a magyar irodalom reformátora, a nyelvújítás vezére, egy régi nemes és jómódú család ivadéka, K. Józsefnek Abaujmegye táblabirájának és Bossányi Zsuzsánnának fia, szül. 1759. okt. 27. Ér-Semlyénben (Biharmegye) anyai nagyatyja Bossányi Ferencz bihari főjegyző s országgyűlési követ házánál, hol nyolczadik éveig nevelkedett. 1764. decz. első levelét írta szüleinek, kik Regmeczen (Abaujm.) laktak. 1766-ban nagynénje orvosoltatása végett a család Debreczenben tartózkodván, három hónapig a kollegiumba járt fel; e nő halála után 1767-ben a szülei házhoz került vissza s ott egy Kézsmárkról hozott lutheránus deáktól tanulta a latin és német nyelvet; e mellett az atyjától hallott adomákat kezdte jegyezgetni; 1768-ban a német nyelv elsajátítása végett Kézsmárkra küldetett donatistának (előkészítő osztály), 1769. szept. 11-én pedig Sárospatakra, hol a görög nyelvet magától tanulta úgy, hogy végre Anakreon fordításáig vitte; a költészet már ekkor különösen vonzotta. 1773-ban a szónoklati osztályba vették fel. Ez évi decz. lépett a világba: először vett részt egy hivatalos kiküldetésben, midőn gróf Beleznai Miklós tábornokot neve ünnepén a pataki oskola nevében, küldöttség élén, bugyii jószágán üdvözölte. Ez alkalommal látta először, bár csak futólag, Pestet is. 1774. márcz. 20. meghalt atyja, ki fiát előtt katonának szánta; de szivesen látta írói hajlamait és azért sürgette első munkájának kiadatását, melyet azonban (1775.) csak özvegy anyja teljesíthetett. 1775-től a főiskolában a jogon kívül még theologiát is hallgatott. Ekkor jött oda egy franczia tiszt, kitől a franczia nyelv elemeit tanulta meg; szorgalmasan olvasta a görög és latin classikusokat, Gessner idylljeit, Gellert meséit, a Kártigámot, Bessenyei műveit sat. Rövid időre megszakasztá studiumait egy pest-bécsi ut. Zemplén küldöttséget rendelt Albert szász-tescheni herczeg kir. helytartóhoz; e küldöttség tagja volt nagybátyja K. András, ki őt magával vitte (1777. márcz.). Pesten át utaztak Bécsbe, hol a belvedere műkincseiben gyönyörködött. Egy más ut Kazmérbe vitte anyjával, majd a bihari főispán Andrássy István beigtatására Nagyváradra ment. Mind ezeken kívül művelődését a szép társaság is előmozdítá; Patakon a jobb házakhoz járatos volt; különösen Buday őrnagyné tánczos estéi s ennek Jolánka lánya vonzották. 1779. júl. 15. az utolsó közvizsgálat alkalmával szónoklattal bucsúzott el az iskolától; szept. 9. Milecz Sámuel tornai uradalmi ügyészhez adatott Kassán patvariára; itt ismerkedett meg Barótival, itt gyúlt szerelemre Rozgonyi Erzsi iránt, kit emlékirataiban oly magasztalólag említ. Egy váradi ut alkalmával 1780-ban ismerkedett meg Révaival és okt. 18-án bucsut vett Kassától. 1781. jan. 11-től 1782. jún. 2-ig Eperjesen folytatta a törvénygyakorlatot, hol Toperczer ügyvédnél az acták másolgatása mellett legtöbb idejét önmívelésére használta fel: tanult tánczot, fuvolát, rajzolt és festett; könyvtárát szaporította és sokat olvasott: különösen Wieland több művét és a német írókat kedvelte. Egy mívelt leány szerelme, Ninon Steinmetz özvegy katonaorvosné leánya, annyira hatott reá, hogy «pataki vadságából kifaragta.» 1782. aug. anyja felkisérte Pestre, hol Bernáth József vette fel patvaristái közé; szept. 21-én pedig, az nap, melyen először eskettetének fel protestáns ifjak a kir. táblához, esküdt fel ő is, Sághy Mihály ítélőmester mellé hites-jegyzőnek. Pesten csatlakozott Orczy Lőrinczhez és Ráday Gedeonhoz; megismerkedett gróf Teleki Józseffel, Cornidessel, Schwartnerrel, Katona Istvánnal és a kir. várpalotában szállásolt egyetemi könyvtárral; barátkozott gróf Teleki Lászlóval és látogatta az ifj. Ráday Gedeonné salonját. Pestet 1783-ban elhagyván, anyjához tért vissza Alsó-Regmeczre, kinek sürgetésére aug. báró Orczy Lőrinczhez, a tábornok-költő s abaúji főispánhoz rándult Tarna-Örsre, tiszteleti jegyzőségért folyamodni, mely kinevezése 1784. okt. 13. meg is történt; okt. 25. pedig a főispáni székben atyját követett b. Orczy László abaujmegyei táblabiróvá neveztetett, miután aug. 9. Sárosmegyében is az lett. Zemplénmegyében aljegyzőnek helyettesíttetvén, felesküdt nov. 29. és néhány ülésben a jegyzőkönyvet is írta; de a főjegyző kétszinű viselete elől kitérvén, ezen állását ott hagyta; ellenben Abaújban annál buzgóbban folytatta azt, és ennek levéltárát megbízás nélkül rövid idő alatt rendezte. Bekövetkezvén 1785. nov. 1., midőn a mult évi jún. 11. kihirdetett kir. rendelet szerint a vármegyei dolgok is németül folytak, a fogalmazások összes terhe reá nehezedett, mint ki a tisztviselők közt egyedül bírta e nyelvet. Gróf Török Lajos, a tanulmányi ügy reformja óta a kassai tankerület főigazgatója (kivel 1783. nov. 2. a tályai szüreten ismerkedett meg és ki mint a miskolczi szabadkőmíves-páholy nagymestere 1784. jan. 16. avatta fel a tagok közé) tanácsára, azon kerületben a nemzeti oskolákfelügyelőségét kérvén, 1785. aug. Bécsbe ment, hogy magát Van-Swieten közoktatási miniszternek bemutassa; miután kinevezése már alá volt írva, azt megköszönte s nov. 11-én hivatalába be is lépett. Ez időben (1785. elején) lehetett, hogy kohányi Kacsándy László birtokosnak leányát Zsuzsánnát, (ki később gróf Gyulay Ferenczné lett) Kassán gróf Törökné estélyén meglátta s csakhamar a legszebb viszony szövődött köztük; tiszteletét még a nő halála után is megtartá a költő emlékében. Tanfelügyelői kerülete Szepes, Sáros, Zemplény, Ung. Bereg, Gömör, Torna, Abauj, Borsod, Heves, Jászság és Kis-Kunság megyékből állott Kassa székhelylyel; fizetése 600 frt, 1789-től 1500 frt volt és négy segéde, főszolgabirói rangban. Öt éves hivatalviselése alatt évenként bejárta kerületét; ez alkalomkor a haza számos kitünőségével érintkezett. A József császár intentiói szerint mintegy kétszáz iskolát állított fel és ezen működésével megnyerte a jogaikra féltékeny kath. és prot. püspökök és papok becsülését, egyszersmind Van Swieten miniszter és Pászthory udvari előadó elismerését. 1787. nov. 13. Kassán Barótival és Bacsányival szövetkezve, megindították a Magyar Múzeumot; az ahhoz írt előszavát azonban Bacsányi átalakította; ezért és annak más önkénykedéseért elkedvetlenedvén, a folyóiratnak második negyede befejeztével (1789) visszavonult és Széphalmi Vincze névvel Kassán egy új folyóiratot alapított, az Orpheust (1790), melyből 8 füzet jelent meg két kötetben. 1789. máj. 31. Szepesből visszatérvén, ideglázba esett; Kassa híres orvosának, Viczaynak nappali s éjjeli gondjai s anyjának ápolása daczára, a gyógyulás reménye is elenyészett már és jún. 19. lemondtak életéről; Baróti miséjébe, Kovács István ev. ref. lelkész köznyörgésbe foglalja őt, Kassán holtnak hirdetik, az irodalom emberei elhunytát fájlalják, midőn betegsége jobbra fordult. K. ezt írja Pályám Emlékezetében: Ifjú erőm és a kassai prédikátor könyörgése a templomban megtartott. Az örvendező levelek és az őt üdvözlő költemények mutatják, mennyi tiszteletet és reményt kötöttek életéhez. 1790 tavaszán, miután a szent korona a nemzet örömzaja közt Budára hozatott, tagja volt azon abaujmegyei nemes hadnak, mely annak őrzésére Budára küldetett; itt a korona őrszobájában írta máj. 22. Hamlet-fordítása elé b. Prónay László csanádi főispánhoz azon történeti fontosságú ajánlólevelét, melyben a magyar szinészet ügyét hathatósan sürgette. Kevéssel azután Kassára rándult. Ez alatt folytak Budán a színügy életbe hivására a törekvések, de jelentékenyebben csak szept. 12-től, midőn K. ismét ide jött és Ráday Pállal együtt átvette annak szervezését; októberben azonban hivatalos dolgai haza szólítván őt, a színház létesítésére huzamosabban nem folyhatott be; azonban Regmeczen, hova még jún. 27. tette át állandólakását, irodalmi munkálatai közben különösen a magyar színpad repertoirjának gyarapításán fáradozott. 