kegyes tanítórendi áldozópap és tanár, szül. 1847. decz. 22. Pécsen (Baranyam.); 1867. szept. 8. a VI. gymnasiumi osztályból a rendbe lépett. A szerzetesi próbaév eltöltével Váczról Kecskemétre küldetett, hol a VII. és VIII. osztályt végezte. 1870. tanári alkalmazást nyert Váczon, egyszersmind magánszorgalommal theologiai tanulmányait is elvégezte s 1873-ban áldozópappá szenteltetett. 1880. máj. 6. a budapesti egyetemen kiállott vizsgálatok alapján a magyar nyelv- és irodalomból és a bölcseletből tanári képesítő oklevelet nyert. Tanár volt Váczon 2 évig, S.-a-Ujhelyben 1, Szegeden 2, Selmeczbányán 1, Léván 2, Kecskeméten 2, Veszprémben 5, Nagy-Kanizsán 1885-től öt évig, utóbbi tíz év alatt a német nyelvet és irodalmat is tanította. Meghalt 1890. júl 15. Nagy-Kanizsán.
Programmértekezései a lévai gymnasium Értesítőjében (1875. Vallás-erkölcsös nevelés a boldogság alapja), a veszprémi gymnasium Értesítőjében (1881. Hogyan mulassunk a vakatióban).
Munkája: Kalmár Endre, Az Urban elhunyt rendtagok kegyeletes emléke. Bpest. 1891. 7. l.
Szegedi főgymnasium Értesítője 1896. 93. l.