országgyűlési képviselő, a m. tudom. akadémia levelező s a Kisfaludy-társaság rendes tagja, K. Istvánnak (K. Ferencz unokatestvérének) és Boronkay Rozáliának fia, szül. 1818. júl. 18. Berettőn (Zemplénm.); hét éves korában Sárospatakra ment és ott maradt 1828. júliusig mint első a classisban. Szeretett olvasni s soha nem vett részt tanulótársainak játékában; tanítói bámulták emlékezőtehetségét, midőn lapokat mondott el Heltai krónikájából, mert akkor már a történelem volt kedvelt tanulmánya. A túlfeszített tanulás megrontotta egészségét és atyjának 1827. decz. 17. történt halála után az orvosok tanácsára levegőt kelle változtatnia. 1828-ban Késmárkra vitték felsőbb iskolába, hol mindent latinul tanítottak. Rendszeres tanulás helyett a német irodalom foglalta el minden idejét. Hanyatló egészsége ismét légváltoztatást kívánt; azért 1829-ben Eperjesre ment, hol 1832. közepéig maradt. Pulszky Ferencz is ott tanult akkor, kinek példáját követte: íróvá lett ő is. Édes anyja elvitte Kazinczy Ferenczhez, a ki a lelkes ifjút szivesen fogadta, megajándékozta könyvekkel és buzdította, hogy tanuljon írni s adja magát fordításokra. Így képezte magát stilistává s fordítóvá. Midőn 1832-ben a m. tudom. akadémia fordításra kitűzött több munkát: a 14 éves fiú komolyan ajánlkozott Fessler és Engel magyar fordítására. 1831-ben a cholera s pórlázadás könyvei közt találta; anyja ablakai alatt hurczoltak elszámos ismerőst, kiket a paraszt lázadók bántalmaztak, de házukat nem bántották, mert az egész falu védelmezte. Az 1832-iki hosszas betegeskedése, bár halálos crisissel járt, teljesen elmult. Ismét Patakra vitték és ott egyik titkára lett a Nyiry tanár vezetése alatt levő irodalmi egyesületnek. 1835-ben bevégezvén az iskolákat Patakon, sietett az országgyűlésre Pozsonyba s ott Lovassy és társainak szellemétől áthatva, az ifjúság soraiban a leglelkesebbek egyike lett, sőt Wesselényi Miklósnál szivesen látott barát volt. 1836-tól 1838-ig (midőn nov. 14. nőül vette Fáy Emmát) Pesten időzött, tanult, írt és megismerkedett Szemere Pállal és Fáy Andrással, Vörösmartynak és Toldynak benső barátja s az Athenaeum dolgozótársa lett. 1839-ben Népbarát cz. gyűjteményt akart kiadni, de azzal vádoltatván, hogy e munka a «jeune Hongrie» organuma akar lenni, mind ezt, mind pedig az Őr, Ellenőr és Holmi czímek alatt censura alá adott dolgozatai cancellariai parancs következtében felkivántattak s többnyire oda is vesztek. Igy vállalatai nem sikerülvén, haza ment szülőmegyéjébe s belevegyült annak politikai életébe; ott csakhamar vezérszerepet játszott mint szónok és reformátor. 1848-ban képviselővé választották; követte az országgyűlést Debreczenbe. Itt a mérsékeltebb elemekkel szövetkezve, a békepárthoz tartozott; a vakmerő, koczkáztató rendszabályokat következetesen ellenezte; a Madarász László akkori rendőrfőnök forradalmi elveit élesen támadta s a hirhedt Zichy-féle gyémántok ügyében ő volt a vád kezdeményezője; az ápr. 14. nyilatkozatot határozottan kárhoztatta, az akkori napok szellemével ellenkező felszólalásaival a tömeget maga ellen ingerelte s egykori népszerűségét feláldozta meggyőződéseinek. A világosi fegyverletétel után őt is perbe fogták, haditörvényszék elé állították és elítélték; a rabságot azonban elkerülte s több követtársával együtt ő is amnestiát nyert. Ettől fogva mély melancholia fogta el az ideges ember lelkét. Egy ideig Pesten tartózkodott, ide internált barátai körében; azután Bánfalvára (Borsodm.) költözött; az itteni ódon kastély, kert és erdők magánya lett elborult kedélyének gyógyszere, menedéke, hol aztán lassanként visszatért a tudomány és irodalom nemes élvezetéhez és azokban talált enyhülést. A fővárost ritkán látogatta, az irodalmi összeköttetést leginkább csak Toldy Ferenczczel s Szemere Pállal, rokonával tartotta fel. K. örömmel és lelkesülten üdvözölte az Ujabb Nemzeti Könyvtárt, melynek kiadására Toldyval, Ürményi József, Kemény Zsigmond báró s többen egyesültek a régi szabadelvűek és conservativek hazafias táborából; ő volt e vállalat egyik legbuzgóbb munkatársa és Toldyval együtt szerkesztője. 