Kemény János, (magyar-gyerő-monostori),
erdélyi fejedelem, K. Boldizsár és Tornyi Zsófia fia, szül. 1607. decz. 14. Bükösön (Erdélyben); a hadi szolgálatot 1623. aug. 14. Bethlen udvarában kezdte, 1630 végén utódja lett atyjának a fejérmegyei főispánságban és fogarasi főkapitányságban; a két Rákóczi György alatt pedig már hadvezér volt; a másodikkal 1657-ben részt vett a szerencsétlen lengyelországi táborozásban, mely után tatár fogságba került és Krimbe hurczoltatott, hol két évig nyomorgott, míg végre 1659-ben rokonai kiváltották. Ez időben II. Rákóczi György és Barcsai Ákos versengtek a fejedelemségen Erdélyben. K. egyikhez sem csatlakozott, hanem egy ideig Aranyos-Meggyesen (Szatmárm.) tartózkodott. II. Rákóczi György halála után 1660-ban ennek híveitől unszoltatva és segíttetve fejedelmi jelöltül lépett fel és 1661. jan. 1. meg is választatott. De a Barcsai Ákost pártoló török szultántól nem nyerhetett megerősítést. ekkor Barcsai Ákost, Gáspárt és Andrást megölette. A török elleni gyűlölete s nagyravágyása arra készteték, hogy Erdélyt Magyarországhoz kapcsolja; ezért I. Lipót császár segedelme után járt. Mielőtt még ezt megnyerhette volna, az ellene küldött török hadak elől menekülve, kénytelen volt Erdélyt elhagyni. Kevéssel ezután 36,000 császári katona, Montecucculu vezérlete alatt, vitte őt vissza Erdélybe; ez azonban a nagyobb török haderővel megmérkőzni nem mert és Ali temesvári pasa Apaffy Mihályt tette fejedelemmé. A török sereg távozásának hírére K. Aranyos-Meggyesről azonnal Apaffy ellen vezette seregét és azt 1662 elején Segesvárba szorította; de az ellenpárt serege ellen vívott nagyszőllősi ütközetben vitézül harczolva jan. 23. életét vesztette.
Tudós és író is volt, krimi fogságában a zsoltárokat olvasgatta s azokról munkát is írt; megirta saját érdekes élete viszontagságait is, születésétől kezdve 1661-ig.
Munkái:
Gilead Balsamuma, Az az Sz. Dávid Száz ötven Soltárinak, czéljok és értelmek szerént egyben szedegettetéseknek, és Kilencz Részekben alkalmasztatásoknak Tablaja. Az O és Uj Testamentumbéli Szenteknek is, külömb-külömb féle alkalmatosságokkal szerzett, sőt az Istennek Sz. Könyveiben, azon kívül az Apocryphusokban is, tanusagunkra meg-irattatott nevezetesb buzgo Imadsagokéival egygyütt, bé summálván s rekesztvén Idvezitőnk maga formálta Könyörgéssel. Gyerő Monostori Kemeny Janos írta Tatar Orszagi Rabságában. Sáros-Patak, 1659. (Ajánlva I. Rákóczi György özvegyének Lorántfi Zsuzsánnának. Az ajánlás után: «Költ ez kis munka először Anno 1657 őszszel és ki is küldetvén, Moldvában elveszett, több irásokkal együtt: mostan pedig ujabban végeztetett el, 1658. Mens. X.-bris Krim országában Tatár Cham lakó helye, Bakcsesszarai városa felet lévő kősziklákon építetett, a mint nével ugy valóssággal is Kaloda nevű Sido várban.»)
Régi nagy emlékezetü Kemény Familia Genealogiája, Melly Kezdetit vette, a Tekintetes Mikola Familiából, 958. Eszt: a mint a Levelek világosan bizonyitják. Mellyet Maga Néhai Bóldog emlekezetű Kemeny János Erdélyi Fejedelem irt ki, e következendő formában régi Leveleiből szóról-szóra 1656. Esztendőben Gerendi Kastéllyában. Most pedig ezen Familiáknak Emlekezetire ki-nyomtattatta Samosfalvi Mikola Lászlo. Kolozsvár, 1701.
Kemény János erdélyi fejedelem önéletírása. Kiadta Szalay László. Pest, 1856. (Magyar történeti Emlékek I.; Rumy Károly adta ki először a Monumenta Hungarica, az az: Magyar emlékezetes irások. Pest, 1817. I. és II. kötetében; de ő gyarló másolatot ezer és ezer hibával nyomatott le. Szalay az eredeti kéziratból adta ki ezen önéletírást, melyet Kemény Sámuel gr. küldött meg neki; a kézirati ívrét 320 lapból áll, mely ugyan itt-ott olvashatatlan és hézagos; azonban szerencsére a kézirati másolatokban semmi nyoma a hézagnak; ezen másolatok egyik legrégebbike Hanvai Sándor Lászlóé, mely a mult század közepe táján készülhetett és jelenleg a m. tud. akadémia tulajdona. Az önéletírást bevezetésül a család akkori története, elágazása előzi meg; azután az autobiographia 1607-től kezdve 1661. aprilis terjed és Szalay azt K. halálaig befejező részlettel egészítette ki. Ism. Budapesti Szemle IV. 1858., Pester Lloyd 1857. 1., 3. sz.)
Levelei: K. és Bornemisza Pál levelezése az 1644-45. hadjárat idejéből (Tört. Tár 1880); Rákóczi Zsigmondhoz Nagy-Szőllős, 1651. június 15. (Századok 1886); a gróf Csákyak kassai levéltárában 48 levele 1659-61-ből (Századok 1873. Ism. Deák Farkas); Hadad, 1659. nov. 7. (Tört. Tár 1885.)
Bod, M. Athenas 135. l.
Horányi,Memoria II. 314.
Benkő Transsilvania II. 393. l.
Siebenb, Quartalschrift II. 1791. 134. l.
Neues Ung. Magazin 1791. I. 129. l.
Kövesy és Melczer, M. Plutarkus II. 91. l.
Fejér Codex Diplomaticus Tom. VI. vol. 1. Praefacio 18. l.
Nők Könyve 1853. 212. l. (Szilágyi S.)
Kővári László, Erdély nevezetesebb családai 147., 148. l.
Vasárnapi Ujság 1857. 40. sz. arczk.
Danielik, M. Irók. II. 139. l.
M. Tört. Tár VII. 1860. (Szilágyi Sándor.)
Budapesti Szemle X. 1860. (K. fejedelemsége.)
Magyarország Képekben. Pest, 1867. I. arczk. (Szilágyi S.)
Egyetemes M. Encyclopaedia X. 108. l.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 400., 643. l.
Történelmi Tár 1880-82.
M. Helikon, Pozsony, 1884. II. osztály 1 kötet. (arczk. és két rajzzal. Márki Sándor.)
Századok1883. (Márki Sándor), 1887. 271. l.
Ballagi Géza, Politikai Irodalom 25., 26. l.
Gróf Lázár Miklós, Erdélyi főispánjai (1540-1711.) Bpest, 1889. 14. l.
Beöthy Zsolt, Képes Irodalomtörténete I. (arczk. és névaláirása. Angyal Dávid.)