jogi doktor, ügyvéd és gyorsíró, szül. 1854. decz. 9. Sormáson (Zalam.); tanulmányainak végeztével a budapesti, majd a bécsi egyetemen jogot hallgatott. 1882-ben jogi doktorrá avattatott a budapesti egyetemen. 1883-ban ügyvédi oklevelet nyert és azon évben Nagy-Kanizsán ügyvédi irodát nyitott, melyet 1885-ben Zalaegerszegre tett át, hol jelenleg is gyakorlatot folytat. A gyorsírással már gymnasiumi tanuló korában megismerkedett és mint a Markovits rendszerének híve azt a nagykanizsai gymnasiumban és Budapesten is tanította. 1875-ben a budapesti magyar gyorsíróegylet tagja lett, letevén előbb úgy a Markovits, mint a Fenyvessy rendszeréből a tanári vizsgálatot.
Munkái:
Kritikai munkálatok a Gabelsberger-Markovits és a Stolze-Fenyvessy magyar gyorsírási rendszerek felett. Nyolcz gyorsírási magyarázó táblával. Bpest, 1877.
Az új magyar gyorsírás alapvető szabályai. U. ott, 1880.
Az új magyar gyorsírás tankönyve. Nyelvünk természetéhez alkalmazva s különös tekintettel a magántanulásra. U. ott, 1884.
Magyar Gyorsírás. (Folyóirat Kele Antal gyorsírása terjesztése és fejlesztése ügyében) Nagy-Kanizsán 1885. és 1886. évfolyam.
Kiszlingstein Könyvészete.
Gopcsa László. A magyar gyorsirás története. Bpest, 1893. 91., 110. l.