1791-ben a «norma», ezen botrányköve minden felekezetnek, német nyelvével és közös iskoláival, eltöröltetett; a helytartótanács ápr. 1. intézvényével ő is elbocsáttatott hivatalából és így jövedelmének tekintélyes részétől elesett. Nem akart többé szolgálni; de anyjának és nagybátyjának K. Andrásnak kérésére máj. 7. felrándult Bécsbe; azonban II. Leopold ezalatt Pisában volt és ő műélvezetek, tanulmányok és jó barátai társaságában töltötte napjait. Miután betegségéből csak nehezen lábbadozott, egy erdélyi orvos ajánlatára utazást tett és Pestre ment le hajón, tíz napi itt mulatás után, Fejérvárra Virág Benedekhez és Füredre HorváthÁdámhoz, kit hét évvel azelőtt látogatott volt meg Szántódon; innen ismét Bécsbe. A király helyett a koronaörökös Ferencz főherczeg fogadta őt aug. 15.; kérése azonban siker nélkül maradt. Annál fontosabb, sőt végzetteljes lett reá nézve bécsi tartózkodása alatt Hajnóczy Józseffel szövődött ismeretsége. Visszautazását a bányavárosokon át Radványnak vette, szept. 10. Regmeczre s azon este Széphalomra érkezett, hol kastélya falai, melyet akkor építtetett, jó anyja szorgalmazása mellett, Bécsben léte alatt annyira emelkedtek már, hogy csak a tetőzet hiányzott. A telet Alsó-Regmeczen anyja házánál tölté. II. Leopold halála után I. Ferencz Budára országgyűlést hirdetett; K. 1792. máj. már fenn volt és az alsó táblánál mint báró Vécsey Ferencz követe foglalt helyet; itt kedve ellen, de gróf Teleki Józsefnek, a költőnek, sürgetésére, június 17. jelent meg I. Ferencznél udvari kamarai titoknokságot kérni; de e hivatal Hajnóczynak volt már adva. Ez utolsó lépés után K. haza tért és Regmeczen harmadfél évet munkában megelégedetten élt; csak néha szakasztva meg dolgozásaiban kertjének gondjai, a megyei gyűlések látogatása s más apróbb kirándulások által. A Martinovics-féle összeesküvésbe lévén bonyolódva, 1794. deczember 14-én éjjel Regmeczen anyja házánál elfogatott. Az ujhelyi fogadóba szállították, 15-én érkeztek oda Tancsics és Szulyovszky Menyhért és 16. indultak Buda felé; az nap este a budai vár barátklastromának egyik szobájába szállíttatott, hol Almásy Pál titkos tanácsos közbevetésére a nehéz bilincsektől fölmentetvén, csak akkor viselt nehéz vasat, mikor birái elé lépett, a mi deczember 29. történt először. Szulyovszky vallomása szerint azzal vádolták, hogy a Hajnóczy nevében neki Szentmáriay Ferencztől kézbesített reformkátét leírta, sőt mással is közölte, utóbb pedig megégette ugyan, de feladni elmulasztotta. 1795. máj. 8. a királyi, 16. a hétszemélyes tábla által pallosra s jószágvesztésre ítéltetett, mely ítételet azonban a király fogsággá enyhített. Június 10. társaival együtt átadatott a katonaságnak és szept. 27-ig Budán tartatott fogva, mely napon Brünn felé indíttatott; utközben, szept. 29. Győrben Kis Jánostól bucsúzhatott el; okt. 1. és 2. Pozsonyban tölték; 5. Holicson túl lépték át a határt, 7. Brünnben ebédeltek és d. u. 2 órakor vitettek föl a spielbergi várhegyre; itt Barco tábornok vette át őket. A nedves földalatti börtön fogadta be, hol annyira elbetegeskedett, hogy midőn a várkormányzó nov. végén hozzá lement, már nem bírt fölkelni szalmazsákjáról. A parancsnok azon vigaszt hozta meg neki, hogy József főherczeg helytartótól utasítása van, mely szerint saját költségén élhet, podgyászát és könyveit átveheti; decz. 21. egy felsőbb szobába tétetett át. Ekkor már annyira el volt gyengülve, hogy fölvezettetése közben többször elájult. Innen 1796. január 6. az obroviczi fenyítőházba vitetett és 1799. jún. 22. Kufsteinba, hova júl. 6. ért; de már 1800. jún. 30., a francziák közeledte miatt, Csehországon, Pozsonyon és Pesten át Munkácsra vitték, hova aug. 25. érkezett. Ezen utjában volt azon újabb találkozása a Margitszigeten júl. 30. Ninonnal, a szegény Hirgeist hugával, melyet egyik legszebb szonettje által örökített meg. 1801. jún. 28. a felség bocsánata 2387 napi szenvedés után visszaadta szabadságát. Elfogatásakor minthegy húsz ezer forintra ment ingóságának becse; ez összeg, öcscse József gazdálkodása alatt, a rabsága idejében részére tett költségek fejében elenyészettnek tekintetett; anyja, kinél megházasodásaig Regmeczen és Ér-Semlyénben lakott, egyebet nem adott ki neki, mint az általa Széphalomnak nevezett bányácskai dombot Ujhely mellett és egy csekély szőllőt. Midőn belefáradt hányatásaiba s a nyugalom révébe vágyott, egykori főnöke Török Lajos gróf leányát Zsófiát 1804. nov. 11. vette nőül; sem anyjától nem kapott segedelmet, sem hitvese kiházasításnál egyebet. Széphalomra telepedett által, hol csak három szoba állt készen. A háztartás terheihez járultak kezdetben mindjárt egy fogsága után őt terhelő számla letisztázása; majd szaporodó gyermekei nevelése, ipa halála (1810) után a neje örökségét lefoglaló sógora ellen indított és kedvezőleg eldöntött, de haláláig végre nem hajtott per költségei, anyja halála (1812. nov. 12.) után a hét testvér czélszerűtlen osztozása az öt megyén elszórt birtokokban, mely által neki Bányácskán kívül csak messze elszórt számos apró részlet jutott, melyek a gazdálkodás és felügyelés költségeit is alig fedezték; továbbá az ekkép gyűlt és kamataik által is megszaporodott adósságok, az irodalmi áldozatok, nemesi adók és a rendkívül növekedő drágaság: ezek együtt annyira nyomták, hogy kénytelen volt a parcellákon egymásután túladni s végre Bányácskát is apródonként elzálogosítni; jövedelmei alapja is felettébb megszűkült. Ekkép folytonos aggodalom, hihetetlen nélkülözések és titkos pirulás mérgezték meg életét, mely a gondosan rejtegetett részletek és némely vérei nemtelen üldözése által a kínszenvedések hosszú sorává lett. (1806-ban kénytelen volt könyvtárát, mely 1511 nyomtatványból, 19 kéziratból és 1081 rézmetszetből állott, a sárospataki ev. ref. főiskolának 2000 frtért eladni; maga írta meg hozzá a jegyzéket és a könyvtár 1807-ben szállíttatott el. Mindennek daczára 53,050 forint adósságot hagyott maga után.). E szomorú viszonyok közt is Kazinczy élete minden perczét nagy eszméjének, a magyar nyelv művészi fejlesztésének és az által irodalmunk nemesítésének szánta. A negyvenkét éve daczára megőszült férfiú alig tért vissza szülői hajlékába, már ismét bele merült a dolgozataiba. Ekkor kezdett az időközben felkapott debreczeni népiesség és laposság ellen levelezéseiben és dolgozásaiban föllépni. 1803-ban volt ismét Pesten is, hol a már aszkóros Révai, Horvát István és Vitkovics társaságában, Bécsben pedig Báróczyval érintkezett. Miután Tatán kocsijával felfordult, júl. a váradi fürdőt használta. A következő télen ideglázba esett, melyből Szentgyörgyi József kigyógyította, kivel ezóta élénk levelezése volt Debreczen grammatikája, ízlése, irodalmi elszigeteltsége, orthologismusa ellen; de máshoz írt levelei is nyiltan kitűzték a neologismus zászlaját. Széphalom volt a magyar irodalom központja egészen a 20-as évekig, mikor Kisfaludy Károlynak sikerült Pestet irodalmi központtá tennie. Az újabb írók neki mutatták be verseiket, tőle vártak ítéletet és vezérlete alá adták magokat, így Vitkovics, Szemere Pál, Kölcsey, Berzsenyi, Fáy András, Helmeczy, Döbrentei és mások. Az ő agitatiója folytán lett a nyelvújítás ügye országossá. A hivatlan és vakmerő újítók ellen, kiknek hibái szintén neki tulajdoníttattak, így nyilatkozott: «Újítani a nyelven csak annak szabad, a ki a maga nyelvét nem csak tudja, hanem tanulta is, a ki a régibb és újabb classikusok munkáival ismeretes...» K. így kiterjeszté az újítást a frazeologiára, jelentéstanra, mondaszerkezeti és szókötési fordulatokra s éppen nem