Kerkapoly Károly, (kővágó-örsi),
jogi doktor, valóságos b. titkos tanácsos, m. kir. pénzgüyminiszter, egyetemi tanár, a m. tudom. akadémia levelező tagja, K. János és Bodor Zsuzsánna fia, szül. 1824. máj. 13. Szent-Gálon (Veszprémm.); 1834-ben a pápai ev. ref. gymnasiumban kezdte tanulását (Jókainak és Petőfinek iskolatársa volt) és ugyanott a jogot is Zádor György tanártól hallgatta. Az 1844. országgyűlésen Pozsonyban volt juraterián; jogi tanulmányainak bevégzése után a zalamegyei főügyésznél volt alkalmazva s itt ismerte meg Deák Ferencz, ki már akkor rokonszenvvel kezdett viseltetni iránta s azontúl figyelemmel és érdeklődéssel kisérte pályáját. 1846-ban ügyvédi oklevelet nyert és Zala vármegye tiszteletbeli alügyészévé neveztetett ki. 1847. márcz. 23. a pápai ev. ref. főiskolába a bölcselet rendes tanárának hívták meg. Mielőtt tanszékét elfoglalta, kiment a hallei s berlini egyetemre. Az 1848. mozgalmak kitörésekor hazajött és belépett a veszprémi nemzetőrök közé, a táborozásban azonban betegsége miatt nem vett rész. Az absolutismus alatt Pápán a tudománynak és tanszékének élt. A m. tudom. akadémia 1859. decz. 16. levelező tagjává választotta meg. Ugyanez évben a protestáns autonomia körül kifejtett mozgalomban, egyháza alkotmányának kifejtéséhez lényegesen járult: Protestáns egyházalkotmány cz. munkájával és bölcseleti nézeteit ismertette Hegel tanai alapján írott Metaphysikájában. E mellett a protestáns egyház jogai ellen irányzott pátens felett országszerte megindult élénk vitákban is magára vonta a közfigylmet és Veszprém vármegye egyik választó kerülete már az 1861. országgyűlésre fel akarta küldeni képviselőnek, de akkor súlyos szembaja miatt kénytelen volt viszalépni. Pápán még tanársága kezdetén csinos egyetemes házat építtetett és ennek kertjében szép gyümölcsöst ültetett. 1865-ig volt már neki ezen kivül a pápai s a szomszédos gyimóthi határban 100 vagy 120 hold földje s ezen önmaga vezette az észszerű mezőgazdaságot. Nagyobb mérvű politikai szereplése csak az 1865-68. országgyűléssel kezdődik, melyre az enyingi választó kerület küldte képviselőnek. Ez országgyűlés alatt egyike volt a Deák-párt legtevékenyebb híveinek. Működésének legfőbb tere az országgyűlési bizottságok voltak, e mellett a hirlapokban, többnyire névtelenül nagy hatással munkálkodott; tanulmányainak tárgyává tette a népnevelés, a nemzeti egyenjogúság, az államháztartás és a honvédelem kérdéseit. A delegatiókban is a katonai tekintélyek bámulva észlelték kiváló tájékozottságát. Ennek következése lett, hogy Andrássy Gyula gróf, honvédelmi miniszter, államtitkárrá nevezte ki. 1868. decz. 15. a budapesti egyetemen az államtudományok tanárának hívták meg. 1869. márcz. a tapolczai (Zalam.) kerület választotta képviselőnek. 