evang. ref. lelkész; Kolozsvárt járta iskoláit 1826-1830-ig; midőn az ottani ev. ref. egyház megválasztotta papjának; hogy ezen hivatalának megfelelhessen, hosszabb külföldi útra kelt; meglátogatta Olaszországot, Svájczot és Németországot. Három évig viselte lelkészi hivatalát, midőn 1834. máj. meghalt Kolozsvárt 27. évében.
Költeményeket írt a Felsőmagyarországi Minervába (1825. III., IV., 1826. IV., 1829, IV.), az Uraniába (1830., 1832.), az Estikébe (Kolozsvár, 1833.); a Csiszár Sámuelnek id. Szilágyi Ferencz emlékezetére kiadott gyászbeszédhez (Kolozsvár, 1833.) csatolt költemények közt is van tőle egy; a Költemény (Kolozsvár, 1834.) cz. gyűjteményben; azonban legtöbb költeménye található az általa Kolozsvárt kiadott Aglája (1829-31.) cz. gyűjtemény négy kötetében.
Munkái:
Iktári Bethlen Gábor a nagy-enyedi s kolozsvári evang. református nemes kollégyomok halhatatlan emlékezetű fundálója. A kolozsvári evang. reform. prof. ifj. Szilágyi Ferencz urnak ajánlva, háládatos tisztelete jeléül... tanítványától 1826. szept. Kolozsvár. (Költ. Előbb a M. Kurir 1826. II. 26. sz. toldalékjában.)
A nép-kert. K. 1. által május 1-re 1828. Kinyomtattatta b. Bornemisza Leopold. U. ott.
Hazai s Külf. Tudósítások 1834. I. 43. sz.
Honművész 1834. 37. sz.
Petrik Bibliogr.