bölcseleti doktor és főrabbi, szül. 1865. febr. 27. Kecskeméten; ott végezte a gymnasium négy alsó osztályát; tanulmányait a budapesti országos rabbiképzőben folytatta, a hol a berlini egy tanulmányévét leszámítva, tíz évet töltött; a doktori czímet 1886-ban a budapesti egyetemen nyerte a sémi és modern philologiai szakból. 1890. febr. avatták rabbivá; azon év jún. óta a nagyváradi izraelita hitközség főrabbija.
Czikkei a Magyar Zsidó Szemlében (1884-86. fordítások Juda Halévi költeményeiből; Utazása a szent földre, 1889. Humor az édenben, 1891. Bibliai szavak fejlesztése és magyarázata a spanyol zsidó költészetben, A középkori héber költészet grammatikája, A muzivstilus a spanyol-zsidó korszak költeményeiben. Német-olasz költészet az angyalokról, 1893. Salamon ibn Gabirol, Királyi korona, ford., 1894. Job könyvéről); a Kisfaludy-társaság Évlapjaiban (XXIII. 1890. A paradicsom a középkori zsidó költészetben); a Képes Családi Lapokban (1892. Költem.); az Alföldben (1894. 15. sz. A pessimismus a zsidó költészetben); a nagyváradi Szigligeti társaság Évkönyvében (I. 1892-95.) és az Izr. Magyar Társaság Évkönyvében (1895. fordítások, 1896. Hósza és kora, 1897. Halottas szertartások az ősi Izraelben, 1898. Adónaj szentsége Ezsaiás prófétáról, sajtó alatt.)
Munkái:
Zsidó költökből, Bpest, 1887. (Ism. Nemzet 274. sz.)
A pokol a középkori zsidó költészetben. A pokol birodalmai. Az elkárhozottak kínszenvedése. U. ott, 1888.
Prédikácziói közűl eddig vagy harmincz megjelent a nagyváradi izr. hitközség kiadásában és a Szabadság és Nagyvárad cz. helyi lapokban.
Önéletrajzi adatok.