irtózott az idegenszerűségektől, és a mi szép stilsajátságokat idegeneknél talált, azt meghonosította. Az izgalom, mely ezen kihívó írásait követte, az időszaki sajtó csekély terjedelme s vidéken tartózkodása miatt, leginkább csak a társas téren nyilatkozott; nevelte ezt a Somogyi Gedeon által Veszprémben (1813) kiadott és általánosan híressé lett Mondolat; erre Szemere és Kölcsey adtak Feleletet (1815), mik pasquilszerű fegyvereikkel mind a két részt elkeserítették. Ez időben két nevezetes utazása volt: 1815-ben a pest-győr-bécsi, melyről a Glottomachusokban érdekes adatok vannak a keszthelyi írói körrel való együttlétéről, és 1816-ban az erdélyi, mely valóságos diadalmenet volt. Az ingerültség, melyet nyelvújítási küzdelmei okoztak, szünni kezdett, midőn Kisfaludy Károlylyal és körével kibékült és ő is szorgalmas munkatársa lett az Aurórának és a pesti írók is őt tisztelték a magyar írók vezéreül. Az évek folytában nemcsak a magyar irodalmat mívelte teljes odaadással, hanem a megyei közigazgatásban is tevékeny részt vett: 1804. Biharmegyében a népszámláló, 1809. Zemplénben a nemesi fölkelést rendező, 1810. a Győrnél elesetteknek emléket felállítani javasló bizottságokban vett részt és 1820-ban a zemplénmegyei levéltár rendezése bizatott reá. Élte alkonyát felderítette azon szives és kegyeletes fogadtatás, melyet az összes írói kar részéről talált Pesten, midőn 1828 elején a nádor által a magyar akadémia rendszabályai készítésével megbízott küldöttség tagjául kineveztetvén, néhány hónapot a fővárosban töltött. 1829-ben újra megfordult itt említett pöre ügyében. 1830. nov. 17. a m. tudományos akadémiai igazgatóság őt a történelmi osztály fizetéses rendes tagjává nevezte ki. (Egy párt őt akarta az akadémia főtitkárának megválasztani, de ezen tervet Döbrentei és társai kijátszották.) 1831-ben mind az első nagy gyűlésen, mind pedig tavasz végeig a kis gyűlésekben munkás részt vett; gyakran kéziratok birálásában járt el. Júniusban haza tért és ekkor nyomatta saját költségén utolsó kiadványát. Midőn a cholera kitört Zemplénben is, írni kezdte augusztus 15-én utolsó kis munkáját: Az orosz cholera Zemplénben, és Kishez aug. 18. írt levelében ezt írja «Én és az enyéimek élünk, de mely időket!» Aug. 22-én az inség által támogatott baj áldozatául esett, (Mocsáry Antal táblabiróhoz Lapujtőre Nógrádm. aug. 20. írt utolsó levelének harmadik oldala szegélyére leánya Eugenia augusztus 23-ra jegyezte fel atyjának halálát) özvegyét hét gyermekkel hagyván árván. (K. gyermekei: Ifigenia szül. 1807. decz. 4., meghalt 1806-ban; Eugenia szül. 1807. decz. 4. neje lett Krajnik Imrének és jelenleg mint világtalan Budapesten a Vasutczában él; Thalia szül. 1809. okt. 15., első férje Varga kapitány, a második Hrabovszky, meghalt; Emil, 1. ezt; Antonin, szül. 1813. máj. 30., meghalt; Bálint, 1. ezt; Ifigenia szül. 1817. máj. 6., Becskéné, meghalt; Lajos szül. 1820. okt. 20., 1848-49-ben honvéd tábornok, 1849. okt. 25. Aradon főbelőtték.) A m. t. akadémia 1832. szept. 9. közülésén, József nádor jelenlétében, Kölcsey Ferencz mondott fölötte emlékbeszédet. Dessewffy József gróf indítványára az akadémia hozzáfogott K. hátrahagyott iratainak kiadásához, hogy a tiszteletdíjjal segítsen az özvegyén és árváin. K. születésének százados évfordulóját 1859-ben országszerte ünnepelték meg, mi az akkori politikai viszonyok közt kétszeres fontossággal bírt. Dessewffy Emil gróf a nemzeti lelkesedés alkalmát megragadván, gyűjtést rendezett K. emlékére s munkái kiadásának folytatására. A körülbelől 50,000 forintnyi begyűlt összegből K-nak szegény sorsban élő maradékait segélyezték, továbbá megvették a széphalmi birtokot és a régi roskadt kastély helyébe dór stilü mauzoleumot építettek.
Költeményei következő folyóiratokban és évkönyvekben vannak: M. Musa (1787), M. Museum (1789-90), Orpheus (1790), Helikoni Virágok (1791), Hazai s Külf. tudósítások (1810. I. 102., 1824. II. 2. sz.), M. Kurir (1810. július, 1820. 10. sz.), Erdélyi Múzeum (I., II., IV., V.), Hasznos Mulatságok (1817. 18. sz., 1819. I. 193., II. 344. 1., 1820. 15. sz.), Tudom. Gyűjtemény (1817. IX., 1818. IV., 1828. XI.), Szépliteraturai Ajándék (1821), Zsebkönyv (1821-22.), Aurora (1822-23., a Tisztulás ünnepe cz. költeményre Mosonyi Mihály zenét írt vegyes karra s kiadta: A magyarok az Unghnál cz. Pest, 1860., 1828-33), Hebe (1823-26.), Aspasia (1824), Felsőmagyarországi Minerva (1825., 1827-28), Koszorú (1828), Urania (1829), Nefelejts (1832-33), Athenaeum (1837). Czikkei M. Hirmondó (1786. 84. sz. Baróti Szabó Dávid verseinek kritikája); M. Múzeum (1788-1789. Gelei József Ifj. Robinzonának Campe után és Barczafalvi Szabó Dávid Szigvartjának birálata); Mindenes Gyűjtemény (1790. IV. Kassán, Bika hava 17. b. Orczy Lőrincznek főispánságba beigtatása); Orpheus (1790. Bevezetés a törvényszabásról, Grammatikai jegyzések, Literatori tudósítások, Utazások: Eger, Füred sat. Igazítások, Voltaire életéből. és könyvism.); M. Kurir (1805. 1. Jekelfalusi József, 15. sz. Csokonai Mihály, nekr., II. 7. Dayka versei felől, 1819. Báró Sennyei János, 1821. II. 13. sz. Lónyai Gábor életrajza Beregi ünnep cz., 17. sz. Báró Malonyay János Alajos, 1822. III. Gróf Széchenyi Ferenczről, 1825. 13., 14., 18. sz. Szilassy József, 1830. 15. sz. Gróf Majláth Antal); Hazai s Külf. Tudósítások (1806. II. 119. sz. Csokonai sírköve, 252. 1. Magyarázó jegyzések a Csokonai sirköve eránt tett jelentésre, 31-33. szám 1. Hotkócz, anglus kertek, 47. szám: Orczy Lőrincz emlékezete, 1807. I. 44. 1. Felelet a feleletre a Csokonai ügyben Kiss Imre ellen, 52. 1. Végső szavam a debreczeni perben Fazekas Mihály ellen, 19. sz. Magyarországnak talán első abrosza, 170. 1. Baranyi Gábor emlékezete, 29. sz. A sárospataki bibliotheka két kodexe felől: Leonardi Aretini Atila és Judicium de cometa anni 1464., melyeket ő ajándékozott e könyvtárnak, II. 85. 1. Cserei Farkas, 176. 1. Oberster Kazinczy László, II. 67. 1. Sipos Pál és Porkoláb István, 1808. I. 26. szám Mutatványok Sallustiusból, II. 2. szám Rhédey Lajos, 3-ik szám A zempléni insurgensek, 165., 174. 1. Magyarország régi abroszairól, 245. 1. A legrégibb magyar kalendáriom, 276. Lelesz és levéltára, 39. sz. Révainak nevei s születési napja, 1810. I. 102. 1. A zsibói nagy megholtra, 24. sz. Báróczy Sándor emlékezete, 236. 1. Jelentése a La Rochefoucauld Gnómái eránt); a bécsi Annalen der Literatur (1808. Vályi-Nagy Ferencz ódái, 1809. Verseghy Aglájája, 1810. Pápay Sámuel M. Literaturája, 1812. Fejer György jutalmi felelete, 1814. Kis János Horatiusa cz. munkákról kritikák és számos nekrolog); Erdélyi Múzeum (I. 1814. A magyar litteratura történetei. Barcsay Ábrahám emlékezete, francziául írta gróf Haller Gábor, Himfy szerelmei recensiója, II. A magyar verselésnek négy nemeiről, III. 1815. Báró Orczy Lőrincz ezredes kapitány emléke, Jelentése Salustiusnak magyar fordítása felől, baranyai Decsy János által 1569-ből, IV. A széptudományok befolyásáról a felsőbb tudományokra, Herder pályairata, V. Az Iniszthonai háború Bacsányitól, IX. Szabad-e elisióval élni a magyar verselésben, Kulcsár ellen, Levele báró Hormayrhoz, ennek feleletével); Rumy, Monumenta Hungarica (I. 1817. Előbeszéd); Tudományos Gyűjtemény (1817. II., IV. Erdélyi levelek, VII. Gróf Teleki Sámuel bibliothekája Marosvásárhelyt, 1818. I. Megczáfolása azon hírnek, hogy Hunyadi János magyarországi kormányzó és erdélyi vajda vad ölelésből eredett, IV. Gyöngyösi János, nekr., V. XII. 1819. VI. Sáros-Patak hajdan szabad királyi, sokszor királynéi, most mező-városnak történetei G. H. I. betűjegygyel, 1818. V. Gyöngyösi János, nekr., VIII. Az erdélyi szászokról, b. Bruckenthal bibliothekája s képgyűjteménye, ehhez Toldalék S.