orvosdoktor, egyetemi tanár, szül. 1865-ben Brassóban; orvosi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, a hol 1888 végén egyetemes orvosdoktorrá avattatott. Ugyanezen évben gyakornok lett a törvényszéki orvostani intézetnél, majd második, illetve első tanársegéd. 1893-94-ben a törvényszéki orvostanból magántanári képesítést nyert; a következő tanévben pedig a kolozsvári egyetemhez a törvényszéki orvostan tanárává neveztetett ki.
Czikkei a budapesti kir. orvosegyesület Évkönyvében (1891. Szivechinoccus boncztani készítménye, Cysticercus a szívben, Lőtt seb által okozott hassérülés ritka esete, Áthatoló szívlövés esete, 1892. Idegen test körül képződött húgykő Porencephalia esete, 1895. Gyürűporcz törése lórugás következtében); a Honvédorvosban (1891. A haslövések casuistikájához); a Gyógyászatban (1891. Az életnek hosszabb tartama áthatoló szívlövés után, 1892. Gyilkosság, öngyilkosság vagy baleset?, 1893. Az öngyilkosság somatikus okai, 1894. a pupillák változása halál után); az Orvosi mentés Kézikönyvében (1891. A halál jelenségeiről); az Orvosi Hetilapban (1893. A tüdőpróba megváltozása magasabb hőmérséklet behatása folytán, 1894. Bonczlelet villamosság általi elszerencsétlenülénésnél.)
Munkái:
1. Az orvosi mentés kézikönyve. Budapest, 1891. (Többekkel együtt.)
2. Megfigyelési minták orvosszakértői jegyzőkönyvek szerkesztéséhez. Hatósági orvosok számára. U. ott, 1896. I. füzet
M. Könyvészet, 1891., 1896.
Högyes Endre, Emlékkönyv. Bpest, 1896. 816. l.