a budapesti alagút igazgatója, szül. 1836. márcz. 28. Budán (a Tabánban); tanulmányait a budai főgymnasiumban és a pesti egyetem jogi fakultásán végezte. 1860-ban letette az ügyvédi vizsgát és 1867-ig mint ügyvéd működött, a mely évben a budai fővárosi törvényszékhez tanácsosnak választatott meg. 1872-ben budai kir. járásbíró volt. Ezen év végével a közszolgálattól megvált. 1878-81-ben a Budapest II. kerületének országgyűlési képviselője volt. 1878-ban rá ruháztatott a budapesti alagút igazgatósága, mely hivatalát jelenleg is viseli. Ezek mellett a gyakorlati borászattal és physikai tanulmányokkal foglalatoskodott.
A Borászati Lapok munkatársa (1884 óta).
Munkái:
1. Erfahrungen aus der Praxis der rothweinbereitung. Heidelberg, 1877. (Különnyomat az Annalen oder Oenologie VII. kötetéből; ebben a vörösbor sokszor tapasztalt kierjedésének okait fejtegette; magyarul a Borászati Lapokban 1878.)
2. Die elektrodynamischen Grundgesetze und das eigentliche Elementargesetz, Budapest, 1897.
Országgyűlési beszédei a Naplóban (1878-81. V. Budapesti felső-vizivárosi rakpart magassága, interp., VI. Bejelentési hivatal Budapesten.)
Önéletrajzi adatok.