-től 1821. VI., VII., 1819. I. Cserei Farkas nagylelkűsége a köznép eránt, Ismeretlen régiebb metricusaink, 1819. XI. Orthologus és neologus nálunk és más nemzetéknél, 1820. II. Vályi-Nagy Ferencz nekr., Piskárkosi Szilágyi Sámuel superintendens élete, XI. Cardinális Martinuzi, 1822. II. Horváth Ádám élete, I. H. G. jegygyel, III. Toldalék a nagy Széchenyi biographiájához, I. H. G. jegygyel, VI. Kézi Mózses deák versei birálata és 1831. VIII. nekr., 1828. I., II., XI., XII. Pályám emlékezete 1759-1792.); Hebe (1824. Mária Terézia, Boufflers levelei Schweizból, 1825. Zrinyi Miklós Szigetvárott); Felső-Magyarországi Minerva (1825. I. A nyelv, az írás feltalálása, a magyar nyelv bölcsője s legrégibb maradványaink, Hebe 1825. ism., II. Geschichte von Grafen Joh. Majláth ism., III. Vieland Adelung ellen, Mi a tiszta németség? Tükörül azoknak, kik nyelvrontást emlegetnek és ezt kérdezgetik: Mi a tiszta magyarság? s intésül a szere felett merészeknek, Szirmay Antal élete, IV. Stilistikai példák némely régibb levelekben Zemplénvármegye levéltárából, 1826. II. Ürményi József életrajza. Az 1826. Hebe és Auróra ism., Gróf Wesselényi Ferencz nádor védelme, I. Leopold római császár és magyarországi király szerencsés deák epigrammatista, Nyilatkozat az Iliaszi pörben, IV. Tudósítások a Rákóczi-ház genealogiai ismeretének megigazítására, kibővítésére, Goró Lajos, Wanderungen durch Pompeji, ism., Gróf Illésházy István, 1827. II. A Rádayak, III. A művészség barátjaihoz: M. Pantheon, kiadta P. Thewrewk József, Mednyánszky Alajos, Malerische Reise auf demWaagflusse, Kunike, Donau-Anischten, ism., III. Schedel Ferencz, Handbuch der ungarischer Poesie, ism., IV. Hadadi gróf Wesselényi Ferencz nádor ispán élete, Viczay József életrajza, 1829. III. Wesselényi Miklós báró, A régi hires ménesek egyik megszünéseinek okairól, ism., Gróf Teleki József verseihez bevezetés, 1830. I. Lobkovitz Bohuslav, a karlsbadi fürdőkről írt ódájának több nyelvre, magyarra is, ford. ism. Szemere Pállal együtt, IV. A Telekiek vagyis széki Teleki grófok nemzetsége, 1831. Erdélyi levelek, 1832. Erdélynek és az erdélyieknek ismerete); Élet és Literatura (széptani és irodalmi czikkek: 1826. I. A Sallust előszavából kimaradt egy nevezetes szakasz, K. és Kölcsey 1823. levelei; Kölcsey Iliásza töredékeinek Vályi-Nagy Iliászába felvétele iránt, II. 1827. Észrevételek Döbrentei és Kölcsey leveleikre és folytatása az Iliaszi-pörnek, Felsőmagyarországi Minerva ism., III. Muzárion 1829. Két levél a nyelvgeniuszról, IV. Csokonai Mihályról, s némely dalai átdolgozva, A nyelvmívelés módjáról Szontagh Gusztáv ellen, Magyarázatok Sallustiusnak fordításához, Döbrentei előbeszédéről Yorikjához); Muzárion (1833. Viszonyok, Nyelvkeverők ellen, Szellem és egyetem), Szemlélő (1836. 84-88. sz. Autobiographiája I.); Honderű (1844. II. Levelei gr. Dessewffy Aurelhoz); Életképek (1847. I. Naplótöredékek. 1. Budán 1792-ben); Országgyűlési Emlény (1848. K. fogsági naplója); M. Salon (VII. 1887. országgyűlés 80 évvel ezelőtt, K. hátrahagyott kézirataiból); Fővárosi Lapok (1888. 42. sz. A két Vay Miklósról); Budapesti Hirlap (1893. 294. sz. Fáy György sírirata, költ.)
Munkái:
Magyarország geographica az az földi állapotjának lerajzolása, melyet egynehány fő geographusok munkájából ki szedegetett. Kassa, (1775.)
Az amerikai podocz és Kazimir keresztyén vallásra való megtérése. U. ott, 1775.
Gessner Salamon Idylliumi. U. ott, 1788.
Bácsmegyeinek öszveszedet levelei. Költött történet. U. ott, 1789. (K. jelentése nyolcz levélen. Egy rég elfeledett német regény: Adolf's Briefe után szabadon dolgozva. Bácsmegyeinek gyötrelmei cz. Bevezetéssel és jegyzetekkel Heinrich Gusztávtól. Bpest, 1878. Olcsó Könyvtár 60. Ism. Figyelő III.)
Hivatalba vezető beszéd, melyet a kassai tudománybeli megye nemzeti oskoláinak legelső királyi visitatoraihoz tartott, mint a megnevezett oskoláknak királyi districtualis inspectora Kassán decz. 20. 1789. U. ott, (Ugyanez németül. Kassa, 1789.)
Kazinczy Ferencz Külföldi Játszó-Színjének első darabja hamlet, Shakespeare és Schröder után, szomorújáték 6 felv., úgy a mint az a mi játszó szineinkre léphet. Ugyanott, 1790. (Először adatott Pesten 1810. márczius 29., ápril. 14., november 23., 1812. márczius 10., 1813., 1814., Budán 1834. és 1836.; Rozsnyón 1830. november 17. Debreczenben 1831. febr. 22., 1835. nov. 14. Miskolczon 1832. febr. 15. és Kassán 1835. febr. 16.)
Helikoni virágok 1791-re. Pozsony és Komárom. (Az utolsó években megjelent és új költeményei, másokéival együtt.)
Lanaszsza, szomorújáték 4 felv. németből. Pest, 1793. (M. Játékszín IV. 1-180. 1. Előadatott Budán 1793. máj. 20. sat., végre 1833. decz. 31.)
Herdernek Paramythionjai. Széphalom (Bécs), 1793. (Hozzá: Lessing meséi három könyvben Aszalay J. által, de általa átdolgozva és saját költségén.)
Sokrates Mainomanos, az az a Sinopei Diogenes Dialogusai, Wielandból. Pest, 1793. (1790-ben készült, 1794. jún. 13. eltiltatván, ritkább könyveink közé tartozik).
Sztella, dráma öt felv. azoknak, a kik szeretnek. Goethe után. Pozsony, 1794. (Előadatott 1795. febr. 25. decz. 9., 1809. nov. 6. Hozzá: A vak Lantos, regéje a hajdani kornak Veit Weber után.)
Magyar régiségek és ritkaságok. I. kötet. Pest, 1808. (Hozzá: Ortographia Vugarica és Varjas Jánosnak E vocalisú Éneke.)
Kazinczynak fordított egyveleg írásai. I. kötet. Széphalom (Bécs), 1808. (Marmontel szívképző regéi két könyvben, hat rézmetszettel. Ism. Annalen der Literatur 1809. II. 49. 1.)
Herczeg Rochefoucauldnak maximái és morális reflexiói, három nyelven. Németre fordította Schultz, magyarra Kazinczy Ferencz. Bécs és Triest, 1810. (Bevezetéssel Kis Jánostól.)
Kazinczy Ferencz méltós. báró Wesselényi Miklós úrhoz, Miklósnak fiához, midőn 13-ik esztendejébe belépvén, a Közép-Szolnok vármegyei felköltek között, mint kapitány-segédtisztje az atyjának szolgálni kezdett s századját Mart. 23. 1809. Nagy-Károlyban nádorispán ő cs. kir. fensége előtt a fegyverben gyakorlatta. Buda. (Költ. Ism. Annalen 1810. II. 424. 1. 1811. III. 132. Allg. Literatur-Zeitung 1816. Ergänzungsblatt 924. 1.)
A nagyság és szépség diadalma. Napoleonnak és Luizának menyegzőjöknél. Sárospatak, márczius 1810. (Költ.)
Kazinczy Ferencz, cs. kir. kamarás és major mélt. Cserei Farkas úrhoz, midőn autographiai gyűjteménye öregbítése végett néhány nagybecsű leveleket küldte. Széphalom, Júliusban 1810. Kolozsvár 1810. (Ism. Annalen 1811. III. 132. 1. Allg. Literatur-Zeitung 1816. Ergänzungsbl. 924. 1.)
Gróf Dessewffy József és Kazinczy Ferencz kiküldött táblabírónak Vélemények tekint. Zemplény vármegye Rendeihez a Győrnél 1809. jún. 14. elesett vitézeknek állítandó emlék dolgában. Sátoralja-Ujhely, a közgyűlés alatt okt. 16. 1809. Sáros-Patak. 1811. (2. megigazított kiadás. U. ott, 1811. Lenyomatott: Figyelő I. 1876. 112-115. 1.)
Poetai epistola Vitkovics Mihály barátomhoz, a budai görög püspökség consistoriumi fiscálisához, azon felekezetből első, sőt mint eddig egyetlen irónkhoz. Széphalom (Buda), 1811. (Ism. Allg. Liter-Zeitung 1816. Ergänzungsblatt 924 1. Hozzá: Válasz erre Máté-Szalkai Hőgyész Mátétól).
Tövisek és virágok. Kevés számú példányokban, Széphalom (Sáros-Patak), 1811. (Epigrammák. Ism. Allg. Literatur Zeitung 1812. II. 31. 1.)
Hat sonett Kazinczítól és Szemerétől, kiadta Horvát István. Pest, 1812.
Kazinczynak Poetai berke. U. ott. 1813. (Dayka Gábor verseihez függelékeül jelent meg: 3 levél, 145-243. 1. és 10 levél.)
Özvegy Kazinczy Józsefné szül. Bossányi Susánna emlékezete. Írta első szülöttje K. F. rokonainak s barátjainak gyászlevél helyébe; maradékainak a dolgok tudása végett. S.-Patak, 1813.
