Kemény István, családi nevén Stein,
kegyes tanítórendi áldozópap és tanár, szül. 1856. aug. 7. Veszprémben, hol a gymnasium hat osztályát, a VII-et Székes-Fejérvárt végezte; ekkor (1875. szept. 8.) lépett a rendbe; egy évet a váczi újoncznevelőintézetben töltött; 1876-77-ben Kecskeméten a VIII. osztályt végezte; két évig Nyitrán a theologiát tanulta; megismerkedett a franczia s angol nyelvvel, a hazai s a művelt népek irodalmát is tanulmányozta. 1879-80. Budapestre helyeztetett át az egyetemi tanfolyamra. 1880. júl. 4. áldozópappá szenteltetett föl. 1881. jún. 4. a bölcseletből, a magyar nyelv- és irodalomból tanári oklevelet nyert. Tanári működését 1881-ben kezdte meg a nagy-becskereki gymnasiumban. 1884-ben bölcseletdoktori oklevelet nyert. Meghalt 1888. decz. 11. Nagy-Becskereken tüdővészben.
Programmértekezése a nagybecskereki r. kath. főgymnasium Értesítőjében (1883. A latin nyelv tanításának módjáról.)
Munkái:
Latinosságok a magyar irodalmi nyelvben. Nagy-Becskerek. 1884.
Boccaccio XVI. századbeli elbeszélő költészetünkben. U. ott, 1884. (Doctori dissertatio.)
Wallner József, Az Urban elhunyt rendtagok kegyeletes emlékezete. Bpest, 1890. és gyászjelentés.