ev. ref. főiskolai tanár, a m. tudom. akadémia lev. tagja, K. István és Gál Borbála szegény sorsú szülők fia szül. 1784. jún 22. Erdőhegyen (Aradm.); 1795-ben a debreczeni ev. ref. főiskolában kezdte tanulását és 1803-ban a felsőbb tudományok hallgatói közé iratott be; ezt bevégezvén, egy évig a főiskolában a középosztályban a IV. latin iskolai növendékeknek köztanítója, 1811-ben pedig a kisujszállási fiúiskolának két évig igazgatója volt. Ezután a keszthelyi gazdasági intézetet látogatta s az ott működött tanárokkal szellemi társalgásban töltött el fél évet; majd a mértani tudományokban való szélesb körű ismereteket szerzendő, Bécsbe tette át lakását, hol egyszersmind a hazai nyelv mívelésére is fordított időt és Pethe Ferencznek, a Nemzeti Gazda szerkesztőjének segéde volt. 1815. nov. a helv. hitv. tiszántúli egyházkerület előljárósága meghívta őt a Cseh Szombati József orvosdoktor által a debreczeni főiskolában alapított ásvány-, növény- és vegytani tanszékre. 1816. jan. a felajánlott tanszéket elfogadta, de mielőtt azt elfoglalta, több külföldi egyetemet látogatott meg és többekben mint rendes hallgató huzamos ideig növelte ismereteit, sőt irodalmilag is működött; munkája a külföld figyelmét is magára vonta, úgy hogy Szentpértervárról is kapott meghívást tanári székre; ezt azonban nem fogadta el. 1823-ban visszatért a hazába s nov. 5. a nevelésről mondott beköszöntő beszédével elfoglalta tanári székét Debreczenben. 1837. szept. 7. A m. tudom. Akadémia levelező tagjai sorába választotta. Tudományos működése mellett a főiskola szellemi s anyagi reformája is fordított időt és a főiskola melletti tágas és díszes növénykert létrehozásában is egyik főtényező, a főiskolai levéltárnak pedig folytonosan őre volt. 1839-ben Sárváry Pálnak nyugalomba lépésével a főiskolai mértani s természettani tanári állásra ment át. 1844. ápr. 16. a kir. m. természettudományi társulat rendes tagjává választotta; a tiszántúli helv. hitv. egyházkerület pedig, valamint több megye is táblabirájuknak választották meg. 1848. márcz. szélütés érte; azóta folytonosan hanyatlott ereje s 1850. jún. 23. Egészsége helyreállítása reményében Balaton-Füredre ment, hol júl 29. meghalt. m. tudom. akadémiában 1850. szept. 28. Lugossy József mondott felette emlékbeszédet (ez azonban mindeddig nem jelent meg).
Bécsben tartózkodása alatt költeményeket írt az ott kiadott Magyar Kurirba s melléklapjában a Sokfélében; ez utóbbiban jelent meg Virgilius Georgiconjának magyar hexameteres fordításából egy ívnyi mutatvány, melyet Kazinczy is nagy lelkesedéssel fogadott; czikkei a Tudományos Gyűjteményben (1838. XII. Értekezés, melyben az Értkezések és kitérések írója felel birálóján s egyszersmind figyelmeztet a maga munkájára, 1840. I. A mathesis tanítása módjáról s a mathesisbeli ellenmondások okairól a Kis geometriára különös tekintettel); a Budapesti Hírlapba (1847) és a külföldi lapokba is írt czikkeket.
Munkái:
1. Baromorvos-könyv. Német nyelven készítette Rohlwes János Miklós. Magyar nyelvre fordította szabadon egy a bécsi cs. főiskolában gazdasági tudományokat tanuló magyar hazafi. Kiadta a Nemzeti-Gazda-Hivatal. Bécs, 1814. (Másodszor kiadta Pethe Ferencz, Kolozsvár, 1827.)