Kazinczy Ferencz munkái. Szépliteratura. Pest, 1814-16. Kilencz kötet. (I. Szívképző regék, Marmonteltől. Paramythek Herdertől. Révai arczk. 1814, II., III. Gessner Salamon munkái. b. Orczy Lőrincz és gr. Barkóczy Ferencz arczk. 1815., IV. Yorick és Eliza levelei. Raynalnak keservével Eliza után. Érzékeny utazások Franczia- és Olaszországban, Sterne után, A római carneval, Goethe után, Csehy József arczk. 1815., V. Esztelle, Clavigo, előadatott Miskolczon 1832. jan. 29., Nagyváradon 1835. máj. 19., Debreczenben 1835. aug. 15., A testvérek, előad. 1794. decz. 17., Goethe drámái, gr. Ráday Gedeon arczk. 1815., VI., VII. Ossziánnak minden énekei, Spissich János és br. Wesselényi Miklós arczk., 1815., VIII. A Szalamandrin és a képszobor, Wieland ut., Egmont, Goethe ut., gr. Teleki József arczk., 1816 IX. Bácsmegyeinek gyötrelmei, németből, egy eredeti toldalékkal, A vak lantos, Weber Vida ut., A repülő szekér, Herder ut., Az Etna, Brydonut., Mesék, Lessing ut., Pászthory Sándor arczk., 1814. Ism. Tudom. Gyűjtem. 1818. IV.)
Fegyverneki s Felső-Penczi Vida László úrhoz. Széphalom, decz. 11. 1815. U. ott, 1816. (Költ.)
Kazinczy előbeszéde az általa fordított Sallustiushoz. A Cicero első Catilinariájának első fejezetével Kassa, 1824.
Nikolaus Zrinyi in Szigeth. Frei nach dem Ungarischen. Mit einigenWorten über Krafft und seine Kunstausstellung im Monat Mai 1825. Wien, 1825.
A szent hajdan gyöngyei, Felsőőri Pyrker J. László után. Buda, 2830. (Prózában, bő előszóval. Ism. Toldy, Kritikai Berek. Pest, 1873.)
Galotti Emilia. Lessing után németből. Pest, 1830. (Külföldi Játékszín I. Előadatott Budán 1836. júl. 16., a pesti nemzeti színházban 1837. szept. 28., Debreczenben 1837. febr. 22., 1839. ápr. 5., új szereposztással 1852. decz. 28. Pesten.)
Kazinczy útja Pannonhalmára, Esztergomra, Váczra. U. ott, 1831. ápr. 30. (Ism. Kritikai Lapok II. 1832.)
Szent történetek az ó- és új-testamentom könyvei szerint. S.-Patak, 1831.
A hajdan Garázda-, ma már Teleki-ház, leágazása. Kassa, 1831. (Gróf Teleki Lászlóné arczk.)
A bot-csinálta doktor, vígj. három felv. Molére után ford. Buda, 1834. (Külföldi Játékszín 7. Előadatott Budán 1834. decz. 2. és 1836-ban, és Bpest, 1879. Olcsó Könyvtár 77.)
Barnhelmi Minna vagy a katona-szerencse, vígj. öt felv. Lessing után ford. U. ott, 1834. (Külföldi Játékszín 8. és Chodowiecki 12 rajzával. Bpest, 1889.)
Kazinczy Ferencz eredeti munkái. Összeszedék Bajza és Schedel. I. kötet. Pest, 1836. (Dalok és ódák, Vegyesek, Epigrammák görög értelemben, Tövisek és virágok, Uj tövisek és virágok, Epistolák, Költemények prosában. 1837-ben a m. tudom. akadémia 200 aranyos nagyjutalmát nyerte. Ism. Figyelmező 1837. I.)
Sallustius C. C. épen maradt minden munkái. Magyarra... U. ott, 1836. (Ism. Figyelmező 1839. 26-28. sz. Szenczy Imre.)
M. T. Ciceróból beszédek, levelek és Scipio álma. U. ott, 1837. (Római Classikusok II.)
Kazinczy Ferencz utazásai. U. ott, 1839. (K. F. eredeti munkái II. Magyarországi utak, Erdélyi levelek, Toldalékok és Pest, 1861. Ism. Athenaeum 1873. 14-17. sz. Hon 64. sz. Utazásai br. Eötvös Józsefnek K. fölött tartott emlékbeszédével együtt. Bpest, 1885. A m. nemzet Családi Könyvtára 99-100. és XXVIII., Magyarországi utak cz. U. ott, 1895. Olcsó Könyvtár 114., 115.)
Kénytelen házasság, vígj. egy felv. M. után ford. U. ott, 1839. (Külföldi Játékszín 15.)
Kazinczy Ferencz levelei Kis Jánoshoz. (1793-1830.). U. ott, 1841-42. Két kötet. (K. eredeti munkái. II. osztály. Levelek 1., 2. k.)
Mis Sara Sampson, szomorújáték öt felv. Lessing után ford. U. ott, 1842. (Külföldi Játékszín 19.)
Kazinczy Ferencz levelei Szentgyörgyi Józsefhez, ifj. Szilágyi Sámuelhez, Csokonaihoz és Ercseihez. Pest, 1845. (K. eredeti munkái II. osztály. Levelek 3.)
K. levelei Sipos Pálhoz 1806-1816. Lipcse, 1846.
K. költeményei. Kiadta Kazinczy Gábor. Pest, 1858. arczk. (Magyar Remekírók 4., Ujra kiadva u. ott, 1863., 3. kiadás. Bpest, 1895. Olcsó Könyvtár 354. sz. Ism. Egyet. Philol. Közlöny.)
K. levelezése Kisfaludy Károlylyal s ennek körével. Kiadta Kazinczy Gábor. U. ott, 1860. (Ism. M. Sajtó 190. sz.)
K. levelezése Berzsenyi Dániellel 1808-1831. Kiadta Kazinczy Gábor. U. ott, 1860. (Ezen czímmel is: Széphalom. Adalék a magyar nyelv és irodalomtörténetéhez. Ism. M. Sajtó 1862. 17. sz.)
Gróf Dessewffy József bizalmas levelezése Kazinczy Ferenczczel 1793-1831. Kiadta Kazinczy Gábor. U. ott, 1860-64. Három kötet. (Ism. M. Sajtó 1861. 150., 255. sz., 1865. 147., 149. sz.), Ellenzék 1883. 46. és köv. sz.)
K. és Guzmics Izidor közti levelezés 1822-től 1831-ig. A pannonhalmi könyvtár kézirat-gyűjteményében levő eredeti levelek után közli Gulyás Elek. Esztergom, 1861. (Pest, 1872. Ism. Athenaeum 1873. 14-17. sz.)
Magyar regék, mondák és népmesék. Gróf Majláth János után ford. K. F. kiadta Kazinczy Gábor. Pest, 1864. (Ism. P. Napló 1863. 288., 289. sz. Sürgöny 1863. 289., 290. sz.)
K. Glottomachusai. Kiadta Kazinczy Gábor. Bpest, 1873.
Magyarországi utak. U. ott, 1878. (Olcsó Könyvtár 53.)
K. F. összes munkái. Kiadta Abafi Lajos. I., II. kötet. Költemények. U. ott, 1879. (Nemzeti. Könyvtár I., VII. Jegyzetekkel. Ismert. Magyarország 125. szám, Ellenőr 522. sz.) III. kötet. Pályám emlékezete. Ugyanott, 1879. (Nemzeti Könyvtár III. Ifjú kora cz. része Tanulók Olvasó-Tára 8. Bpest, 1889.) IV. k. Erdélyi levelek. U. ott, 1880. (N. Könyvtár XII. Toldalékokkal.) V. kötet. Magyar Pantheon. Életrajzok és életrajzi jegyzetek. U. ott, (1884. Nemzeti Könyvtár XXXVI.)
Zádor György levelezése Kazinczy Ferenczczel kiadta Zádor Gyula. U. ott, 1886. (Ism. Egyet. Philol. Közlöny.)
Barnhelmi Minna, vagy a katona szerencse, vígj. öt felv. Lessing után ford. U. ott, 1889. (Olcsó Könyvtár 260.)
Szirmay Antal, A magyar Jacobinusok története. Jegyzetekkel ellátta Kazinczy Ferencz. U. ott, 1889. (Szirmay 1809-ben írta e munkát, K. pedig 1810. ápr. tette hozzá jegyzeteit. Kiadta Abafi Lajos a m. n. múzeumban levő eredeti kéziratból. Magyar Könyvesház VI. folyam 5-7. szám.)
Kazinczy Ferencz összes művei. Harmadik osztály. Levelezés A magyar tudom. akadémia irodalomtörténeti bizottsága megbizásából közzéteszi dr. Váczy János. I-VII. kötet. U. ott, 1890-96. (Jegyzetekkel. 1763. febr. 16-tól 1810. jún. 30-ig összesen 1791 levél van közölve, ezek közül 849 Kazinczyé a következőkhez: Aranka Györgyhez 28 levél, Asboth János 1, Báróczy Sándor 1, Baróti Szabó Dávid 1, Benkő Ferencz 1, Berzsenyi Dániel 18, Buczy Emil 3, Buday Ezsaiás 1, Cserey Farkas 117, Csokonai Mihály 9, gr. Dessewffy József 23, Diószegi Sámuel 1, Döbrentei Gábor 14, Döme Károly 11, Édes Gergely 3, Engel János 1, gr. Eszterházy Károly 4, Fazekas István 13, Fazekas Mihály 1, gr. Festetics György 1, Földi János 1, gr. Gyulay Ferenczné 11, gr. Haller Gábor 2, Horváth Ádám 5, Horvát István 5, Jankovich Miklós 1, Kállay Ferencz 1, gr. Károlyi Antal 1, Kis János 74, Kisfaludy Sándor 1, Kovachich Márton György 17, Kölcsey Ferencz 11, Kozma Gergely 5, Kulcsár István 2, Majláth György 1, Miller János Fred. 1, Nagy Gábor 90, Oeser Ádám Frigyes 2, Orczy Lőrincz 1, Pápay Sámuel 4, Pataky Mózes 1, Péchy Imre 3, Peczely József 1, br. Prónay László 12, b. Prónay Sándor 4, br. Prónay Simon 1, gr. Ráday Gedeon 21, gr. Ráday Pál 8, Révai Miklós 6, Rumy Károly György 65, Sárközy István 11, Schedius Lajos 6, Simai Miklós 1, Sipos Pál 5, Szeitz Leo 1, Szemere Pál 3, Szentgyörgyi József 47, Szilágyi Sámuel 2, gr. Szirmay Antal 1, Szőgyény Zsigmond 1, Teleki Sámuel 1, Ürményi József 1, Vay József 2, Vay Miklósné 1, Veszprémi István 1, Vida László 1, Virág Benedek 8, Vitéz Imre 1, Vitkovics Mihály 1, id. br. Wesselényi Miklós 34, ifj. br. Wesselényi Miklós 2, szüleihez 17, nejéhez 11, rokonaihoz 11 sat. A még kiadatlan saját leveleinek számát háromezerre lehet tenni. Ism. Budapesti Szemle. 1888., 1891., 1895. M. Hirlap. 1891. 62., Egy Philol. Közl. 1890-91., 1895., Erd. Muz.-Egylet kiadványai VIII. Széchy K. és különnyomat, Budapesti Hirlap 1890. 267. sz., Egyetértés 1890. 268., 1895. 75. sz., Vasárnapi Ujság 38. sz., Századok 1890-91. Fővárosi Lapok 1891. 268. sz., Magyar Hirlap 1891. 62. sz.)
