ügyvéd, 1861-ben nejével Prohászka Matilddal költözött ki Brassóból Bukurestbe; mint ügyvéd az osztrák konzulátusnál hamar kapott hirnévre. Erre fényes, nyilt házat kezdett vinni; kocsit, lovakat szerzett, mihez livrés kocsis és inas kellett. Ennek a túlköltekezésnek aztán az lett a vége, hogy K. 1868-ban Bukurestből eltünt és Éjszak-Amerikába szökött. Ott élt aztán Makk Ede álnév alatt mint német lapszerkesztő. Hűtlenül elhagyott ifjú neje utána ment és ott tőle elválván, még 1890-ben Brassóban élt mint angol és franczia nyelvtanítónő.
Czikkel a Nép Ujságban (1860. Az Uglai nő, erdélyi népmonda.)
Munkája: Schneeflocken. Sammlung in Vers und Prosa. Kronstadt, 1860. (Gerger Ágosttal együtt).
K. Brassóban tartózkodása alatt kiadott ott egy Széchenyi Naptárt 1860-ra. Háromszék cz. naptárt 1861-re, Székely Naptárt 1861-re és fordította Az utolsó Czaporog cz. orosz regényt. Szerkesztette s kiadta a Szines könyv cz. díszemlényt (Brassó, 1861. Ebben K. költeményei vannak). Koós f. Szines Album kiadását is emeli. Nevét Khernnek is írta.
Petrik Könyvészete.
Gross, Kronstädter Drucke 75. l.
Koós Ferencz, Életem és korom. Brassó, 1890. II. 370. l.