népköltő, Nagy-Szalontán (Biharm.), hol a mult század 7. v. 8. tizedében a gymnasium egy-két alsó osztályában tanult; azután szabómesterségre adta magát és 1820 körül halt meg. Akkor ügyvédek hiányában ő volt a szalontaiak instánczia-írója, alkalmi versek és síriratok szerzője s gazdag humorával a szalontai kis társaság vidámítója, sőt oktatója. Instancziái a nagyszalontai 1847. nagy tűzvészkor a városházánál elhamvadtak. Csak a hagyomány tartotta fenn egy-két versének, vagy geniális tettének emlékezetét.
Több adomát és egy Oláh Györgyre írt sírversét közli Rozvány György.
Nagyvárad 1879. 285. sz. (Rozvány György.)