1870. máj. 23. a legszerencsétlenebb pénzügyi viszonyok közt foglalta el (Lónyay Menyhértnek közös pénzügyminiszterré történt kineveztetése után) a pénzügyminiszteri tárczát, melyet közel három évig viselt. E minőségében több jelentékeny reformot kezdeményezett és vitt keresztül. Ez időbe esnek az osztrák miniszteriummal és a nemzeti bankkal folytatott kevés sikerű tárgyalások a monarchia hitelügyi szervezetének megváltoztatása iránt; legtöbbet ártott azonban a benne vetett bizalomnak, sok igazságtalan és őt elkeserítő vádra szolgáltatott alkalmat a nehéz viszonyok közt nem nagy szerencsével eszközölt 158 milliós nagy államkölcsöne, melynél a kamat, az államjavak egy részének lekötése mellett is, 10 perczentnél többre ment. A miniszter állása ezekután lehetetlenné vált és Sennyei bárónak a bizottságban ellene intézett kemény támadásaival szemközt elkedvetlenedve 1873. decz. 19. viszszalépett és elfoglalta egyetemi tanszékét (1880-81-ben dékán volt.) A király elismerő felmentési okirat mellett valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal és a Lipótrend nagykeresztjével tüntette ki. Mint tanár, bár rideg modorú s a vizsgálatoknál igen szigorú volt, nagy népszerűségnek örvendett, mert lelkesedésssel adta elő tantárgyait és hallgatói tisztlték nagy tudományát és alapos, világos fejtegetéseit. Nemzetgazdasági előadásait az egyetemen felváltva tartotta Kautz Gyulával, kinek eszméit sokszor éles kritikával megtámadta. Nemzegazdasági s pénzügypolitikai nézeteit illetőleg híve volt a védvámrendszernek és a bimetallismusnak, a valutarendezés politikájában pedig az ezüst monometallismusnak. Még 1878-ig volt országgyűlési képviselő a zalamegyei tapoczai kerületből; de élénkebb politikai szereplésre nem vállalkozott és még csak egyszer szólalt fel nagyobb szabású beszédben (1878), midőn az Ausztriával újolag czélba vett vám és kereskedelmi szövetség tárgyában erős érveléssel s dialektikával kisérlette meg az akkori kormánytól eltérő álláspontját érvényre juttatni. Ezentúl csaknem minden idejét tanári teendőire fordította. Azonban a közügyekkel is buzgón foglalkozott. Az országos gazdasági egyesületben, melynek három cykluson igazg. vál. tagja volt, nagy tevékenységet fejtett ki különösen az egyesület vagyonának kezelése és szervezése körül. Egyik alapítója volt az országos mintapincze s a magyar bortermelők szövetkezetének és mindegyiknek hosszú ideig végrehajtó bizottsági elnöke. Maga is minta szőlőtulajdonos és bortermelő lévén, mindig részt vett a filoxera-bizottság tanácskozásain és a borászati törvény tárgyalásain. Gellérthegyi nagy költséggel művelt szőleiben a filoxera elleni védekezsé előharczosaként szerepelt. Balaton-bényei birtokán is kitünő gazdának bizonyult, messze földön ismert faiskolát és gyümölcsöst létesített, hol most, végrendelete értelmében, árva gyermekek képeztetnek. Élete végső éveiben a pápai főiskola gondnoksági teendőivel és többnemű gazdasági s iparvállalatnak, p. o. a Pallas könyvkiadó-részvénytársaságnak igazgatásában való buzgó részvéttel is töltötte szabad idejének egy részét. A zenének egyetlen nemét is soha nem gyakorlá; a művészet iránt, bár fogékony vala, soha nem lelkesült; bor, játék, társas örömök és a szépnem bája soha nem voltak rá ingerlő hatással. Vagyona nagyobb részét jótékonysági intézeteknek és árvák nevelésére hagyta, ezzel kiengesztelve a fukarság vádját, melylyel tagadhatatlan nagyfokú takarékossága miatt életében sokszor illették. Meghalt 1891. decz. 31. Budapesten, m. tudom. akadémia 1895. máj. 12. közűlésén Kautz Gyula tartott fölötte emlékbeszédet.
