bölcseleti doktor, ev. ref. theologiai tanár, szül. 1864. jan. 31. Pakson (Tolnamegye); középiskoláit Gyönkön és Nagy-Kőrösön, a theologiai tanfolyamot (1884-88.) a budapesti ref. theologiai akadémiában végezte; 1888. szept.-1890. okt. Szász Károly mellett volt püspöki titkár; e közben a budapesti egyetemet is látogatta, hol 1890. máj. 17. bölcseletdoktorrá avattatott; 1894 februárig Budán volt segéd-, azután Pakson rendes lelkész; 1895. jan. végén mint a Kolozsvárt felállítandó ref. theologiai fakultás rendes tanára Nagy-Enyedre rendeltetett kisegítő theologiai tanárnak.
Czikkei a Prot. Egyh. és Iskolai lapban (1888. Párhuzam a Krónikák és a Sámuel és királyok könyveinek elbeszélései között. Zsoltárfordítási kisérletek, A próféták tanuságtétele hivatásukról és adományaikról, 1890-től czikkek és zsoltárfordítások.)
Munkái:
Énekek éneke. A nevezetesebb fordítások egybevetésével, bevezetésével és magyarázattal ellátta. Budapest, 1890. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap.)
Kék meg a piros. Elbeszélés. U. ott, 1893. (Koszorú 4.)
Testámentum. Elbeszélés. U. ott, 1896. (Koszorú 10.)
Szerk. a Kis Tükör cz. népies prot. vallásos kiadványokat 1893-1896-ig Budapesten, utóbbit Szabó Aladárral, Kenessey Bélával és Szőts Farkassal.
M. Könyvészet 1893.
Pallas Nagy Lexikona X. 306. l. (Farkas József.)