A szép Anikó. Marmontel után átdolgozta. Bevezetéssel Veszely Ödöntől. U. ott, 1893. (Olcsó Könyvtár 319. Ism. M. Szemle 15. sz.)
Kiadta: Dayka Gábor verseit (a szerző életrajzával. Pest, 1813.), Baróczynak minden munkáit újra kiadta (Pest 1813-14. nyolcz kötetben, szerző életrajzával), Kis János verseit (Pest, 1815. három kötet, előszóval), Zrinyinek minden munkáit (Pest, 1817. két kötet), Vályi Nagy Ferencz Polyhymniáját (S-Patak, 1820., szerző életrajzával), és Homér Iliászát (u. ott, 1821. előszóval), Kis János, Horátius levelei, Wieland magyarázó jegyzeteivel Kazinczy által (Pest, 1833.)
Színművei: Eraszt, érzékenyjáték egy felv. Geszner S. után; először adatott Budán 1793. jan. 7. júl. 31. és okt. 2.; A vétkesek, vígj. három felv. ford. 1795. aug. 5., szept. 11. és 1808. jan. 20-án, Themistocles, a számkivetett fővezér, Metastatio után, előadatott Kassán 1835. jan. 31.; Titus szelídsége Metastatio után 1798-ból, Abel halála Geszner S. után, Shakespeare után Macbet; 1790-ből Romeo és Julia 1793-ból és Lear Király.
Levelezéseinek legnagyobb része, úgy saját levelei, mint a hozzá irottak, eredetiek és másolatok; 29 kötetben, összesen 3715 darab, megvannak a m. tudom. akadémia levéltárában; a Horvát Istvánhoz irottak (1810-1830.) 79 darab a magyar nemzeti múzeumban; ugyanott van Aranka Györgyhöz 1789-1792-ben írt huszonnyolcz darab eredeti levele; többi kéziratai Kazinczy Gábor hagyatékából szintén az akadémiába kerültek és kiadatásuk folyamatban van. Kéziratairól különben Toldy, K. életrajzában részletesen megemlékezik.
A Kazinczy-codex, nyelvemlék az 1526. s 1541. közti időből (alkalmasint a Dráva vidékén készült), különösen becses a magyar széppróza történetére; kis 8rét alakú papiros-codex ez, főrészeiben három ismeretlen nevű ferenczrendi szerzetes másolata s valószinűleg Klarissza-apáczák számára készült; tartalmát prédikácziók, erkölcstanító példák és legendák teszik; nevezetes részei Szent Bárlám élete és Szent Elek legendája. Fölfedezte Vitkovics Mihály Egerben, régebben pedig valamely pozsonyi apáczakolozstoré volt. A Jankovich Miklós gyűjteményével együtt a m. n. múzeumba került.
Arczképei: olajfestés Stunder Jánosé, 1791-ben készült és egykor Kulcsár István birtokában volt, 1859-ben Csorba Sándor főtörvényszéki tanácsos ajándékozta a m. t. akadémiának; Tugut Henriktől is van egy festett képe; Kreuzinger József által 1808. okt. Bécsben festett arczképét özv. Splényi Sarolta bárónő 1868. febr. ajándékozta a m. tudom. akadémiának; egykorú festett arczképét, melyet Fáy András készíttetett, 1882. okt. 8. a m. tudom. akadémia 150 frtért vette meg a Fáy-örökösöktől a széphalmi meuzoleum számára; aczélmetszés: Kissinger rajza után metszette John Bécsben 1804-ben; Ender János rajz. és Hofmann metszette Bécsben (a M. Tudós Társaság Évkönyvei I. kötetében Pest, 1833.); Zilahy Károly, Magyar Koszorúsok Albumában (Pest, 1863.) Tugut festménye után metszetett F. A.-nál Lipcsében, kiadta heckenast Gusztáv; Aigner M. rajzolta és metszette; mellkép Rieder rajzolta s Blaschke metszette 1825-ben; kőnyomat: Szentgyörgyitől Pesten, 1828; Barabástól, Magyar írók arczképcsarnoka cz. lapon (Pest, 1856.); Kaiser Eduardtól Bécsben; Petz H.-tól; Stunder festménye után Rohn Pesten, 1859-ben (Toldy, Kazinczy Ferencz és kora cz. műben); Simonyi Antaltól, Marsalkó által kijavított mellszobor után Pesten, 1859.
Márványmellszobra Ferenczy Istvántól a m. tudom. akadémia birtokában volt, mely 1873-ban a széphalmi mauzoleumban helyeztetett el; Ferenczy szobra után Marsalkótól 1873-ban faragott a m. tudom. akadémia birtokában. Bronzmellszobra van a budapesti Múzeumkertben Vay Miklóstól. Érsemlyénben K. születéshelyén áll egy rácscsal körülvett kis emlékoszlop kőből, ezen felirattal: Kazinczy Ferencz születése helyén százados emlékül a hazafiui kegyelet MDCCCLIX.
Emlékérem, mely a m. tudom. akadémia által Fabris Antal éremvésnökkel készíttetett arany 120 frt, ezüst 12 frt, és bronz 2 frt értékű példányokban; egyik felén K. mellképe: Kazinczy Ferencz szül. Oct. 27. 1759., a másikon Ender festménye: a tudomány van feltüntetve, A magyar tudományos Akadémia körülírással. Ugyanekkor készült Orlai Petrics Sámuel történeti festménye: Kazinczy Ferencz és Kisfaludy Károly első találkozása és ez után a kőnyomatú kép.
M. Hirmondó 1782. 26. sz.
Mindenes Gyűjtemény 1789. I. 25., 26. sz. III. 1790. 6., 11. sz.
Orpheus 1790. I. 85. l.
Hadi és más nevezetes Történetek II. 1790. 119., 415-419. l.
Révai, Planum. Viennae, 1790. 66. l.
Ephemerides Budenses 1791. 8., 9. sz.
Katona, Historia Critica XLI. 595., XLII. 583. l.
Annalen der Literatur 1810. II. 125.
Tudományos Gyüjtemény 1817. IX. 47., 1831. VIII. 120. l. (Nekr.)
Erneuerte Vaterländische Blätter. Wien, 1819. 182. l.
Élet és Literatura II. 1827. (Döbrentei Gábor.)
Hormayr, Archiv. Wien, 1829. X. 254. l.
Felsőmagyarországi Minerva 1831. arczk. (Guzmics, K. emléke és néhány charakter-vonásai, Balajthy és Wargha János.)
Hazai s Külf. Tudósítások1831. II. 18. sz. (Nekr.)
Nemzeti Társalkodó 1832. I. 63. sz. (Szebeni Pál.)
Közhasznú Esmeretek Tára VII. 1833. 110. l.
Muzarion I. 1833.
Arpádia I. 1833. (Gr. Dessewffy József.)
M. tudós-társaság Évkönyvei. Pest, 1833. I. arczk. (Kölcsey, Emlékbeszéde és Schedel F., K. életr.)
Kritikai Lapok IV. 1834. (Bajza, K. halála iránt.)
Philosophiai Pályamunkák. Pest, 1835. 119., 126., 135., 140. l.
Oesterreichische National Encyclopädie. Wien, 1835. III. 167. l.
Rajzolatok 1837. 84. sz.
Regélő Pesti Divatlap 1842. 9. sz. (Erdélyi János, Látogatás K. sirjánál.)
Ungar 1842. 27-57. sz. (K. önéletirása.)
Szivárvány 1844. (Vahot Imre, A dunai és tiszai költők hazánkban és K. műiskolája.)
Kis János Emlékezései. Sopron, 1845-46. I. 115-117., 142., II. 65. l.
Pesti Divatlap 1848. 20. sz. (Levele.)
Nouvelle Biographie génerale... Paris, 1850. XXVII. 492. l. (Dr. Hoefer).
Remény 1851. (Levelei.)
Meyers Grosses Konversations-Lexikon. Hildburghausen, 1851. XVII. 922. l., Suppl. IV. 1854. 220. l. és Konversations-Lexikon. 4. Auflage. Leipzig, 1887. IX. 647. l.