Czikkei a Tavaszban (Pápa, 1845. A vajoroszlán, németből ford.), a Falusi Estékben (1853-54. Magyar gazdálkodás), a Müller Gyula nagy Naptárában (1854-re Jutalmat nyert gazdászati pályamunka e kérdésre: Mutattassék meg számítás által, melyik a leghelyesebb arány, melynek akár nagy akár kis jószágon a földmívelés és álattenyésztés s így a szem és takarmány termesztés között is létezni kell, ha a gazda a lehető legnagyobb hasznot állandóan akarja biztosítani, s hogy e számítást könnyebben megérteni lehessen, az értekező világosítsa fel állítását példával.), a Vasárnapi Ujságban (1854. A légkör gazdászati fontossága), a Prot. Egyh. és Iskolai Lapban (1859-1862.), a Sárospataki Füzetekben (1859-62.), a Kecskeméti Protestáns Közlönyben (V. 1859. Egyház és Iskola), a M. tudom. akadémia Értesítőjében, a philos.-törvény- és tört. tud. osztály (I. 1860. A világtörténet és az emberiség fajkülönbségei, székfoglaló értekezés okt. 1.) a Sárospataki Füzetekben (IX. 1865. Birálati magyarázatok Emericzy Géza úrnak), a Honban (1865. 216. sz. Pápa, szept. 17. vezérczikk, 264. K. programmja az enyingi kerület választóihoz), a Pesti Naplóban (1868. 7. sz. vezérczikk sat.), a Budapesti Szemlében (VII. 1875. Az adók és termelés), a Nemzetgazdasági Szemlében (1877. Az ipartörvény módosításához, 1880. Három emlékirat), a Pesti Hirlapban (1881. 44. sz. A telepítésekről, az államjavak eladása alkalmából), a Pápai Közlönyben (1892. 2. sz. Székfoglalója 1841-ben, a pápai főiskola képzőtársulatának Emlékkönyvéből, birálóul történt megválasztása alkalmából.)
Munkái:
1. Világtörténet észtanilag előadva. I. kötet. Pápa. 1859 (Több nem jelent meg. Ism. Kecskeméti Prot. Közlöny, Sárospataki Füzetek II., 92. sz. P. Napló 1859. 90., 267., 268. sz., Prot. Egyh. és Isk. Lap, Hölgyfutár 1860.)
2. Protestáns egyházalkotmány, tekintettel történeti fejlődésére. U. ott, 1860. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap).
3. Tiszta észtan. U. ott, 1862-63. Két füzet. (I. Ismerettan. II. Gondolattan. Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap 1863. Ellenbírálat és Felvilágosítással.)
4. Publicistai dolgozatok az 1865-1868. országgyűlés alatt. Pest, 1869.
5. Állam-Zárszámadás 1869. évre. Budán 1870. okt. 28. Két kötet.
Kőnyomatban: 6. K. politikai előadásai. Kiadta Hajnal Vilmos. Bpest, 1887. (2. kiadás.)
7. Nemzetgazdaságtan. K. magyarázatai után kiadták Tóth Miklós és Tetétleni Ármin. U. ott, 1889-90.
8. Nemzetgazdaság- és pénzügytani jegyzetek. K. előadásai és folytonos revisiója mellett Pikler Gyula 1881. U. ott, 1890. (4. kiadás.)
Kéziratban: Nemzetgazdaságtani jegyzetek. K. előadásai s kéziratai után, ívrét 61 levél (a m. n. múzeumban)
Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Budapesti Közlöny 1869. 69., 70. sz.
Magyarország és a Nagyvilág 1869. arczk.
Győri Közlöny 1869. 14. sz.
Vasárnapi Ujság 1869. 4. sz. arczk., 1870. 22. sz. arczk. (Szász K.), 1892. 1., 2. sz. arczk.
Fővárosi Lapok 1870. 236. sz.
Carolus (Eötvös Károly), Kerkapoly Károly az új pénzügyminiszter. Bpest, 1870.
Reform 1870. 179. sz.
Kákay Aranyos. Nagy férfiaink. Bpest, 1874.
Protestáns Uj Képes Naptár 1881. arczk. (Csiky Kálmán).
Budapesti Hirlap 1882. 276. sz.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
M. Könyvészet 1887., 1890.
Nemzet 1891. 359. sz.
Pesti Napló 1891. 359. sz.
Ország-Világ 1892. arczk.
Irodalomtörténeti Közlemények 1894. 234., 235. l.
Kautz Gyula, Kerkapoly Károly emlékezete, Budapest, 1895.
Pallas Nagy Lexikona X. 446. l. (Tóth Lőricz).
Kis Ernő, A dunántúli ev. ref. egyházkerület pápai főiskolájának története. Pápa, 1896. 338. l.
Vécsey Tamás, A budapesti kir. tudom.-egyetem jog- és államtudományi karának ismertetése 1667-1896. Bpest, 1896. 7., 14. l. és gyászjelentés.