1858. decz. 15. a m. tudom. akadémia levelező, 1860. júl. 15. pedig a Kisfaludy-társaság rendes tagjává választotta. A politikai pálya küzdterén még egyszer megjelent az 1861. pesti országgyűlésen, hol egyikét tartotta a legszebb beszédeknek, melyben államférfiui tájékozottsággal fejtegette a magyar állam fennállhatása valódi alapját és hazája közjogát a leghatályosb fegyverekkel védve, az osztrák beamternek felejthetetlenül hű képét rajzolta. Aztán az országgyűlés feloszlatása újra elcsüggesztés reményeiben és bánfalvi magányába rejtőzött, hol 1864. ápr. 18. meghalt. A Kisfaludy-társaságnak 1865. nagygyűlésén Lévay József tartott fölötte emlékbeszédet. K. a régi táblabiró világ önzetlen korában fejlődött és az önzetlen magyar tudós egyik tipikus alakja volt, ki díjat csak ritkán fogadott el és azt is bőkezűen fizette vissza az irodalomnak, mert egyéb jövedelmeivel együtt a Kazinczy Ferenczre vonatkozó gyűjtemény gyarapítására, melynek alapját az édes anyja által Kazinczy Ferencz hagyatékából megszerzett kéziratok és levelezések tették a magyar írók drága kéziratainak megszerzésére fordította.
Költeményei, czikkei a Parthenonban (Sárospatak, 1834. novella s Komála, Ossian színi költ.); a Felső-M. Minervában (1834. III. Arab költészet Mohammed előtt); a Társalkodóban (1836. 46., Könyvirágok, költ. Goethe után, 52., 87. sz. költ., 1837. I. 49. sz. költ., Geszner monumentuma a körmöndi kertben, 1838. I. A Rothschild-család, Verbőczy és törvényszéki sorok, Grellmann után, Pasquill literaturánk, II. A szerelem könye); az Athenaeumban (1837. I. A kép, Sheridan-Knowles után, A halál mint keresztatya, angolból, A jó bramin. Voltaire után, A zsidó, németből, A veszélyes föltétel, németből, II. Fécamp megvétele, németből, spanyol, angol és franczia novellák, 1838. I. Róma, Quinet után, ir. franczi és német novellák, II. franczia novellák és egy oroszmese, 1839. I. Egy elvesztett lét, A Felföld, Műveltség és litteratura kölcsönös hatásukban, a Revue Francaise után, Triboulet, Hugo Victor: Le Roi s'amuse cz. drámájából az 5. felv., Aesthetikai vizsgálódások töredékei, historia, tudomány és művészet fölött, Tullio Dandolo után, Az árnyak, Swift után, franczia novella s orosz történet, II. A középkor, Chateaubriand után, Zarándokság útjai, töredékek Mickiewitz európai hírű munkájából, 1840-41. Laube Henrik, angol és franczia ford. 1842. Balsac.); a Figyelmezőben (1837-től könyvism.); A Tudománytárban (1838. Litteratura II. Litteratura Magyarországon, francziából, 1841. Litt. IV. A görög litteratura jelen állapotja, V. Polgárisodás és litteratura, mint ok és eredmény, Bulgar litteratura, Puskin után, Olasz litteratura, Angol litteratura, Laube Henrik, Balsac, németből, és 1842. Litt. VI. 81. 1., A spanyol időszaki sajtó, Orosz litteratura, németből, 1843. Litt. VII. Pillantás az orosz litteratura történetére, Newerow után, Értekezések III. 1838. A Gracchusok forradalma, 1840. VIII. Demosthenes); a Rajzolatokban (1837. Pesti hirek, ford. németből és Bíron után, 1838. költ. Goethe után, Emmi, báljelenet); a Budapesti Árvízkönyvben (1840. Norma); az Emlényben (1840., 1842. novellák); a Pesti Hirlapban (1841. 100. sz. Tükörképmásolatok A. Z. után, 1842. 106. sz. Felföldi levelek. Carogoli, 1843. 