bölcseleti doktor, Jézus-társasági áldozópap és egyházi szónok, született 1633-ban Kecskeméten (Pestmegyében); Nagyszombatban 1652. október 12-én lépett a rendbe; miután Kassán a bölcseletdoktori fokot elnyerte, hitszónok volt ugyanott, Győrött., Kőszegen, Nagyszombatban és magyar szónoklatával nagy hírt és nevet szerzett magának és többeket megnyert a r. kath. egyháznak. A nagyszombati jezsuita collegiumnak igazgatója volt két évig, a bécsi Pázmány-intézetnek pedig közel 14 évig; azután Rozsnyón, később Kőszegen (1667) rendfőnök (hol éppen a pestis dühöngött és Kecskeméthi fáradhatatlan volt a betegek körül, oly annyira, hogy társait is helyettesítvén, saját életét kockáztatta); Sopronban (1694) collegiumi igazgató, ugyanaz Kassán (1707) és végre Nagyszombatban. Miután három évig súlyos beteg volt, meghalt 1712-ben Bécsben.
Munkája: Effen Ignácz atyának szent gyakorlatait adta ki magyarul 12-rétben. (Miután Stoeger latinul közli a munka czimét, a könyv pedig ismeretlenirodalmunkban, könyvészeti leírását nem adhatom. Ferenczy szerint ezen munka czíme: Nagy tűz kis szikrája, s Bécsben jelent meg.)
Szentiványi Márton után ugyancsak Stoeger azt hiszi, hogy több munkát, nagyobb részt prédikácziókat írt és adott ki, melyek azonban szintén ismeretlenek.
Kazy, Historia Universitatis Tyrnaviensis. Tyrnaviae, 1737. 308. l.
Stoeger, Scriptores 181. l.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 241. l.
Kecskeméti Lapok 1872. 44. sz. (Hornyik János.)
Kőszeg és vidéke 1881. 23. sz. (Récsey Viktor.)