m. kir. vasúti s hajózási főfelügyelő, a m. tudom. akadémia levelező tagja, K. Benjamin községi jegyző s Pauer Katalin fia, szül. 1828. febr. 4. Gerjenben (Tolnamegye); középiskoláit Gyönkön, Pápán, a felsőbbeket (1844-46-ban egy bölcseleti s két jogi évet) Debreczenben végezte. Azután a fiumei tengerészeti iskolába lépett, mire tengerész lett. 1847. febr. 22. letette a kereskedelmi tengerész hadnagyi vizsgát. Csakhamar a trieszti Lloyd-társaság hajóin nyert alkalmazást és mint hadnagy utazta be Déleurópa, a nyugot és a kelet tengerpartjait, az észak-afrikai s nyugot-ázsiai partokat. 1848 elején nevelőatyja meghalván, ennek végtisztességtételére haza jött; a szabadságharcz alatt honvéd lett és mint hadnagy szolgált a Mészáros első hadi gőzösön. 1849. jan. főhadnagy, febr. pedig a Nagyváradon tervezett tüzériskolában a mathematika tanára lett századosi ranggal. 1849-ben a Honvéd nevű gőzössel részt vett a csurogi csatában; de Lukács Dénes a tüzérséghez kívánta vissza. Az üldöztetések elől Debreczenbe vonult meg, a hol a franczia s olasz nyelvből adott órákat és abból élt, mígnem 1850 elején a debreczeni takarékpénztárnál nyert könyvvezetői állást. 1852-ben ismét hajóra lépett. A balatoni Kisfaludy gőzös kapitánya lett. 1853-ban mint kormányos a Dunagőzhajó-társasághoz jött át, melynél 1867-ig szolgált kapitányságig terjedő fokozatos előléptetés mellett. Ekkor a közlekedési minisztériumhoz neveztetett ki s 1868-ban hajózási felügyelő s a vasúti s hajózási m. kir. felügyelőség hajózási osztályának vezetője lett. A minisztérium rendeletére 1868. decz. 10. nyitotta meg a hajózási téli iskolát, melynek igazgató-tanára volt (az iskola 1874. decz. 17-én szünt meg.) 1873-ban főfelügyelővé lépett elő. A magyar tudományos akadémia 1871. május 17. választotta levelező tagjának. Mint m. kir. hajózási főfelügyelő a Szávahíd építése ügyében ment a Boreas hajóval az alvidékre. Brodban elvégezte dolgát és visszatérőben volt, mikor 1879. júl. 15. éjfélkor (midőn egy órával előbb a Szávahíd építésére vonatkozó jegyzőkönyvet aláírta) a hajó fedélzetén tüdőszélütés véget vetett munkás életének. A m. tudományos akadémiában 1880. decz. 20. Galgóczy Károly tartott fölötte emlékbeszédet.
Költeménye van a Tavaszban (Pápa, 1845); czikkei az Új M Múzeumban (I. 1850-51. A reáltudományok tanításának szükséges voltáról...y Bartel név alatt); a Debreczeni Közlönyben (1860. 29-32. sz. Mily képzettségűnek kell lennie a mai kereskedőnek? tíz aranynyal jutalmazott pályamunka), a Győri Közlönyben (1860. 99. sz. A győrgönyői kis Duna, 102. sz. Duna-kikötőnk érdemében); a Szépirodalmi Figyelő-ben (1860-61. A Maelörömbe sodratás); a Vasárnapi Ujságban (1861. Erichsen Péter, 1862. Conte Domini Vincze, a fiumei tengerész-iskola igazgatója, 1863. A Derű nevű első magyar gőzgép története, 1866. Az ó-budai hajógyár, 1867. Lukács Dénes, Fiume, Egy nap Fiuméban, Visszaemlékezés a tengerre, 1868. Duna-gőzhajózás rövid története, Néhány nap Francziaországban, 1874-75. A vitorlás hajókról 1879. Espartero herczeg, Pauer János); a Prot. Egyh. és Isk. Lapban (1861. A népnevelés hiányairól Debreczenben és vidékén és ugyanott a népnek a közügyek iránti érdekeltsége emelésének módjairól), a Házi Kincstárban (1861. Az illendőségről); írt még czikkeket a Hölgyfutárba (A fiumei szózat, ford. olaszból), M. Sajtó, Politikai Ujdonságokba (Egy pillantás az Aldunára), Magyarország Anyagi Érdekeibe (A Felső-Tiszáról hajózási szempontból, A hajózásról, mint vállalatról, Hajózási érdekeink), a M. Világba (A találmányok méltatása *** jegy alatt), a Magyar Ember Könyvtárába (III. 1863. A gyöngyhalászat Ceylon szigetén, olasz források után); a Honba (1865. 211. sz. Észrevételek Xantus János e cz. iratára: A magyarországi gőzhajózás érdekében, 218. sz. Xantus válasza); a Politikai Hetilapba (1866. A hajózási törvényekről), az Ungarische Nachrichtenbe (1865. Die Entstehungsgeschichte der I. priv. Donau-Dampfschiffahrts-Gesellschaft), a Magyarországba (1867. 1. sz. A hajós pálya és ahhoz szükséges ismeretek); a Magyarország Képekben (I. 1867. A magyar Duna és melléke II. 1868. Lukács Dénes); a Budapesti Közlönybe (Beszéd a hajózási téli iskola megnyitása alkalmából 1868. decz. 10.), a M. Mérnök- és Építész-egylet Közlönyébe (A vitorlás hajókról, 1878. Hajózásunk a verseny terén); a Nemzetgazdasági Szemlébe (A Duna-gőzhajótársaság jogi viszonya az államhoz, 1778. A rendes és keskenynyomatú vasutakról.)
Munkái:
1. Német-magyar és magyar-német hajózási műszótár. Pest 1865.
2. Halászatunk és a haltenyésztés. U. ott, 1868. (A m. tudom. akadémia által, egyéb pályaművekkel e cz. alatt: Halaink és haltenyésztésünk, kiadva.)
3. Jelentés gróf Mikó Imre közlekedési miniszterhez a havrei tengerészeti kiállítás megszemlélése alkalmából. U. ott, 1868.
4. Hajózási törvények és rendszabályok, különös tekintettel a magyar Dunára. Jegyzetekkel és tárgymutatóval. U. ott, 1869.
5. Hajózási árúkezelés. U. ott, 1870.
6. Statisztikai adatok a magyar korona területén 1870-ben forgalomban volt hazai uszákról. Kiadva a m. kir. közmunka és közlekedési miniszterium. I-III. folyam. Buda, 1870-72.
7. A kapaszkodó hajózásról. Székfoglaló. Pest, 1872. (Tenage, Towing, Tauschiffart. Értekezések a term. tudom. köréből III. l.)
8. Segédkönyv hajósok, közlekedési intézetek hivatalnokai és szállítók számára. Bpest, 1873. Egy térképpel.
9. A vízbő l való élet- és vagyonmentés eszközei. U. ott, 1874. (Értekezések a természettud. köréből V. 7.)
10. Adatok folyóink vízrajzi ismeretéhez. U. ott, 1877. Tíz tábla rajzzal (Értek. a mathem. tud. kör. V. 2.)
Kéziratban: Egy magyar tengerész naplója 1846. őszhó 6-tól 1848. nyárutú 17-ig cz. alatt tengeri utazásáról naplót hagyott hátra.
Vasárnapi Ujság 1869. 34. sz. arczk., 1879. 11. sz. arczk., 29. sz. arczk.
Szinnyei Könyv.
1879: Prot. Egyh. és Iskolai Lap 30. sz., Hon 173. sz., Ellenőr 346., 347. sz., P Hirlap 179. sz.
Nemzetgazdasági Szemle 1880. (Vörös László.)
M. Akadémiai Almanach 1881. 306. l.
Új M. Athenás 203. l.
Galgóczy Károly Emlékbeszéde K. felett. Bpest. 1881. (Értekezések a term. tud. köréből XI. 21.)
Petrik Könyvészete.
Kiszlingstein Könyvészete és gyászjelentés.