Kemény Ferencz (magyar-gyerő-monostori báró),
erdélyi országgyűlési elnök és kanczellár, előbbinek testvér-bátyja, szül. 1795. jan. M.-Bükkösön; Nagyenyeden és Kolozsvárt tanult; innét Bécsbe ment az egyetemre. 1820-ban Bécsben az udvari kanczelláriánál nyert alkalmazást; onnét néhány év mulva a marosvásárhelyi kir. táblához ülnökké s 1829-ben a kolozsvári főkormányszékhez titkárrá, 1833. tanácsossá neveztetett ki. 1834-ben lemondott hivataláról, melyet az országgyűlés törvénytelennek bélyegzett, és a magánéletbe vonult. Az 1837. országgyűlésen Nagy-Szebenben mint Kolozsmegye követe jelent meg. Az országgyűlés által történt kijelölésekben K. visszanyerte főkormányszéki tanácsosi állását; de még az országgyűlés folyama alatt a rendek elnökévé neveztetett ki. Ő elnökölt az 1843., 1846., 1858. és az 1865. erdélyi országyűléseken. K. hazafias és alkotmányhű közvetítő volt mindig a trón és a nemzet közt. A valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal is felruháztatott; a reform. főconsistorium egyik elnöke is volt. 1848-ban az uniotörvénynyel, Erdély külön törvényhozása megszünvén, a K. országos elnöksége is megszünt és ő kolozsvári házában elvonulva, csak az egyházi ügyeknek élt. 1860-ban az októberi diploma után erdélyi kanczellárrá neveztetett ki; de midőn az alkotmány visszaállításának kisérlete meghiusult, ő is visszavonult. 1863-ban a külön erdélyi országgyűlésbe, mely csak azért hivatott egybe, hogy Schmerling Reichsrathjába követeket küldjön, a magyarok bemenni nem akarván, tiltakozásukat gróf Mikóval és Haynald püspökkel ő vitte fel Bécsbe s ezzel ismét kifejezést adott határozott alkotmányos érzületének. Az utolsó erdélyi országgyűlésen 1865 végén, mint a rendek elnöke, még egyszer elfoglalta elnöki székét, hogy kimondhassa, miszerint Erdély az uniót törvényesnek tekinti s Pestre kivánja küldeni képviselőit. Meghalt 1875. jan. 2. Kolozsvárt.
Beszédei az egykorú hirlapokban és országgyűlési naplókban vannak.
Vasárnapi Ujság 1863. 2. sz. arczk., 1875. 2. sz. arczk.
Ország Tükre 1864. 18. sz., arczk.
Magyarország és a Nagyvilág 1865. 2. sz. arczk., 1875. 3. sz. arczk.
M. Világ 1866. 48. sz.
Székely Hirlap 1875. 5., 6. sz. és gyászjelentés.