujdosott magyarokhoz; itt a haderőművészetet tanulmányozta; máj. 17. Rákóczi Javaróba rendelé,hol ő akkor udvarát tartá. Jún. elején Viszocskára mentek; júl. 1. Vay Ádámmal visszament Sztrybe; de júl. 17. Rákóczi ismét visszarendelte Javaróba, hol 19. tette le mind udvari bejáró a hitet és ezentúl Rákóczi őt, mint legmeghittebb hívei egyikét, mindig magával vitte; aug. 29. a Viszla vizén Varsóba utaztak, szept. 6. Toronyóba (Thorn), szept. 13. Karlsburgba, 27. Danczkába (Danzig), nov. Elbingába, hova a czár és czárné is érkeztek. Nov. 18. Nagy Péter és Rákóczi elbucsúzván egymástól, nov. 19. visszatért K. Rákóczival Danzigba. 1712. nov. 9. hagyták el a várost és tengerre kelve, decz. 16. kötöttek ki Nagy-Britannia földén, hol a királyné vendégszeretetéből a huli mezei lak készen várta őket. 1713. jan. 10. indultak el Angolországból és jan. 13. érkeztek a calaisi kikötőbe. Francziországban Rákóczi, mint a király vendége ötödfélévet töltött; Parisban külön palota állott rendelkezésére; K. pedig a fényes körökben és mulatságokban itt is urának hű kisérője volt. Szülei gyakran hivogatták fiukat haza; a visszatérhetési engedélyt is kiszerezték számára a bécsi udvarnál; végre atyja elbetegedvén, engedett kérésének: 1717. jan. 30. Grosbois-ban elbucsúzott urától és febr. 27. indult el Strassburg felé; ápr. 1. Bécsbe érkezett; itt egy hónapig tartóztatták, csak ápr. 24. szabadulhatott. Hátralevő éveit falusi jószágaira vonulva, teljes magányban tölté. Elaggott szüleit ápolta, gazdaságait rendbe hozta, majd 1724. ápr. 25. egybekelt Máriássy Krisztinával és nemzetségét tovább folytatá. Meghalt 1752. decz. 18. Boldván. A Szatmári előnevet Király Albert híres hadvezér Báthory Zsigmond, majd Rudolf szolgálatában, kapta a Rudolftól adományozott szathmári birtokával és a család ma inkább ezen elő-, mint tulajdonképi nevén ismeretes. Király nevüket alkalmasint a gömöri Királyi helységtől vették, melyet a régibb időben századokig bírtak.
Munkája: Szathmári Király Ádám Napló-Könyve 1711-1717. Esztendőkben II. Rákóczi fejedelem bujdosásiról. Pest, 1866. (Rákóczi-Tár. Szerkeszti Thaly Kálmán. I. 233-420. l.; eredeti kézirata 1711. márczius 3-tól 1713. decz. 31-ig a m. n. múzeumban 8rét 61 levél, Thaly Kálmán ajándéka; másolata az eredetiről 1711-től 1717. ápr. 24-ig ugyanott; Szalay László, II. Rákóczy Ferencz bujdosása. Pest, 1863-64. 1., 2. füzetében csak eleje jelent meg; de ebben is csak mint adattárt használta fel. A naplót Mikes Kelemen folytatta.)
Kéziratait, magyar és franczia hadműtani iratait, rajzait mind elhozta magával és gondosan megőrizte. Leírta magyarul önálló emlékiratban fejedelme szokásait, udvartartását sat., mely Rákóczi halála után készült; ezen kézirat azonban Ragályi Tamásnál, Borsodmegye egykori híres követénél elveszett.
Vasárnapi Ujság, 1869. 24., 25. sz. arczk. (Thaly Kálmán).