nagyváradi kanonok, K. László alispán és csicseri Orosz Éva fia, szül. 1722-ben; előbb jezsuita volt, Lőcsén végezte a rhetorikát, 1739-40. novicius volt Bécsben, 1741. ismétlő Leobenben, 1742. Klagenfurtban logikát tanult, 1743-44. physikát és metaphysikát Bécsben, 1746. a gymnasium alosztályának tanára Pozsonyban, 1747. syntaxist, 1748. poetikát tanított ugyanott, 1750. I. éves theologus volt Kassán, 1754. Ungvárt, 1758. a physika tanára és hitszónok Kolozsvárt, 1759-61. a bécsi Theresianumban, 1762. Budán, 1763-73. a nemes ifjak convictusának igazgatója Nagyszombatban. A rend felosztása (1773.) után világi pap lett és 1776. deczember 27-től nagyváradi kanonok és kisprépost; 1801-ben tartá aranymiséjét. Ő alapította a furtai paplakot és gazdagítá az ottani egyházat; ő nevelteté testvérének Jánosnak unokáját Lászlót. Meghalt 1803. okt. 12. Nagyváradon.
Munkája: Capituli cathedralis ecclesiae Varadinensis r. l. demissum Memoriale ad excelsos proceres, & ii. SS. & OO. regni Hungariae contra quatuor possessionum capitularium Bagamér, Mike-Pirts, Harsány, & Tépe sui ad praetensum statum Hajdonicalem repositionem petentium iteretas instantias per antelaticapituli ablegatos Cajetan Sauer elect. apisc. Albensem ... et... sub comitiis anni 1790. praesentatum. Pestini.
Catalogus Societatis Jesu 1740-73.
Zeitschrift von und für Ungarn V. 1804. 189. l.
Nagy Iván, Magyarország családai VI. 186., 189. l.
Petrik Bibliogr. III. 289. l.