Toldy Ferencz, M. Nemzeti Irodalom. Pest, 1852. (K.-codex), Kazinczy és kora. Pest, 1859., A magyar költészet története, A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban és Összes Munkái IV.,VI.,VIII.
Hölgyfutár 1852. 296. sz. (Galotti Emilia). 1857. (Lévay József), 1859. 129. (Kazinczy emlékezete a nemzeti szinházban), 131. szám: Kazinczy-ünnep Kolozsvárt, 132. Pápán, Szegeden, 133. Veszprémben, 138. Nagyváradon, 142. Baján, Léván, 144. Gyulán, Szatmárt, Kun-Szent-Miklóson, 148. Hajdú-Nánáson, 150. Kis-Kún-Halason, 150. Jász-Berényben, 153. Békésen, 1860. 49. sz. (Levele.)
Divatcsarnok 1853. (Fáy András.)
Pesti Napló 1853. 1081. sz., 1859. 136. (K.-ünnep Rimaszombatban), 246. sz. (Tompa M. költ., br. Eötvös József és Szász K. beszéde), 263., 264. sz., 1860. 7., 8. sz. (k.-ünnep Széphalmon), 1863. 165., 166. sz. (K. alapítványról), 1888. 92. sz. (Palágyi M., Egy irodalmi agitator), 163. sz. (K. ünnepély.)
Ujabbkori Ismeretek Tára, Pest, 1853. V. 1-23. l.
Magyarország és Erdély Képekben III. 1854. arczk. és siremléke. (Vahot Imre.)
Kertbeny, Albumhundert ungar. Dichter. Dresden, 1854.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 238. l.
Nemzeti Nagy Képes Naptár 1856. arczk. (Tóth Lőrincz.)
Szépirodalmi Közlöny 1857. (Lévay József), 1858. (Vadnai Károly, K. ifjúsága.)
Vasárnapi Ujság 1857. 49. sz. arczk. (Székely József), 1859. 44-52. sz. arczk. (Kölcsey beszéde, K. napja Pesten és vidéken), 1860. I. 3., 4. sz. (K.-ünnepélyek), 21. sz. (Levelei), 33. sz. (K. Ferenczről), 1863. (K. laka és emléke, rajzzal), 1866. (K. emlékei), 1867. (K. laka Széphalmon), 1868. (Levelei), 1869. (Naplója, budai fogsága), 1870. (Levelei), 1873. (K. fogsági naplója), 1874., 1876. (Levelei), 1879. 36. sz. (Levele), 1887. Fejes István, Széphalom, 1890. (Váczy János, Kazinczy és az első szini előadás), 1891. (Váczy J., K. Pannonhalmán, 3. sz. Levele.)
Magyar irók arczképei és életrajzai. Pest, 1857. arczk.
Nagy Iván, Magyarország Családai VI. 132., 134. l.
Napkelet 1857. 16. sz. (Levelei).
Neuer Plutarch. Pest, 1858. IV. aczélm. arczk.
Sárospataki Füzetek 1857. (Levelei), 1865. (Ereklyék K. után, Bartók Gábor, K.-ünnepély Szatmárt okt. 29.), 1866. (Mitrovich Gyula, Egy adalék K. ismeretlén kéziratainak gyűjteményéhez).
1859: Bajai Közlöny 1. sz. (K.-ünnep),
Budapesti Hirlap 257-259. sz. (K.-ünnep Pesten és Debreczenben), Aradi Hiradó 44., 45. sz., Szegedi Hiradó 50-53. sz. (Kempelen Győző), Delejtű 358. (Pesten okt. 27.), Kecskeméti Prot Közlöny (Szász K. emlékbeszéde), K.-emlény. Miskolcz, 1859 okt. 27., Illustrirte Zeitung. Leipzig 855. sz. arczk., K. születésének százados ünnepe Sárospatakon decz. 3. Sárospatak, 1859. (Erdélyi János, Futó Mihály, Somosy István, Tóthpápai Sámuel sat.) K. emléke decz. 8. Tatában. Komárom, 1859. (Hamary Dániel, Pereszlényi János), Terray Károly, Emlékbeszéd ... okt. 27-én a rimaszombati egyesült prot. gymnasium nagytermében. Rimaszombat, 1859., Emlékezet K. százados örömünnepére. Tart. okt. 27. a ref. főtanodai ifjúság által Pápán. Pápa, 1859., (Csepely Sándor, Molnár András sat.), K. emléke okt. 27. Debreczen, 1859., Orbán Pető, K. emlékezete. Debreczen, 1859. (költ.), Kovács Gyula, Emléksorok K. százados ünnepén. Debreczen, 1859. Uj Magyar Museum 1859. I. (K.-ünnep és levelei), Népujság 1859. 10. sz. (K. siriratai), 1860. 1. sz. (K.-ünnep Puszta-Monostoron és Turkeviben).
1860: K. évszázados örömemléke Eperjesen nov. 1. 1859. Sárospatak, K. emlékezete. Eger, 1860. (Tárkányi Béla, Pajer Antal), Szabó Richard, K.-Album. Pest, 1860., K.-Emlény. A Miskolczon 1859. okt. 27. tartott K.-ünnepély rajza. Miskolcz, 1860. (Lévay József, Tompa M. sat.), Szabadkai K.-Emlény. Szerk. Mukits Ernő. Szabadka, 1860., K.-ünnep Hódmező-Vásárhelyen, deczember 27. 1859. Szeged, 1860. (Imre Sándor, Szikszay Károly), K. évszázados örömemléke Eperjesen november 1. 1859. Sárospatak, 1860.
Marosvásárhelyi Füzetek II. 1859-60. (Mentovich Ferencz.)
Budapesti Szemle 1859. VI. (K. irói pályája, VII. K. emlékezete, K. szül. százados ünnepe), VIII. 1860. (Gyulai Pál emlékbeszéde), XVIII. 1878. (Riedl Frigyes, K. és a német irodalom.), 1889. (Bayer, K. Hamlet ford.), 1895. (Imre Sándor, K. iskolai inspektorsága).
M. Sajtó 1860. 11. sz. (K.-ünnep és b. Eötvös József emlékbeszéde.)
Divatcsarnok 1860. 2. sz. (Matolay Viktor, K.-ünnep Széphalmon), 12. sz. (K. és Kisfaludy K. első találkozása.)
Képes Ujság 1860. (K. lakása Széphalmon.)
Die Biene 1860. Troppau, 2. sz.
Protestáns Képes Naptár 1860. arczk.
Országos Nagy Képes Naptár 1861. (K. életr., arczk. és emlékei sat.), 1862. arczk. (K. költem.)
Emich Nagy Képes Naptára 1861. arczk. (Boross M.)
Szépirodalmi Figyelő 1861-62. (Imre S., K. nyelvujítása).
Remény 1861. arczk.
Ungarns Männer der Zeit. Prag. 1862. 255-261. l.
Szünórák 1862.
Sürgöny 1863. 168. sz. (Tóth Lőrincz, A Kazinczy-alapítványról.)
Koszorú 1863. (Széphalom, Imre Sándor, K. költészete).
Ország Tükre 1863. (Jámbor Pál és K.-emlék Ybl terve szerint, képpel).
Zilahy Károly, M. Koszorusok Albuma. Pest, 1863. arczk.
Wursbach, Biogr. Lexikon XI. 97. l.
Fővárosi Lapok1864. 19. sz. (Levele), 1868. 180. sz. (Beöthy Zsolt, Széphalomról), 1873. 51. sz. (Toldy F., Ujhelyt, Széphalmon), 1880. (Karacs Teréz), 1881. 221. sz. (K.-ünnep Dédácson), 1882. 230. sz. (K. hajfürtje), 1883. 292. sz. (K. elfogatása), 1886. 154., 181. sz. (Karacs T.), 270. sz. (Kovács Lajos, K. mint levéliró), 1892. 21., 22. sz. (Sámuel Aladár, Egy nagy ember házas élete).
Hon 1865. 40. sz. (Levelei), 1879. 282. sz. (Levelei), 1881. 267. sz. (K.-ünnep Dédácson.)
Hazánk és a Külföld 1866. (K. eredeti arczképei)
Családi Kör 1866. 20., 21. sz. (Mátray Ernő, K. nősülése.)
Győri Közlöny 1868. 37., 39. sz. (Janósik Sándor, K. mint nyelvujító.)
Reform 1870. 341. sz. (Molnár Antal, K. a közös iskolákról), 1871. 230. sz. (A K.-alap történetéhez.)
Csengery Antal, Történelmi Tanulmányok. Pest, 1870. II. (Gr. Dessewffy József és K.)
Országos Középiskolai Tanáregylet Közlönye. 1871-72. (Károly György Hugó, A kassai magyar társaság.)
Figyelő 1871. (Molnár Antal, Csokonai és K., Szana T., K. jellemrajza), 1873. (K. nősülése. Bodnár Zs., K. és Guzmics.)
Részvét-Album 1872. (K. Papp Miklós, Egy fogoly magyar költő életéből.)
Egyetemes M. Encyclopaedia. Pest, 1872. X. 97. l.
Kiss Áron, Adalékok Magyarország nevelés- és oktatásügye történetéhez. Pest, 1872. 43., 65. l. és A magyar népiskolai tanítás története. Bpest, 1881-83. (K. tanfelügyelői és nevelési munkássága.) Athenaeum 1873. II. (Lánczy Gyula.)
Larousse, Pierre, Grand Dictionnaire Universelle du XIX. Siécle. Paris, 1873. 1173. l.
Akadémiai Értesitő 1873. (Tanárky Gy. Jelentése a K.-alap széphalmi s regmeczi birtokai megbecslésére kiküldöttnek, K. Bálint temetési költsége), 1867-1897.
Vutkovich Sándor, M. Írók Albuma. Pozsony, 1873.
