magyar nyelv tanára a bécsi Tereziánumban; a bölcseletben, statisztikában és paedagogiában járatos volt; anyanyelvén kívül jól ismerte a latint és görögöt, beszélt németül és francziául. Görög Demeterrel szövetkezve 1789. júl. 7. kiadták a Hadi s más nevezetes Történetek cz. politikai s vegyes tartalmú hirlapot Bécsben, mely előbb hetenkint két 8rét két íven, okt. 6-tól hetenkint kétszer egy-egy íven jelent meg, melynek szerkesztésében, sőt írásában nagyobb részt ő fáradozott. A lap jövedelmét a nemzeti nyelv és műveltség emelésére áldozták a szerkesztők. Ők tűzték ki 1789-ben és ujították meg Klinkovics püspök hozzájárulásával 1790-ben azt a pályatételt egy tudományos magyar nyelvtanra, melynek eredménye a kiadásukban megjelent debreczeni grammatika lett 1795-ben. A 90-es években buzgón támogatták Révait a magyar akadémia felállítására czélzó törekvéseiben. K. szállásán gyűltek össze gyakran a Bécsben tartózkodó lelkes magyar irodalmi férfiak és ott beszélték meg terveiket. A Hadi Történetek 1791. decz. 30. megszünt és ennek folytatásául szerkesztette K. 1792. jan. 2-tól halálaig szintén Görög Demeterrel a Magyar Hirmondót. Meghalt 1800. aug. 27. Bécsben.
Munkája: Révai Planum. Viennae, 1790. 75. l.
M. Hirmondó 1800. II. 18. sz.
Allg. Literatur Zeitung, Jena und Leipzig, 1802. 81. sz. Intelligenzblatt.
Vasárnapi Ujság 1862. 33. sz. (Szinnyei).
Figyelő XIX. 48. 302. l.
Kis János Emlékezései. Bpest, 1890. (Olcsó Könyvtár 282.)