223. sat. sz. Ungból, Berettő, politikai levelek, 225. sz. Gróf Sztáray Albert); a Kisfaludy-társaság Évlapjaiban (I. 1841. Béla herczeg); a Közleményekben (1841. Nyomor, Napoleon, Balsac után, Lukács Lajos); a Honderűben (1843. I. Isten ostora, beszély, 1844. 1. Egy családjelenet háromszázad előtt, 1845. I. Ahasverus); a M. Életképekben (1843. Olnodi Zudar Péter ur, néprege); a Regélő Pesti Divatlapban (1844. A lövés, novella Puskin Sándortól); az Ajándokban (1846. Egy férj és nő, vázlat); 1849-ben írt politikai czikkeket az Esti Lapokba; a M. Hirlapban (1850. 220., 221. sz. könyvism.); a Pesti Naplóban (1851. 308. sz. Id. Bethlen János, 1853. 991. sz. Budai András, Zemplénmegyei főügyész és 1848. képviselő); az Értesítőben (1852. 15., 18. sz. Magyar emlékírók); az Uj M. Múzeumban (1852. Bacsányi János, 1853. Goethe Tassojának három első jelenete, Zrinyi Miklós elmélkedése Mátyás király életéről, Kazinczy Ferencz levéltárczájából, 1855. A russzinok, Finn népmesék, Kazinczy F. leveleiből, 1856. Adalékok az Árpádkori okmánytárhoz, Mickiewitz Ádám, egy lengyel kéziratból, Finnland és Skandinávismus, németből, 1858. Lithván népmesék, Cicero ligariusi beszéde, bevezetéssel és jegyzetekkel, 1859. Lithván példabeszédek és rejtvények, Zsigmond király okmánytárához, 1860. Finn példabeszédek, Gróf Dessewffy József leveleiből, Tacitus Római története I-XVIII. Népek meséi: oláh, tót, cseh); a Szépirodalmi Lapokban (1853. Jászay Pál élet- és jellemrajza, A nők balsorsban gróf Peyronnet után); a Vasárnapi Ujságban (1854. A szent-mártoni sebész, 1884. Nagy Sándor egy kalandja Talmud szerint); a Délibáb nagy Naptárában (1857, Népmesék); a Délibábban (1858. Népmesék); a Szigeti Albumban (1860. A két árva, samojed mese); a Szépirodalmi Figyelőben (I. 1876. Debreczeni, Kiovi csatája, XXVI. 1889. K. gondolataiból); a Hazánkban (1885. Szerepem a forradalomban, 1884. Megyaszói boszorkányok 1731-ben); a Fővárosi Lapokban (1885. 118. sz. Beszéde Budavár bevétele után); a M. Salonban (III. 1885. Gróf Batthyány Lajos életrajza); az Egyetemes M. Encyclopaediának is munkatársa volt.
Munkái:
Szerelem könyei. Sárosp., 1835. (Rendkívül ritka, csak néhány példányban jelent meg.)
Malvina. Regények könyve. I. kötet. Ezer-egy óranegyed. Tatár novellák. Pest, 1838. (1-132. 1. megjelent 20 óranegyed. Előszavából csak a mi megjelent, annyit engedett meg a censor. Az eredeti munka szerzője Petit de la Croie franczia író.)
Műcsarnok. 1. füzet. Gazdag és szegény. Dráma Souvestre Emiltől. U. ott, 1840. (Először adatott a pesti nemzeti színházban jan. 25.)
A fricska, bohózat 3. felv. Raupach után. Buda, 1842. (Színműtár III. 7.)
Szív és ész, vígj. 1 felv. Steigentesch báró után. U. ott, 1842. (Színműtár III. 9.)
A meghittek, vígj. 2. felv. U. ott, 1843. (Színműtár IV. 2.)
Emlékbeszéd Kemény Dénes fölött, a képviselőház márcz. 26. határozatából tartá ápr. 1. 1849. Debreczen. (A képviselőház határozatából hétezer példányban nyomatott).
Finn népmesék. Ford. Pest, 1856. (Különnyomat az Uj M. Múzeumból.)
Kazinczy Gábor 1861. máj. 27. tartott országgyűlési beszéde. U. ott, 1861. (Toldy István, A magyar politikai szónoklat kézi könyve Pest, 1866. II. kötetébe is fölvette.)
Mátyás király kortársai tanusága szerint. U. ott, 1862. (Martius Galeot könyve Mátyás király jeles, bölcs és elmés mondásairól és tetteiről; hozzá: Carbo párbeszéde Mátyás dicső tetteiről és egykorú Emlékirat a király menyegzőjéről. Ism. Pester Lloyd 1862. 276. sz. 2. kiadás: Martius Galeot könyve... cz. U. ott, 1863.)
Moliére vígjátékai. Kiadja a Kisfaludy-Társaság. U. ott, 1863. (I. k. Tartuffe vígj. 5 felv. II. k. A fösvény, vígj. 5 felv., először adatott a pesti nemzeti színházban 1864. szept. 23. és Dandin György vagy a kijátszott férj, vígj. 3 felv., először u. ott 1853. ápr. 29.)
