vándorpoéta, szül. 1860-ban; Nagyváradon volt jegyzői irnok; 1881. ugyanaz Türéken, 1882. Szolnokon vasuti raktáros, 1883. Kolozsvárt rendőrközeg és regale-felügyelő, 1884. Aradon ispán, Pestmegyében a ludasi pusztán tanító, 1885-ben szinész tíz társulatnál 1886-ig; azután tapasztalata bővítése czéljából utazni ment, hogy leírja versben Magyarország és Erdély nevezetes helyeit, bérczeit sat. Különösen Erdély részeiben és Magyarország keleti megyéiben járt-kelt és verseivel mulattatta a falu népét; mígnem 1895. jún. Ungvárt bélbaja miatt fölvétette magát a kórházba s a műtétel alatt chloroform-narkozisban meghalt.
Felolvasást tartott 39 gymnasiumban, 1800(?) elemi iskolában és 18 reáliskolában Irt összesen 1895 verset. A Bolond Istók is hozott tőle két verset (1888. 32. sz.), melyeket így jegyzett: Irtam Gyergyó-Ditróban, 1888. máj. 25. és 27. Honfi Keresztesy Pál népmulattató, népnevelő.
Nemzeti Ujság 1895. 164. sz.