pécsi nagy-prépost, szül. 1790. márcz. 17. Faddon (Tolnam.), hol atyja községi tanító s jegyző volt; a gymnasiumot Pécsett végezte; a bölcseletet Szombathelyt hallgatta s a pécsi egyházmegyébe fölvétetvén a pesti központi papnevelőbe küldetett, hol a theologiát végezte s 1811. okt. 10. pécsi püspöki altitkár lett; 1812. nov. 12. miséspappá szenteltetett föl. 1815. jún. 29. titkárrá léptették elő; ugyane napon a szászvári plébános meghalálozván, annak helyébe küldték és febr. 23. fölesküdött. 1832. decz. 6. pécsi kanonok lett, 1833. jan. 23. elfoglalta új állását és márcz. 19. a pécsi lyceum aligazgatója, 1836. pedig a káptalan décánja lett. 1838-ban betegeskedése miatt aligazgatói állásáról lemondott. 1842. bóthi szent Móricz apátja, az 1843-44. pozsonyi országgyűlésen a káptalan követe, 1844. tolnai alesperes, 1848. éneklő kanonok, 1851 Iector és szent Jánosról nevezett pécsi prépost, 1854. máj. 25. pécsi nagyprépost. Meghalt 1868. márcz. 5. Pécsett. 100 arany jutalmat tűzött ki Lucanus Pharsaliája magyar fordítására, melyet Baksai Sándor nyert el. Egyházi s jótékony czélra hagyományozott összegeit fölsorolja Brüsztle.
Munkája: Beszéde, Somsich Pongrácz kir. személynökhez, midőn a pécsi főiskolának tanítóival és a nevendék papság előljáróival alázatos tiszteletét tette 1836. június 6. Buda. (Többek beszédeivel együtt.)
A sz. Irásnak Szepessy-féle fordításában is tevékeny részt vett.
Egyházi Lapok 1867-68. 768. l.
M. Sion 1868. 239. l.
Brüsztle, Recensio IV. 551. l.