Emlékbeszéd Szemere Pál felett, Bpest, 1885. (Előbb a Budapesti Szemle XIX. k. 1864. Olcsó Könyvtár 191. Tartotta a Kisfaludy-Társaság nagygyűlésén 1864. jan. 5.)
Az Ujabb Nemzeti Könyvtárban kiadta: Gróf Zrinyi Miklós összes munkáit, eredeti kéziratok és kiadások után, a szerző életrajzával (Pest, 1852. Toldy Ferenczczel együtt) és Cserei Mihály historiáját (1661-1711., eredeti kéziratok és kiadások után szerkeszté K. G. U. ott, 1853.); Gr. Illésházy István nádor följegyzéseit, 1592-1603. és Hidvégi Mikó Ferencz Históriáját 1594-1612. Biró Sámuel folytatásával. Pest, 1863. (M. Tört. Emlékek II. Osztály VII. Előszóval) és B. Apor Péter Munkáit. U. ott, 1863. (M. Tört. Emlékek II. Osztály XI.); kiadta Gaál György Népmesegyűjteményét (Pest, 1857.) három kötetben Toldy Ferenczczel. Különösen nagy buzgalmat fejtett ki, rokona Kazinczy Ferencz verseinek és levelezéseinek, valamint Majláth János gróf, Magyar regék, mondák és népmesék fordításának (Pest, 1864.) kiadásában. L. ezen kiadásokat az illetők életrajzánál.
Levelei: S.-Ujhely 1847. decz. 27. (Irodalomtörténeti Közlemények III. 1893. 359. 1.), Pest, 1851. máj. 8. (Athenaeum 1874. 14. sz.), Török Jánoshoz 1856. (P. Napló 1874. 78. sz.), Bánfalva, 1858. júl. 31., szept. 12., 25., okt. 12., 1859. ápr. 14. (Figyelő XIX. 1885.), Bánfalva, 1863. febr. 6. (Irod. Közlem. I. 1891. 327. 1.)
Kéziratai a m. n. múzeumban: Az epigramm vígj. 4 felv. Kotzebue után; Őr. Kuthy Lajos egyesületében kiadja K. I. füzet 1840. 4rét 33 levél (censurai példány): Holmi s vegyes kéziratok; a Kisfaludy-társaság birtokában: Goethe Tassojának be nem fejezett fordítása.
Arczképe kőnyomat a Hazánkban (I. 1884.)
Magyarkák, Lipcse, 1845.
Ujabbkori Ismeretek Tára V. 23. l.
Divatcsarnok1853. 20. sz. (Fáy András.)
Vasárnapi Ujság 1859. 46. sz. arczk. és lakása Bánfalván.
Nagy Iván, Magyarország Családai VI. 132. l.
Kisfaludy-Társaság Évlapjai Uj F. I. 1860. 16. l. II. 1865. (Lévay József), VII. 1872. (Jókai Mór.)
Ország Tükre 1862. 3. sz. arczk., 1864. 13. sz. arczk.
Pesti Napló 1854. 91. sz., 1876. 95. sz. (Bikor József, K. kastélyában; Abafi, Deák F. és K.)
Hon 1864. 92. sz. (Jókai Mór), 1876. 240., 243., 245., 247., 250., 252. (Abafi Lajos, Mikó Imre gróf és K.)
Hazánk és a Külföld 1865. 1. sz. arczk. (Jókai.) Emich Gusztáv Nagy Naptára 1865. arczk.
Vutkovich, M. Irók Albuma. Pozsony, 1873. 217. l.
Egyetemes M. Encyclopaedia X. 97. l.
Figyelő I-VI. VII-VIII. (Jakab Elek, Toldy F. és K. Gábor.), X. (Tompa három levele K.-hoz), XI., XII., XVI. (Vahot S. ismerkedése K.-val s Arany János levelei K.-hoz) XVII. 156. l. (szinművei), XIX-XXI. (Szalay L. levelei K.-hoz), XXVI.
Jakab Elek, Kazinczy Gábor irodalmi hatásáról, Bpest, 1880.
Kiszlingstein Könyvészete.
Hazánk I. 1884. 160. l. (K. a haditörvényszék előtt.)
Fővárosi Lapok 1884. 143. sz. (K. irodalmi hagyatéka).
Petrik Könyv. és Bibliogr.
Nemzet 1886. 190. sz. (Ipolyi Arnold levelei K-hoz.)
Irodalomtörténeti Közlemények I., IV.
Várady Gábor, Hulló Levelek. M.-Sziget, 1894. II. k.
Beöthy Zsolt, Képes Irodalomtörténet II. (Baráth Ferencz)
Pallas Nagy Lexikona X. 298. l. (Tóth Lőrincz) és gyászjelentés.