Benkő Kálmán, M. Szinvilág. Bpest, 1873.
Történeti Lapok 1874. l., 5. szám (K. Papp Miklós, K. fogsága történetéhez.)
Szinnyei Repertoriuma. Történelem. Budapest, 1874., 1885. I., II. (Levelei.)
Figyelő. Budapest, 1876. I.-VI. 1879. (Jakab Ödön, Kazinczy classicismusáról. Jakab Elek, Kazinczy hatása Bölőni Farkas Sándorra), VII.-XXVII. I. 1876-1889.)
Somogy 1876. 10-14., 25., 26. sz. (Levelei)
Kozma Ferencz, Kozma Gergely életrajza. Kolozsvár, 1876. (K. és egy birálata Kozma Gergelyhez.)
Bátorfi Lajos, Adatok Zalamegye történetéhez Nagy-Kanizsa, 1877. II. 176. l. K, Zalamegyében nov elején 1789., 181., l. K.-ünnep Nagy-Kanizsán öszutó 13. 1859.)
Esztergom 1878. 30. és köv. sz. (Körősy László, K. Esztergomban), 38., 39., 45. (Levelei.)
Nemzeti Hirlap 1877. 13. sz. (Levelei.) 1879. 102. sz. (Jakab Elek, K. és a két Wesselényi.)
Ellenőr 1878. l., 5. sz. (Levelei), 272., 281. sz. (Abafi, K. és Cserei M., 474., 476., 588. (Levelei.)
Századok 1878. (Fraknói, Kazinczy baráti viszonya Hajnóczyhoz.)
Komárom 1879. 14., 17., 18. sz. (Kazinczy Tatában.)
(Aigner Lajos), Kazinczy mint szabad kőmives. Budapest, (1879.)
M. Könyv-Szemle 1880. 205. sz. (Levelei), 1884. (K. kéziratai), 1880. (K.-codex) 1892-93. (K. levelei a múzeumban), 1894. (K. incunabulum-könyvei codexe és levelei.)
P. Lloyd 1880. 223. sz. (Abafi, K. Deutschtum.)
Keszthelyi róm. kath. gymnasium Értesitője 1880. (Fábry Pál,Révai K. és Vörösmarty hatása nyelvünk emelésére.)
Greguss Ágost, Shakspere pályája. Bpest, 1880.
Néptanítók Lapja 1881. 29., 30. sz. (K. és a magyar népoktatásügy.)
Hunyad 1881. 42., 52. sz. (Levelei.), 1883. 10. sz. (K. Hunyadban.)
Boccardo, Gerolamo, Nuova Enciclopedia Italiana. Torino, 1881. XI. 1182. l.
Encyclopaedia Britannica. Edinburgh, 1882. XIV. 21. l.
Kerékgyártó Á., Magyarország Emléknapjai. Bpest, 1882. 430-435. l.
Zemplén 1882. 18. sz. (K. sirjánál).
Egyet. Philol. Közlöny 1882. (Heinrich G., K. Klopstocknál Hamburgban.) 1885. (Die Amerikaner), 1890. (Weszely Ödön, Marmorntel és K.) 1891. (Weszely Ödön, K. Geszner forditása, Barbarits L. R., Kazinczy Gábor K. Ferenczről, 1893. Szathmáry József, K. és Toldy; Benő József, A természet ekonomiája, 1896. Bleyer Jakab, K. polemiája az Aurorakörrel).
M. Polgár 1883. 136. sz. (Egykis szóváltás Báróczy és K. közt.)
Magyarország és a Nagyvilág 1883. (Bajza és K. közti viszony.)
M. Nyelvőr 1883. (K. mint forditó.)
Andrássy Jenő, Kazinczy Ferencz. Pozsony, 1883. rajzokkal. (M. Helikon I. oszt. II. kötet.)
Borsodmegyei Lapok 1884. 35. sz. (K. életr.), 66. sz. (K.-ünnep.)
Élet és Irodalom 1884. 11. sz. (Levele.)
Ersch und Gruber, Allg. Encyclopädie. Leipzig, 1884. Zweite Section XXXV. 50-54. l. (Heinrich Gusztáv).
Szinyei Gerzson, A sárospataki főiskolai könyvtár története. Sárospatak, 1884. 46. l. (Kazinczy Könyvtára.)
Magyar Korona, 1885. 106., 107. sz. (K. Pannonhalmán.)
Miskolczi polgári fi- és leányiskola Értesitője 1885. (Kovács Lajos, K. mint költő és prózairó.)
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Paedagogiai Encyclopaedia Bpest, 1886. 504. l. (Verédy Károly).
Aradi Közlöny 1886. 4. mut. sz. (Hindy Árpád, K. Csokonairól), 1888. 307., 310. sz. (Széchy K., K. szerelmei).
M. Könyvészet 1868-90., 1895.
Karczagi ref. gymnasium Értesitője 1888. (Nagy István, K. és Debreczen.)
Kath. Szemle 1888. (A magyar klerus és a széphalmi mester), 1890. (Takáts Sándor.) 1890-93. (Takáts Sándor, Részletek a nyelvújítási harcz történetéből, A Mondolat és a Felelet hatása, Irodalmi harczok 1815 után).
Népiskolai Közlöny 1888. (Ifj. Kiss Ferencz, K. mint tanfelügyelő.)
Sárospataki ref. főgymnasium Értesitője 1888. (Molnár Lajos),
Sárospataki Lapok 1888. (Molnár Lajos), 1889. 23. sz. (K.-ünnep), 1893. (Levelei), 1896. (Zsoldos Benő, K. nyelvtanírói munkássága).
Erdélyi Muzeumegylet Kiadványai 1888. (Széchy K., K. otthon), 1889. (Széchy K., Kazinczy és Döbrentei, Kazinczy mézeshetei).
Budapesti Hirlap 1888. (Téglás Gábor, A dédácsi park Hunyadmegyében. Egy K.-emlék.)
Grünwald Béla, Régi Magyarország. Bpest, 1888. (K. kora és József császár.)
Nemzet 1889. 85-87. sz. (Levelei).
Schwicker, Geschichte der ungar. Literatur Leipzig, 1889.
Fejes István. A sátoralja-ujhelyi ev. ref. egyház története. S.-a.-Ujhely, 1889. 175-185. l.
Budapesti Bazár 1890. (Karacs Teréz.)
Iskolai Szemle 1890. (Pethes János, K. mint paedagogus.)
Beöthy Zsolt, Horatius és Kazinczy. Bpest, 1890. (Előbb Vasárnapi Ujság 20., 21. sz. és Akad. Értesítő. Németül: Ungar. Revue.) M. Nemzeti Irodalomtörténetirás Imsertetése I., Széppróza I., II., Képes Irodalomtörténet I., II. (Váczy János.)
László-féle intézet Értesitője 1890. (Váczy J., K. mint epistolograph.)
Takáts Sándor, Péteri Takáts József. Bpest, 1890.
Kovács Sándor, A soproni ev. lyceum magyar társaságának története Sopron, 1890. 104-106. l.
Kiszlingstein Könyvészete.
Bökényi Dániel, A magyar abc- és olvasókönyvek történeti fejlődése. M.-Sziget, 1891. 14., 16., 133. l.
Prot. Közlöny 1891. 39. sz. (Sámuel Aladár, K. a vallásról és a vallástanításról.)
Divat-Salon-Naptár 1891. (Rakodczay Pál, K. szerelmei.)
Irodalomtörténeti Közlemények 1891. (Levele, Ballagi Aladár, K. és a "nemzeti hála" 1832-1836.), 1892. (Szinyei Gerzson, K. az iskolaügyről), 1893 (Váczy János, K. megyei tisztsége és levelei), 1894. (Demek Győző, Adalék a Mondolat-pör keletkezésének történetéhez, és levele), 1895. (Gyalui Farkas, A megtámadott Kazinczy és levele), 1896. (Váczy János. Az "Arkádiai pör, Bayer József, K. és Molére-fordításai, H. Kiss Kálmán, A Mondolat-perhez, Kazinczy és munkái, Kazinczy-codex).
Szepesi Lapok 1892. 19. sz. (K. tanfelügyelői körlevele.)
Kisujszállási ref. gymnasium Értesitője 1892. (Benő János, K., A természet ekonomiája).
Alföld 1892. 295. sz. (K. mint szabadkömives.)
Jakab Elek, a m. t. akadémia kézirattárának ismertetése. Bpest, 1892.
M. Társadalom 1892-93. (K. költészete.)
Rimaszombati protestáns főiskola Értesitője 1894. (Szathmáry József, K. és a nyelvújitási harcz, K. viszonya Kisfaludy Károlylyal.)
Gömör és Kis-Hont 1894. 24., 25. sz. (Szathmáry József, K. és Vörösmarty, K. viszonya Bajza Józseffel),
Őrálló 1894. 48. sz. (A sárospataki K.-ünnepély, Székely György emlékbeszéde, Mitrovics Gyula, Emlékezzünk régiekről.)
Zolnai, Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. 35., 43., 181., 260. (Kazinczy-codex.)
Egri Hiradó 1894. 67. sz. (Levele.)
Várady Gábor, Hulló levelek. M.-Sziget, 1894. II. 178. (Kazinczy-ünnep).
Tanulók Lapja 1895. (Barabás Ábel. Mi volt czélja K. irói és reformátori müködésének?)
La Grande Encyclopédie. Paris. XXI. 451. l.
Sátoralja 1895. 24. és köv. sz. (Hodosy B., K. emlékezete.)
Erdélyi Hiradó 1895. (Levele.)
Pallas Nagy Lexicona X. 293-298. l. (Négyesy László.)
M. Hirlap 1897. 80. sz. (Levele.)