ügyvéd, Christmann János bártfai szül. vaskereskedő (ki később Eperjes város kültanácsának tagja s az ág. ev. egyház gondnoka volt) és Spannagel Teréz (művelt nő, ki maga is irogatott német költeményeket fia, szül. 1822. jan. 1. Eperjesen (Sárosm.); atyja 1828. szept. és anyja kevéssel azután elhalálozván, bátyjával Samuval együtt Krajzell András collegiumi tanár, majd Lehotzky Jenő ügyvéd gondnokság alá került; az eperjesi ág. ev. collegiumban végezte tanulmányait kitünő eredménynyel, hol a magyar nyelvet is elsajátította (12 éves koráig csak németül beszélt). A collegium «magyar társaság» a nagy hatással volt reá. Itt ismerkedett meg Sárosy Gyulával, Lisznyay Kálmánnal, Hunfalvy Jánossal és a két Vahottal. A tudomány és művészet iránt már korán lelkesült; szüntelen tanult, búvárkodott az ó- és újvilág remekei között, mit nagy nyelvismerete bőven elősegített. Német költeményt sokat írt, de egyet sem adott ki. Költőink között ritka classikai műveltséggel, aesthetikai tanulmánynyal és finom ízléssel bírt. Christmann családi nevét 1842. szept. 29. változtatta Kerényire. Ekkor Pesten tartózkodott, hol köz- és váltóügyvédi oklevelet szerzett, de soha hasznát nem vette. Már korán, még az Athenaeum első éveiben, felbuzdulva a kor mozgalmai által, Vidor Emil álnév alatt egyike volt a haza kedvelt dalnokainak; ekkor ismerkedett meg Tompával, Petőfivel, Kazinczy Gáborral és Pákh Alberttel. Sáros vármegye hazafias politikusai közül Ujházy Lászlónak, a későbbi főispánnak volt kedves embere. Tompa és Petőfi Eperjesen K. házában találkoztak. E találkozás irodalmi eredménye az érdekes «költői verseny» lett. K. irodalmi ismereteit a német polgárok hazafias buzdítására s magyarosítására fordította; sokat fordított magyarból németre; a magyar irodalom ismertetése czéljából megismerkedett az osztrák írókkal (Saphir, Rollett) és a hazai német írókat is (Kolbenheyert) hasonló szerepre buzdította. 1846 nyarán nagyobb külföldi utat tett (Frankfurt, Berlin, Stettin, Rügen, Koppenhága, Stockholm). Visszatérve mindinkább belátta, hogy sem Eperjesen tovább nem maradhat, sem Pesten mint író gyökeret nem verhet; költeményeit a kritika nem méltányolta, barátainak kétszínűsége elcsüggesztette. Petőfi azonban rokonszenvvel viseltetett iránta s utileveleket írt hozzá (Hazánk 1847. 101-142. szám). 1847-ben Rozgonyon (Abaujm.) birtokrészt bérelt; itt akarta későbbi életének alapját megvetni; a gazdasághoz azonban nem értett, részben az idők viszontagságai is megsemmisítették terveit. A szabadságharcz alatt több ízben hagyta oda tűzhelyét, az önkéntesek zászlói alá sietett; míg más részről gazdasága a sűrűn átvonuló seregek által sokat szenvedett. A szabadságharcz után Pesten tartózkodott. Minden reménye buktával összeszedte vagyona romjait és 1850. ápr. elhagyta hazáját, hogy Amerikában keressen új hazát; Londonban decz. 5. kelt levelében bucsúzott el ottani barátaitól és Amerikába vitorlázott; a szélvész miatt 60 napig volt tengeren; kiszálláskor pedig a csolnakból a vízbe bukott és meghülés következtében két hónapig betegeskedett New-Yorkban. 1851-ben Uj-Budán (Jowa) telepedett le, hol Ujházy László és társai körében megkezdte a farmer munkát, de kényelmes élethez szokott szervezetét megtörték a nélkülözések; a sárgaláz lepte meg oly erővel, hogy őrültnek tartották. Meghalt 1852 tavaszán. Eperjesi szülőházán 1879-ben leplezték le a márvány emléktáblát.
Költeményei 1844-ig Vidor Emil álnévvel az Athenaeumban (1840-42.), a Nemzeti Almanachban (1842-44). a Szivárványban (1844), a Pesti Divatlapban (1844-48. eredetiek és ford. Heine, Kerner, Ubland és Rückert után), az Életképekben (1847.)
Munkái:
1. Kerényi Frigyes (Vidor Emil) költeményei. Pest, 1844. (Ism. Életképek II.)
2. Ujabb költemények. U. ott, 1846. (Ism. M. Szépirodalmi Szemle 1847.)
3. Kerényi Frigyes összes költeményei 1840-1851. Bpest, 1875. (K. emlékezete Pákh Alberttől. Olcsó Könyvtár 5.)
Németül Zöllner közölte két költeményét a Spiegelben (1844. 97., 104. sz.) és Feldmann G. L. egyet az Ungarban (1846. 34. sz.).
Pesti Hirlap 1842. 182. sz.
Honderű 1847. II. 11. sz.
Pesti Napló 1851. 314. sz., 1852. 762. sz. (Pákh Albert).
Budapesti Viszhang 1852. (Pákh Albert).
Ujabbkori Ismeretek Tára V. 63. l.
Uj M. Múzeum 1854. I. (Gyulai, Petőfi S. és lyrai költészetünk).
Kertbeny, Album hundert ungarischer Dichter. Dresden. 1854.
Ungarns Männer der Zeit. Prag, 1862.
Vasárnapi Ujság 1862. 42. sz. rajzzal, 1875. 16. sz.
Hazánk és a Külföld 1869. 1., 3., 14. sz. az erdei lak rajzával (Irányi István).
Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Uj F. VII. 243-67. l. (Jókai).
Vutkovich Sándor, M. Irók Albuma, Pozsony, 1873. 254. l.
Toldy Ferencz, M. Nemzeti Irodalom Története.
Eperjesi Lapok 1878. (Lévay István).
Pesti Hirlap 1879. 70. sz.
Pulszky Ferencz. Életem és korom I. 144. és köv. l.
Figyelő VI. 349., XII. 103., 104., 189. l.
Fővárosi Lapok 1881. 124. sz.
Függetlenség 1881. 150. sz.
Koszoru 1884. 605. l.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Sárosmegyei Közlöny 1888. 44. sz. (K. szülei. Latkóczy Mihály), 1890. (Irányi István, Chalupka r., Serédi P. és Latkóczy M.) 1891. (Latkóczy Mihály).
Fischer-Tolnay, Petőfi élete. Bpest, 1890. 159. l.
Petőfi Muzeum 1890. (Petőfi és K. Csernátori Gyula).
Beöthy Zs., A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése és Képes Irodalom Története II. (Kelemen Béla).
Egyetértés 1894. 302. sz.
Nemzeti Iskola 1894. 41. sz. (K. diákévei. Latkóczy Mihály).
Egyetértés 1894. 302. sz. (Levele.)
Pallas Nagy Lexikona X. 410. l. (Latkóczy M.)
Debreczeni Ellenőr 1897. 182., 183. sz. (Költői verseny).