2. Batrachtungen über die chemischen Elemente, Pest, 1819. (Berlin, 1818. decz. 3. kelt előbeszéddel, József főherczeg nádor ajánlatára Péchy Imre tiszántúli egyházkerületi főgondnok segélyével jelent meg.)
3. Értekezés és kitérések, Debreczen, 1836. (Értekezés a kettős betűjű hangokról és azoknak jegyeiről a magyar nyelvben, sok nevezetes szószármaztatási észrevételekkel egybeszőve kitérések a kettős betűjű hangokról való értekezéshez, az ott érintett szó származtatási észrevételeknek bővebb kifejtésére. Egy kőnyomatú táblával. Tiszta jövedelme a debreczeni főiskolai növénykertre fordíttatott.)
4. Szorszámtan s egyszersmind előkészület a fellengős mértanra. U. ott, 1845.
5. Atyáskodás erkölcsi tekintetben a tanuló ifjak körül az iskola részéről. U. ott, 1845. (Száz példányban nyomatott az előbeszéd szerint és csak az érdekeltek között osztatott szét.)
6. Képzetes mennyiségek, feleletül a m. t. társaság által 1846. márcz. 31. kitűzött következő jutalomkérdésre: Mik a képzetes mennyiségek tulajdonságai, s mind analytikai, mind mértani értelmök? Hallgatással mellőzött pályamunka. U. ott, 1848.
7. Négyes kis tükör, mely világosan megmutatja; mikép jártak el a m. t. társaság mathematikai osztályának hiv. birálói 1846. mind a pályadíj, mind a nagyjutalom elítélésében. U. ott, 1848.
8. Kiáltó szó. Európa keresztyén népeihez és fejedelmeihez. Lunkai Andortól. Pest, 1849. (A függetlenségi nyilatkozat után írta, sajtó alól azonban csak Csejodajeffnek júl 2. történt bevonulása előtt néhány nappal kerülvén ki, nyilvánosság elé nem juthatott; a mint ezt fia Kerekes József a m. n. múzeum példányában följegyezte.)
9. A felsőbb mértan valódi alapelvei és egy toldalék töredékkel s az ellenmondásos mennyiségek kifejtésével. Hátrahagyott irataiból kiadta Csányi Dániel, Debreczen, 1862. arczk. (Először a kiadáshoz Csányitól, Elmélkedés a fellengős mathesis igaz sarkalatairól, hét szakasz, írta 1827., Fischer E. G. elméletének vázlata s czáfolata, Az ellenmondásos mennyiségek. Toldalék: A nyolczadik szakaszba való, Altera species quantitatum imaginarium, a lipcsei Jablonovski tudós társaság jutalomkérdésére, 1837-ben jutalmat nyert pályamunka.)
Kiadta a Fazekas Mihály Ludas Matyi-ját (Bécs, 1815) és Jámbor olvasó cízmű előbeszédet írt hozzá.
Rumyhoz írt két levele van 1815-ből a magyar tudom. akadémia levéltárában.
Arczképe: kőnyomat a 9. sz. munkában, nyomt. Pollák testvérek Pesten névaláírással; olajfestmény a debreczeni ev. ref. collegium könyvtárában.
Hazai és Külföldi Tudósítások 1823. II. 43. sz.
Csokonai Lapok 1850. 11., 16. szám (Szűcs István).
M. Hirlap 1850. 221. sz.
Ujabbkori Ismeretek Tára V. 62. l.
Delejtű 1859. 286. l.
M. Akadémiai Almanach 1863. 267. l.
Szűcs István, Debreczen város története. Debreczen, 1871. 967. l.
Szinnyei Könyvészete.
Toldy Ferencz, M. Nemzeti Irodalom története.
Bökényi Dániel, A magyar ábc- és olvasókönyvek történeti fejlődése. M-Sziget, 1891. 134. l.
A debreczeni ref. collegium Értesítője 1895. 140., 180., 223. l. (Dóczi).