bölcseleti s theologiai doktor, Jézus-társasági áldozópap és tanár, szül. 1702. okt. 10. Kenyézlőn (Szabolcsm.) nemes családból; tizenhét éves korában lépett a rendbe; a fogadalom letétele után böclseleti s theologiai doktor lett és a tanári pályára lépett. Szakolczán a görög nyelvet tanította, Nagyszombatban a bölcseletet, később ugyanott a theologiát adta elő. Innen Gráczba helyeztetett át; egy év mulva Bécsbe ment, hol egy évig tanulmányi felügyelő, a másikban a könyvek censora volt. Budán a papnövendékek convictusának igazgatója s egy év mulva ugynaz volt Nagyszombatban és Kassán, mire ismét Nagyszombatba került rectornak. A jezsuiták 19. általános gyűlésére a magyarországi összes rendházak részéről Rómába küldetett, hol Ricci Lőricz jezsuita generalissá választatott. Visszatérve, még három évig viselte a papnövendékek felügyeletét Nagyszombatban, hol 1768. decz. 1. meghalt.
Sokat foglalkozott a természettannal, különösen a csillagászattal; mint a nagyszombati csillagvizsgáló-intézet segéde, különösen a távcsöveket tanulmányozta, melyekhez egy tükröt is készített. Ezen foglalkozása közben az égő higany annyira megsértette kezeit, hogy legtöbb ujját egész életében nem használhatta. Természettani munkáival nagy érdemeket szerzett Magyarországon, de külföldön is; Cassini, midőn a tudós írót Nagyszombatban meglátogatta, igen elismerőleg nyilatkozott működéséről.
Munkái:
1. Panegyricus S. Ignatio. Tyrnaviae, 1730.
2. Immaculata Deiparae conceptio oppugnata illustrior. U. ott, 1731.
3. Dissertatio astronomica de cometa viso 1729 et 1730. U. ott, 1736.
4. Epitome historiae Byzantinae seu Imperatorum Orientis e complurimis graecis praesertim scriptoribus concinnata a Contantino M. ad Constantinum ultimum et expugnatam per Trucas Constantinopolim. U. ott. 1739-42. Kilencz kötet. (Újabb kiadása U. ott, 1744 ívrétben a császári érmek rajzával.)
5. Divus Ivo in Academia S. Jesu D. Joannis Baptistae basilica dictione panegyrica celebratus dum I. facultas juridica Divi tutelaris sui honors annuos instauraret, deferente. U. ott, 1742.
6. Historiae Byzantinae continuatio seu Imperatores ottomanici a capta Constantinopoli cum Epitome principum Turcarum. U. ott, 1749. Kilencz kötet. (Újabb kiadása Schmitt Miklós jezsuita által bővítv. U. ott, 1760-61. Két ívrétű kötetben.)
7. Epistolae S. Augustini S. Hieronymum et ejus Responsoriae cum longa introductione. Graecii, 1744.
8. Dissertatio physica de Corpore generatim deque opoosito eidem vacuo. Tyrnaviae. 1752.
9. De eligenda sententia inter dissentientes Christiana, auctore Vinc. Lud. Cotti ... cardinali ... 1749. Viennae .
10. Dissertato de muto corporum. Tyrnaviae, 1753.
11. Dissertatio de causis motuum in corporibus. U. ott, 1754. rajzokkal.
12. Dissertatio de luce ejusque proprietatibus Cassoviae, 1756.
Horányi, Memoria II. 332. l.
Prileszki, Joh. Bapt., Elogium P. Franc. Borg. Kéri 8. J. Tyrnaviae, 1786.
Katona, Historia Critica XXXIX. 967.
Fejér, Historia Academiae 70. l.
Közhasznu Esmeretek Tára VII. 197. l.
Stoeger, Scriptores 180. l.
Pauler Tivadar, Az egyetem rectorai.
Proggendorff, J. C., Biogr.-liter. Handwörterbuch zur Geschichte der exacten Wissenshaften.
Petrik Bibliogr.
De Backer-Sommervogel, Bibliothèque-Bibliogr. IV. 1009.