nagyváradi szép asszony volt, Weisz Mór ottani magánhivatalnok neje, egy budapesti nagykereskedő leánya. Szülei nem kimélték a költséget, taníttatták idegen nyelvekre, zenére, énekre. Megcsodált szépsége volt a fővárosi báloknak, a műkedvelők hangversenyein mint zongoravirtuózt tapsolták és ambitiója irodalmi sikereket is aratott; franczia, angol és olasz írók munkáit fordította a napilapok tárczáiba. 1880 körül egész vagyont vitt hozományul fiatal férje házába. Férje azonban 1882-ben elkergette, mert botlott, és az egykor tisztes helyzetben levő asszony végre oda jutott, hogy csak leány nevén említették. Lassankint úgy elzüllött, hogy kikerült az utczára, onnan 1895-ben a dologházba, hol aug. 26. a kötényéből csinált hurkon az ajtósarokra akasztotta föl magát. Még idejében levágták és eszméletlen, de élő állapotban a kórházba vitték, hol szeptember 20. meghalt.
Munkája: Szegett szárnynyal. Regény. Irta: Egy asszony. Bpest, 1878. (Regényében egy előkelő asszonyt festett, a ki elbukik és teljes elzüllését öngyilkossággal végzi. Az írónő nem gondolta, hogy saját regényét írja meg.)
Nagyvárad 1895. 200. sz.
Budapesti Hirlap 1895. 234. sz.
Szabadság (Nagyvárad) 1895. 194. sz.